Koko Barát Blogocskája

Matteo

2009-07-04T00:01:00.003+02:00

Eltelt pár hónap amíg nem volt túl sok kedvem írni és túl sok kommentet nem kaptam, hogy bárkinek is hiányozna, de most irogatós hangulatban vagyok, úgyhogy aki olvassa, aki nem, jöjjön egy új post.

Ma aláírtam a szerződésemet, ami azt jelenti, hogy jövő szerdától munkába állok egy budapesti pénzügyi multinál. Mivel régóta voltam már munka nélkül és az interjúk során kizárólag jófej emberekkel találkoztam, kifejezetten örülök ennek a fejleménynek. Márpedig ha örülünk, ünneplünk.
Petrával azt találtuk ki, hogy ma kicsit kirúgunk a hámból és nem az én főztömet esszük, hanem a Pasaréti téri Matteo étterembe megyünk. Nem olcsó hely, de híres a főszakács, így nem foghatunk mellé.

Este 7-re foglaltam asztalt. Időben oda is értünk, kedvesen kérdezték, hogy kint avagy bent szeretnénk helyet foglalni. Mivel igencsak kezdődött a vihar, a benti helyet választottuk.
Kicsit csodálkoztunk, hogy töküres a hely és csak mi meg a 3 felszolgáló vagyunk ott, de hát ugye nem olcsó hely és válság van. Na itt kellett volna eszembe jutnia Gordon Ramsay műsorainak. De ez egy szép nap szép estéje, tehát minden eszembe jutott, csak Gordon nem.

A kiszolgálás tökéletes volt, a pincérek előzékenyek és kedvesek voltak. Petra tapast kért én pedig egy ragulevessel kezdtem. A tapas a lehúzás magasiskolája volt, de mivel Petra annyit eszik, mint egy ovodás, nem kezdtem el őrjöngeni. A leves nagyon finom lett volna, ha fele annyi só lett volna benne. Így viszont kifejezetten el volt sózva.

Persze most sokakban előjön, hogy akkor vissza kell küldeni. Ma semmit nem akartam visszaküldeni. Balhézás nélküli, nyugodt, kellemes estére vágytunk mindketten.
Petra a tapas felénél tartott, mikor végeztem a levessel, ígyhát megvárta velem a főételemet, ami Szürkemarha steak volt vargánya szósszal és grillezett zöldségekkel.

Hol is kezdjem? Tán ott, hogy Írországban a céges menzán nem mertek volna ilyen rágós steak-et adni. Az ízével semmi gond nem volt, ránézésre is kellemesen lédúsnak igérkezett (egy közepesen sült steak legyen is lédús), de elvágni sem volt egyszerű, nemhogy megrágni és lenyelni. A grillezett zöldség 70%-a paprika volt, meg 3 db kicsiny cukkíni és némi lilahagyma. Elég kiábrándító volt. A vargányás mártás ízre jó volt, de lehetett volna benne kicsit kevesebb homok.

Petra közben végzett a tapassal és desszertnek kért egy Creme brulée-t, amit itt 3 ízben adnak egyszerre, azaz vaníliás, csokis és kávés trió kiszerelésben szervírozzák. Már akkor láttam, hogy valami nincs rendben, mikor kihozták. Kis négyszögletes üvegedényekben (decis pohár) voltak, tetejükön egy-egy cseppszerű vastag karamelldarabbal. Itt már eszembe jutott az öreg Gordon, amint vöröslő képpel ordítva anyázza azt a szerencsétlen szakácsot, aki fele ennyire elcseszi ezt a finomságot. Az állaga olyan volt, mintha torta tésztának készítették volna, az íze a kávés kivételével kis semmilyen, a tetejére égetett cukor pedig a közepére koncentrálódott és ott viszont túl vastag lett.

Lényeg a lényeg, elég komoly összeget hagytunk ott és nem szándékozom mégegyszer betenni a lábamat oda. Félreértés ne essék, tudtam, hogy nem lesz olcsó. Ha azt akartunk volna, akkor máshova megyünk. Különlegességeket szerettünk volna egy kellemes étteremben elfogyasztani.
Persze lehet jó szakács valaki, ha nem tud creme brulée-t készíteni, sőt, még akkor is, ha a steak sem megy neki, csak akkor mi a rézfánfütyülő kurvaannyáér teszi az étlapra? Azért mert máshol ilyen nincs, hát akkor nincs. Ha meg van akkor tessék normálisra elkészíteni.

Az ítéletem:
Étterem hangulata: 7/10
Kiszolgálás: 9,5/10
Étel: 2,5/10
Ital: 7/10
Ár-érték: 1/10

Összesen: 27/50 (Ezzel ugye még egy normál vizsgán sem menne át)

Soha semmikor nem fogok visszamenni. Akkor sem, ha ez alapján megkeresnek és ingyenes vacsorát ajánlanak.
Szinte megkoronázta az estét, hogy hazafelé sétálás közben már kezdődött a gyomorfájás, ami erős gyomorrontásba ment át kb. 10 perccel azután, hogy hazaértünk.

Azért a budin ülve még fontolgattam egy ÁNTSZ feljelentést. Lehet, hogy meg is teszem.

Zene

2009-01-22T01:22:00.003+01:00

Tegnap éjjel 1 körül felébredtem és fülhallgatón keresztül az RTE rádiót hallgattam. Pont 70-80-as évek zenéi voltak, de egyikben sem volt ének. Pont azok, amiket én is hallgattam gyermekkoromban. Azóta is kedvelem ezeket és úgy gondolom, hogy ezek alapozták meg a zenei izlésemet. Bár leginkább trance kedvelő vagyok, mégis úgy gondolom, hogy ezeket a régebbi mesterműveket meg sem közelítik a mai DJk és producerek.

Sajnos úgy néz ki, hogy minden video akad, amit youtube-ról ágyazok be a blogba, ezért most inkább csak linkeket rakok azokhoz, amik biztosan voltak az éjszakai rádiós összeállitásban és én is régóta ismerem őket.

Vangelis - Alpha

Vangelis - Blade Runner (Love Theme)

Vangelis - Hymne

Ennio Morricone - Chi Mai (Le Professionel)

Jean Michel Jarre - Magnetic Fields

Jean Michel Jarre - Orient Express

Jean Michel Jarre - Equinoxe IV

Jean Michel Jarre - Oxygene

Mike Oldfield - Tubular Bells
A rádióban persze a rövid verzió volt, de nekem ez a kedvencem. Ez az, amit gyerekként hallgattunk Adriánnal (a bátyámmal), és amit sajnos kb. 20 éve nem hallottam. Pedig ahogy két és fél perc után elkezdenek bejönni az újabb és újabb hangszerek, az egyszerűen csodálatos.

Mike Oldfield - Sailor's Hornpipe
Ez nem volt, de imádom, ahogy játsza

Mike Oldfield - Sheba
Nem az egész az, csak az első 3 és fél perc, de ez a legjobb minőségű felvétel youtube-on

Még pár szám, de aztán elkezdtek ismétlődni a számok a rádióban. Merthogy ez nem kereskedelmi, hanem állami rádió, így nincs pénz éjszakai DJ-re. Gondolom beállítottak 20-30 dalt lejátszásra, aztán elmentek aludni, akinek meg tetszik az hallgathatja egész éjjel. :)

Nekem mondjuk tetszett, úgyhogy csak azzal volt gondom, hogy megint kb. 4-ig ébren voltam.

Boldog Új Évet!

2009-01-05T16:58:00.004+01:00

Új évünk van és szerintem igazán ránk fér egy kis szórakozás és nevetés.
Netezgettem és egy másik blogon megtaláltam az egyik kedvenc internetes vidót, amit még a Youtube előtti időkből ismerek. Ez pedig a norvég békefenntartók Kosovo című klipje.

Mindig is kedveltem az effajta szórakozást az olyan munkahelyeken, ahol általában kemény a meló és nem ténfergésből áll az élet.

Van még pár katonai vicces klip a Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp-en.

Az elmúlt hónap

2008-12-06T22:12:00.002+01:00

De régen írtam már. Sokminden történt az elmúlt 1 hónapban.
Egy ideig azért nem írtam, mert egyrészt nem akartam folyton keseregni, hogy hogy utálom a munkámat, másrészt mert napi 10 óra meló és 3 órányi tömegközlekedés után bizony nincs kedve az embernek (vagy legalábbis nekem) még írogatni is.
Ám ez a helyzet megváltozott. Mivel nem ért annyit az egész, hogy tönkrevágjam magam, 2 hete felmondtam. Múlt pénteken volt az utolsó napom, tehát az elmúlt hetet pihenéssel és álláskereséssel töltöttem. Így decemberben persze nincs sok esélyem egy másik állásra, de azért hívogatnak a fejvadászok. A következő hetekben is jelentkezgetni fogok az állásokra azért, hátha összejön valami. Mostmár azonban inkább itt a belvátosban szeretnék elhelyezkedni, mert az itteni tömegközlekedés egyszerűen siralmas.
Majd kiderül, hogy mi lesz, de úgy érzem, hogy ez a felmondás akkor is jó ötlet volt, ha most egy ideig figyelni kell minden kiadásra.

Ja, majd' elfelejtettem, mindenkinek kellemes Mikulást! :)

Creative

2008-11-05T10:39:00.003+01:00

Tudom, hogy régen nem írtam már. Ráfoghatnám mindenfélére, de már megint csak egyszerű lustaságról van szó, meg úgysem történik soha semmi. De ha jól meggondolom, végülis történtek dolgok.
A hétvégén voltunk Cork-ban, ami Írország legdélebbre lévő "nagyvárosa". Szerencsére gyönyörű időnk volt és a szálloda is tetszett. A belváros szívében aludtunk egy "kis" hotelben. Sétálgattunk a belvárosban és pihengettünk a szobában, amolyan igazi kikapcsolódós hétvége volt.
Hétfőre aztán kijött rajtam egy kisebb torokgyulladás némi lázzal és hangszálgyulladással. Mivel teljesen elment a hangom, be sem mentem dolgozni. Voltam dokinál, aki vírusra gyanakszik és még holnapra is kiírt. Mondjuk €55-ért mondhatott volna többet is, de a kis pihenő is megéri.

És persze a fő hír. Petrát felvették a Creative Labs-hoz! :)
A közreműködésért köszönet jár János barátomnak is. Szóval elvileg Petra 2 hét múlva kezd a Creative európai központjában (European Operations and Technical Center) Blanchardstown-ban. Itt már Ő is véglegesített pozícióban lesz évi 24 nap szabival és egyéb bonuszokkal.
Itt is gratulálok neki, nagyon ügyes volt. Nem semmi ebben a gazdasági helyzetben ilyen jó kis logisztikus állást kifogni.

Pár Cork-i kép is van azért.

A városháza éjszaka

A szállodánk (mármint nem a miénk, de itt aludtunk)

Sétálóutca rózsaszín megvilágítással

Itt vannak dombok is

Video

2008-10-27T01:50:00.003+01:00

Kicsit nehéz volt visszaszokni az írországi időbe. Egész héten napi 3-4 órát sikerült csak aludni, ami miatt folyamatosan hulla fáradt voltam. Ráadásul a napi 4-5 meetingen kívül elég sok tennivalóm is akadt. Azt hiszem évek óta nem dolgoztam annyit, mint amennyit ennél a cégnél. Viszont legalább kezd tetszeni a dolog. A kinti tréning alatt még úgy gondoltam, hogy baromira nem érdekel ez az egész és semmi kedvem sincs hozzá, de aztán ahogy élesben kezdtem dolgozni, napról napra változott a véleményem. A kollégák is egész jófejek, úgyhogy semmi gond sincs (egyenlőre). Azért mondjuk nem egyszerű 3 hét tréning után a cégnél lévő német Agency Services részlegénél az atyaúristen szerepét játszani. Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy márciusban kezdjük a terjeszkedést a német piacra és addig minden rendszernek és folyamatnak rendben kell lennie. Namármost ami Agency Services-el kapcsolatos, abban én döntök és én teszek javaslatokat. Nem mondom, hogy ez a legegyszerűbb dolog, amit valaha csináltam, de hamár egyszer elvállaltam, akkor már megpróbálom jól csinálni.
Most 3 napos hétvége van és végre sikerült egy kicsit pihenni. Péntek délután meg vettem egy video-vágó programot (tudom, hogy letölthettem volna a netről, de nem volt drága). Mikor kb. 10 éve vágással foglalkoztam hobbiként, akkor egy 6 perces klippen 3 hétig dolgoztam. Szerencsére azt néhány baráton kívül senki sem látta. :) Most 3 este kellett hozzá. Sajnos a youtube-ra nem lehet feltenni a jó minőségű 1GB-os változatot, de azéert a közepes minőségűt meg lehet nézni alább.

A zene választásnak több okai is volt, de maradjunk csak annyiban, hogy ez tetszik és megvolt vágás nélkül. Akinek lassan töltődik, az ne aggódjon. 70MB néha eltart egy darabig. :)

Újra itthon Dublinban

2008-10-21T00:37:00.002+02:00

Kéne egy kicsit aludni, de nem tudok, úgyhogy egy rövidkét írok inkább.
Sikerült hazaérni tegnap reggel. Nem tetszett túlzottan a repülőút, bár ebben biztosan nagy szerepet játszik, hogy a New York - Dublin járaton kb. 10-15 alkalommal elment az áram (5-10 másodpercre) az utas részen. A pilóta többször is bemondta, hogy nem kell aggódni, mert a repülésirányítási rendszereket nem érinti a zavar, de azért amikor turbulencia közben minden sötétbe borul és elkezd rázkódni a gép, az elég húzós érzés. Nomeg hozzáteszem, hogy 240-280 km/h hátszéllel jöttünk, ami dobálta a "kis" gépet rendesen, igaz, így legalább másfél órával a menetrend előtt földetértünk. Szóval egy árva percet sem aludtam a gépen, aztán itthon persze egész napos pihi következett, amitől éjszaka megintcsak nem aludtam túl sokat. Persze ma is egész nap hulla fáradt voltam, most meg nem tudok aludni.

Holnap talán lesz annyi erőm, hogy képeket is tegyek fel.

Holnap irany haza

2008-10-18T02:46:00.002+02:00

Tegnap este volt egy kis bucsuvacsi a csapatunk itteni tagjaival. Bridgiten kivul meg Sheila es Suellen volt ott. Suellen egy 50 koruli igazi buta szoke no, Sheila pedig 40 koruli eszmeletlen jofej afro-amerikai no. Egesz jo kis este volt, Sheila miatt szinte folyamatos volt a rohoges, ugyhogy alig tudtam megenni a vacsorat azalatt a 3 ora alatt, amig az olasz etteremben voltunk.
Egyebkent most, hogy mar lassan elmegyek, nem is utalom annyira ezt a helyet. Vegulis szep a taly es nem ok tehetnek arrol, hogy Petra nelkul nem erzem tul jol magam.
Holnap 2-re kivisznek a repterre, 4-kor indul a gepem a JFK-re es 5-korul elvileg mar ott is leszek. Kicsit szorakozom a NY-i repteren, aztan 8 elott par perccel indul a gep Dublinba, ahova elvileg vasarnap reggel 8 korul erunk. Szoval a legkozelebbi bejegyzes mar ujra ekezetes lesz. :)

Visszaszamolas indul

2008-10-16T02:50:00.002+02:00

Mar csak 3 napot kell kibirni tavol az otthontol, a connecticut-i Hagymafalvan.
Biztos valami rossz fat tettem a tuzre valamikor, hogy Amerikan belul is pont videkre szamuztek. Bar most, hogy mar ket varost is lattam (Hartford, New York), tulajdonkeppen azzal sem jartam volna sokkal jobban, de azert megis.
Ma el kellett mennem taskat venni, hogy haza tudjam vinni a cuccokat amit vettem, meg azt a kb. 5-6 kg dokumentaciot, amit ezalatt a 2,5 het alatt atvettunk. Merthat hely meg lenne a cuccaimnak a szep nagy borondomben, csakhat a sulyhatart meghaladnam. A lenyeg az, hogy Bridget vitt el a Wal-Mart-hoz, ahol kis nezelodes utan talaltam is egy jo es olcso kis taskat, aztan felhivtam a hotelt, hogy mikor tudnak ertem jonni. Este 8-at igertek, de ekkor meg csak 6 ora volt. A munkatarsak mondtak, hogy nagy mazlim volt multkor a taxival, ugyhogy hacsak nem az eletem mulik rajta, hagyjam a Hartfordi taxikat. Szoval volt 2 szabad oram. Elsetaltam a fout melletti fuves reszen egy masik bevasarlo helyre, hatha ott van valami erdekes. Persze nem volt, de azert megint vettem 1-2 ruhat, hogy tenyleg legyen ertelme a taskanak.
Mire odaig jutottam, hogy visszainduljak a Wal-Marthoz, mar besotetedett. Igy kicsit mokasabb volt a seta, de veszelyes azert igysem volt igazan. Azaz egyszer majdnem osszecsinaltam magam, ugy megijedtem. Setalok nyugodtan, egyszer csak a bozotbol elosetal ket ozike. Szerintem en jobban megparaztam, mint ok, mert nem nagyon zavartattak magukat, legelesztek tovabb. Kicsit hozza lehetnek szokva a zajhoz es az emberekhez, ha 3 meterre a fordalmas uttol kajalnak. Azert sikerult oket elijesztenem, mikor probaltam elohalaszni a fenykepezot a hatizsakombol. Mire a kezemben volt a gep, mar a bokrok sem mozogtak mogottuk. Gyorsak ezek a vadallatok. :)
Gond nelkul visszaertem az uzlethez, megvettem a taskat meg egy pici lakatot, hogy ne nagyon nyitogassak a csomagot a repteri munkasok, aztan megjott a kisbusz es irany "haza" a hotelbe.
Ez mondjuk egy nagyvarosban kb. fel ora lett volna. Meg ha lenne ostoba credit kartyam es tudtam volna kocsit berelni, ugyancsak kevesebb lett volna egy oranal. Dehat ugye az meg nincsen nekem. Sulyt az elet, amiert nem bankhitelbol, hanem sajat penzembol szeretnek elni.
A sofor visszafele megjegyezte, hogy olyan sokaig vagyok itt, hogy vehettem volna kocsit. "De jofej vagy"- gondoltam magamban, de aztan csak horkantottam egyet, mintha nevetnek.

Na mindegy, mar csak 3 nap es visszaterek az europai, civilizalt eletbe. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire varom mar. Tulsagosan idegen nekem ez a hely. Meg a humorerzekemet is elvesztettem.

New York... New York

2008-10-12T21:49:00.004+02:00

Mikor fiatalabb koromban a Portside-ba jarogattunk Janossal, Csanaddal es Miklossal, az utolso szam hajnali 4-kor mindig Frank Sinatra New York c. dala volt. Tulajdonkeppen mindig is erdekelt, hogy a filmeken kivul milyen lehet a varos, mely sosem alszik.

A tortenetem a pentek estevel kezdodik. Miota itt vagyok amerikaban, azota egyre kesobb alszom el. Ezt csak tetezte, hogy kisse izgultam, hogy nem tudok majd felkelni hajnali 4-kor es lekesem a buszt. Mindebbol az lett, hogy este 6-tol 7-ig aludtam, aztan ebren voltam hajnali fel 4-ig. Akkor persze elaludtam es aludtam is fel 5-ig. Gyorsan osszekaptam magam, mikozben ugy bevertem a sarkamat az agy szelebe, hogy pont ott jott le a bor, ahol a cipo a legjobban dorzsoli. Jol indul a nap, gondoltam. Ettol fuggetlenul pontban 5-kor lent voltam a szalloda elott, de a taxi sehol sem volt. 10 perc varakozas utan a portas felhivta a taxiceget, akik termeszetesen megfeletkeztek a dologrol. Az egyik vendeg viszont a repterre ment es hallotta, hogy mi tortent, majd rogton felajanlotta, hogy elvisz. Berelt kocsija volt es az idejebbe siman belefert a dolog, radasul jol ismerte a kornyeket. TehatWill witt be a varosi buszpalyaudvarra. Kozben kerdezgetett, hogy mit csinalok erre, honnan jottem, hova megyek es hasonlok, vagyis kellemesen beszelgettunk. Szoval azert nagytobsegben normalisak ezek az amerikaiak. Mi persze leginkabb a filmekbol ismerjuk oket, de a normalis hetkoznapi emberekrol sosem keszul film.
Ott voltam a buszpalyaudvaron, felvettem a jegyemet es fel 7-kor indult is a busz. Szerencsere nem ult mellettem senki, viszont elottem egy 5-6 ev koruli afro-amerikai kislany volt az anyjaval. Amig sotet volt, addig csenben ult, viszont 7 korul felkelt a nap. Onnantol kezdve percenkent 2-3 alkalommal hangzott el a Look mam! (Nezd anya) kialtas 15000 decibellel. Olyan mertekben idegesitett, hogy mar szinte szoltam, hogy halkitsa le a gyereket, de aztan egy idosebb utas megtette helyettem. Na ezt nem kellett volna, szegeny kislanynak ugyanis volt kitol tanulni a rikacsolas muveszetet. Anyuci vagy fel oran at tepte a szajat, hogy hogy mer valaki beszolni neki es hogy neki milyen okos lanya van, hogy milyen sokmindent eszrevesz a buszbol. Hat tenyleg, vagy 150 alkalommal vette eszre a folyot, ami mellett az autopalya ment.
Hullafaradtan ertunk New Yorkba reggel 9-kor menetrend szerint. Ez azt jelentette, hogy vegigmentunk Harlem reggeli almos es eszmeletlenul koszos, szemetes utcain, majd a belvarosba erve bementunk egy epulet alatti parkolohaznak kinezo buszpalyaudvarra. Azt hozza kell persze tennem, hogy fogalmam sem volt, hogy a varoson belul hol vagyunk, sot, terkep sem volt nalam. Tulajdonkeppen kicsit koncepcio nelkul keszultem erre a napra.
Kileptem a palyaudvarrol es elindultam balra, mert az tunt szimpatikusnak. 5 perc mulva a Time Square-en voltam. Az azert komolyan nez ki a rengeteg futo felirat es reklamkivetito miatt. Ott elkezdtem a Broadway-en menni eszak fele, hogy lassam, mi van arra. Kb. fel ora mulva mar a Central Park mellett voltam. Ekor meg szinte senki nem volt az utakon. Setaltam ide-oda es neztem a felhokarcolokat. A legtobbje regebbi epitesu, de azert vannak ujabbak is. Sydney-ben tetszettek a felhokarcolok, mert csak a belvaros sziveben voltak es azok is mind szepek, szinte elegansak es ujak. Itt ez annyira nem igaz. A 8.sugaruton eppen szombati vasar volt, igy nezelodtem egy ideig. Mindenfele gagyi dolgot lehetett kapni kozepesen dragan. Latvanyosan a turistakra mentek a hienak. Raadasul fura alakbol is kezdett egyre tobb lenni az utcan, igy a szep, uj, draga kamerat sem nagyon akartam elovenni a hatizsakbol. Jobb ha szegenynek tunok, akkor talan nem engem akarnak majd kirabolni. Mire mentem 6-7 utcasarkot, mar televolt minden emberrel es elojottek a hot-dog arusok is. Na ezek mar nem csak hot-dogot arulnak, hanem csirke kinezetu saslikot is, amit faszenen sutnek szenne. Mivel majdnem minden utcasarkon van egy ilyen, szinte az egesz belvarost ellepi a fust es az egett hus szaga. Bar eleg ehes voltam, inkabb egy Wendy's-be mentem be. Vegre egy hely, ahol meg van ilyen. Regen volt egy otthon, az Oktogonon, de vagy 10 eve bezart, mivel nem birta a versenyt az olcso Mekdonaldszal es Borgerkinggel. Az volt a kedvenc hamburgeres helyem, ahol a husi kilog a bucibol es finom es sok salata van rajta. Itt is hasonlo volt, de azert kicsit mu ize volt. Mondjuk 6 dolcsiert ne varjaon csodat az ember.
Ezutan elsetaltam a Chrysler towerhez. Nekem a sok NY-i felhokarcolo kozul ez tetszett eedig is a legjobban es ezutan is ez fog. Egyszeruen gyonyoru az az epulet.

Persze ha mar ott jartam, bementem a Grand Central, azaz kozponti palyaudvarra is. Egesz szep kis hey ahhoz kepest, hogy palyaudvar. Eppen valami jotekonysagi penzgyujtes volt. Lehetett venni tombolat $1.000-ert. 3 kulon tombola is bolt. Az egyikre 400 jegyet lehetett venni, a masikra 300-at, a harmadikra pedig 100-at. Az elsonek a fonyeremenye egy vadiuj Maserati Quattroporte volt, a masiknak egy Maserati Granturismo, a harmadiknak pedig 2 uj Vespa robogo. Mindharom tombola masodik helyezettje 2 szemelyes olaszorszagi utat nyerhet. Eppen nem volt nalam ennyi penz, tehat nem jatszottam.
Innen az utam az Empire State Building-hez vezetett. Ekkor mar elegge fajt a labam, igyhat fogtam egy szep sarga taxit es azzal mentem. Vegulis ezt is ki kell probalni, hamar ott van az ember. Kezdett dugo lenni igy 2 korul, de azert 10 perc alatt odaertunk. Tudom, most megkovezes lesz, de nem mentem fel a tetejere. 2 oras sorbanallas es nemi penz lett volna az ara. Leginkabb a sorbanallas nem tetszett, de aki ismer, az tudja rolam, hogy 10 percet is alig birok ki egy sorban, nemhogy 2 orat. Egyebkent lehet, hogy ez NY legmagasabb epulete, de egyben szamomra az egyik legcsunyabb is. Semmi szepseget nem lattam benne, tehat inkabb besetaltam a vilag legnagyobb boltjaba, ahova egyebkent is terveztem a benezest. A Macy's az a hely, ahol minosegi sajatmarkas es designer ruhakat, haztartasi felszerelest es muszaki cikkeket lehet kapni. Ez azert a vilag legnagyobb boltja, mert hatalmas az alapterulete es 8 emeletes. Itt legalabb 3 orat toltottem el. Vettem is 2 Hilfiger inget, mivel iden 150 eves az uzletlanc es egesz jo akcioik vannak es a turistaknak lehet visitor kartyat kerni, amivel a learazasokon feluli plusz 11% kedvezmenyt kap az ember.
Persze kiprobaltam egy igazi NY-i utcai hot-dogot is. Igazi penzkidobas volt. Semmi kulonos nincs benne. 1 puha hot-dog kifli felbevagva, bele a legolcsobb virsli, ketchup, mustar, meg nemi barna leben uszo hagyma. Egy hasmenesre jo, de masra nem nagyon.
Ekkor mar kezdett keso lenni, ugyhogy meg visszasetaltam a Time Square-re megnezni, hogy milyen naplemente utan, aztan mentem a buszhoz, nehogy lekessem a 10 oras jaratot, mer az az utolso.
Hajnali 1-re ert be a busz a hartfordi allomasra, ahol 3 taxi allt, de mire en odaertem nemi penzfelvetel utan, mar csak egy volt. Beultem, elhadartam a cimet, aztan eszrevettem, hogy furcsa legfrissitoje van a taxisnak. Egyfolytaban dalolaszott es nevetgelt, majd kozolte, hogy jamaikai, de jol ismeri a kornyeket. Na ekkor realizalodott hogy nem legfrissito, hanem baromira be van fuvezve a ficko. Hirtelen Amsterdam-ban ereztem magam. Fel is vetettem a hatso ulesrol, hogy mikor Ams-ban jartam, akkor ereztem ilyen szagot. Nagyot rohogott, majd kijelentette, hogy bar ez itt illegalis, neki megis segit a vezetesben. Alapvetoen szorakoztato urge volt es eleg lassan ment, hogy ne nagyon feltsem az eletem, de azert megkoronazta a napomat. Nem akartam semmi mast, csak otthon lenni Petraval, de mivel ez most nem megy, csak felmentem a szobamba es 10 orat aludtam.
Lehet, hogy jo hely New York, de nekem tulzsufolt es budos, ugyhogy nem nagyon vagyom vissza.

Lefele a lejton

2008-10-11T03:20:00.002+02:00

Szegeny Hartford majd' 200 eves tortenetenek nem ez volt a legjobb hete. Mikor 3 hete dolgozni kezdtem itt, meg $60 felett volt a reszvenyunk. A mai zarasnal ez $18,27 lett.
Monjuk jo lenne, ha hamar kiderulne, hogy mi is lesz a ceggel, ha ez meg sokaig igy megy. Nehogymar akkor csodoljon be, mikor mar beletanultam mindenbe es megkedveltem a helyet. Most meg benne vagyok az interjuzasban, ugyhogy konnyebb lenne az uj valtas.
Egyebkent ahhoz kepest, hogy minden reggel olyan erzessel megyek be, hogy nem tudok az egvilagon semmit, egesz jol megy ez a betanulas. Ma mar tesztrendszerbe vittem be adatokat az egyik UAT (User Acceptance Testing) miatt. Bridget (aki betanit) adott a dologra masfel orat, hogy majd jol elleszek vele. El is voltam vagy 25 percig. Akkor fejeztem be. Szerencsetlen no dobott is egy hatast, hogy akkor most mivel toltsuk el az idot, mikor olyan jol kitervelte ezt nekem mara. Mondtam, hogy hamar egyszer tesztelunk, akkor jo lenne meg 2x ennyi adatot felvinni, hogy tenyleg biztosak legyunk a dolgunkban. Aztan persze igy is lett. Elvileg hetfo delutanra atnyomjak az adatokat mind a 3 rendszeren es akkor orulni fogunk, hogy egy dolgot kipipalhatunk a 30-40-es listarol.

Lassan aludnom kene, mert mindjart 10 lesz, nekem meg reggel 4-kor kell kelnem a NY-i ut miatt. Fogalmam sincs, hogy fogok felkelni, mikor mostanaban ejjel 1 elott nem tudok elaludni. 3 or alvas meg eleg keveskenek tunik.
Ha lesz erom, akkor holnap ejszaka meg frissitek, de valoszinuleg csak a vasarnapi ebredes utan lesz uj bejegyzes.

Hetkoznapok

2008-10-08T04:03:00.002+02:00

Kisse esemenytelenek a hetkoznapok. Persze folyamatosan uj dolgokat tanulok a kulombozo nyugdijbiztositasi es befektetesi dolgokrol es a rendszerekrol valamint rendszerkovetelmenyekrol, de tulajdonkeppen semii erdekes nem tortenik.
Talan majd holnap. Merthofy vegiglatogatjuk azokat az egysegeket, amiknek a mukodesere hatassal van a munkank es amelyek mas kozpontokban vannak kb. 25km-es korzetben. Tehat a kozpontban csak 2 orat leszunk reggel. Sajnos az elso talalkozot lemondtak a telefonos call centeresek a megnovekedett hivasforgalom miatt, de ebben a penzugyi helyzetben nem csoda, hogy hirtelen a haromszorosara emelkedett a beerkezo hivasok szama. Vasarnap az Alliance 2,5 milliard dollart fektetett be nalunk (reszvenyeket vett hatalomgyakorlati jogosultsag nelkul), de ettol meg szarban van a globalis penzugyi helyzet es sokan telefonalgatnak.
Szoval ez elmarad, de 10-kor kocsiba pattanunk (az enegm betanito csaj kb. 2 eves Audi A4-esebe) es megyunk ide-oda. A terv az, hogy valamikor 5 korul vegzunk es utana beugrunk a kornyeken levo bevasarlokozpontba kicsit nezelodni. Kene meg vennem taskat a kamerahoz, meg plusz aksit is meg persze nemi ruhat, hamar egyszer itt viszonylag sokminden van a meretemben (itt XL helyett csak L-nek szamitok :) ).
Na de miert is kell maris plusz aksi a kamerahoz? Ma este lefoglaltam a szombati buszjegyet New Yorkba. Reggel fel 7-kor indul a busz Hartfordbol es elvileg fel 10-kor mar ott is leszek. Sajnos az ottani szallasok nem tul olcsok, ezert a kb. $300 (ennyibe kerul a nemcsotanyos szallas 1 ejszakara) kifizetese helyett inkabb meg aznap este 10-kor visszaindulok. Ha meg nagyon tetszik a hely, akkor vasarnap ugyanebben az idoben megyek vissza varostnezni. A jegy oda-vissza $54, ugyhogy elmeletileg nem verem magam oruletes koltsegekbe. Vegulis a draga es szamomra fontos dolgokat mar megvettem, tehat tenyleg csak a varosnezes miatt megyek.
Persze aki mar volt ott, az azt mondja, hogy 1 honap is keves, de ha tenyleg jo, akkor majd inkabb Petraval kettesben szeretnem megnezni es nem igy egyedul.
Es vegre kezdunk ott tartani, hogy mar csak masfel hetet kell itt kibirni. Biztos jo hely ez az Amerika, de nekem az elmult het alapjan nem nagyon tetszik. Jo nekem a ven Europa (vagy Ausztral-Azsia).
Na mostmar lessan lefekszem aludni, mindenki masnak is jo ejszakat (vagy jo reggelt) kivanok!

Az elso szombat Connecticutban

2008-10-05T00:36:00.003+02:00

Kemeny kis napom volt. Reggel 7-kor keltem, 9-kor a repteren voltam kocsit berelni. Na\ mondjuk azt speciel credit card nelkul nem lehet. Azaz lehet, ha amerikai a debit cardja az embernek. Ha kulfoldi vagy es csak debit cardod van, akkor is lehet, de 6 hettel a berles elott mar be kell jelentkezni. Szoval mondtam nekik magyarul, hogy Anyatok! es mentem vissza a szallodai minibusszal.
10-kor mondtam a szalloda portajan, hogy kene a minibusz, mert szeretnek bemenni Hartfordba. Kerdezte, hogy mit szeretnek ott csinalni. Mondtam, hogy varostnezni, setalni, vasarolgatni, meg ilyenek, aztan majd keresek egy taxit es hazajovok. Hat, nem tul finoman, de lebeszelt rola. Egyreszt, mint kiderult, a belvarosban nincsenek igazan boltok. Az kint van a varoson kivul mashol, masreszt Hartfordban az egvilagon semmi sincs, amit erdemes lenne megnezni (nehezen hiszem el, de megiscsak o az idevalosi). Raadasul azt mondja, hogy nem tul biztonsagos celtalanul setalgatni a varosban. Inkabb ne menjek oda, a kisbuszos elvisz szivesen vasarolni. Na a jo kis amcsi filmek alapjan ezzel sikerult elteriteni eredeti tervemtol. Vegulis tenyleg szerettem volna venni 1-2 dolgot, tehat irany a kornyek legtutibb bevasarlo kozpontja, ami a hoteles szerint jo elektronikai cuccok es ruhak vetelere.
Ok, odaertunk, kerdezi a sofor, hogy mikor jojjon? Mondom fogalmam sincs, inkabb majd en hivom, hiszen ugyis akarok itteni mobilt venni (merthogy az otthonival rendkivul mokas modon nem tudok itteni szamokat hivni). Ok, majd szoljak es jon. Kiraly, elkoszonunk, elmegy.
A "bevasarlokozpont" olyan volt, mint a Budakeszi melletti outlet. Ruha volt dogivel (foleg noi), de az, amit en szerettem volna, az nem volt. Ott alltam a nagybudos semmi kozepen. Persze vehettem volna ruhat, csakhat ez megiscsak Connecticut, ami divatilag nem igazan a modern dolgokrol szol. Vehettem volna dolgokat, amik otthon kb. 100 eve mentek ki a divatbol, csak ezek eppen uj anyagokbol (erttsd muszal) voltak. Ja, meg vehettem volna 2000 dolcsiert modern, hiper-szuper futogepet, vagy eppen konyvet (ami Dublinban olcsobb), de meg 4-5000 dollaros gyuruk es nyaklancok is voltak. Szoval, OK, hogy a 4*-os szallodabol oda vittek, csak en nem ezt akartam.
Elindultam hat lefele a dombrol az ut szelen a fuben, hogy ratalaljak arra a helyre, amit utkozben lattam. Sikerul is fel ora gyaloglas utan eljutni egy masik "bevasarlo kozpontba". Ez azert van idezojelben, mert nem tartom igazan bevasarlo kozpontnak azt, mikor egymastol 2-500 meteren belul vannak a kulombozo uzletek. No mindegy,volt ott egy Best Buy, ami az elektronikai bolt a kornyeken (15 merfoldes kornyek). Bementem es egybol megtalaltam par dolgot, amit szerettem volna. Szoval mar a birtokomban van nehany amerikai sorozat (How I Met Your Mother 1-2, Chuck 1, Psych 1-2) DVD kiadasa es sikerult vennem egy videokamerat is. Ez pedig egy SONY HDR-SR11 tipusu (olcsobban vettem, mint a linken talalhato darab) 60 GB wincsivel rendelkezo full HD kamera. Ezt mondjuk mar otthon kineztem, mert hogy itt sokkal olcsobb, mintha Dublinban vennem. Mobiltelefon persze nem volt. Sebaj, lejjebb az uton van valahol a Wal-Mart, ott lattam. Petra pont akkor hivott, mikor kijottem az aruhazbol. Elmondhatatlanul jol esett, hogy tudtam vele beszelni. Uj erot kaptam.
------ Kicsit off csaladi tortenet --------
Egyebkent egesz nap ugy ereztem magam, mint mikor valamikor 14-15 eves koromban egy live fantasy kirandulas alkalmaval Kuvik mondta, hogy neki eros helyismerete van es tud egy rovidebb utat a celhoz a Borzsonyben. 2 perccel utana mar el voltunk tevedve. Na akkor tanultam meg, hogy ha ilyen estben faradt az ember, akkor nem leulni kell, hanem tovabbmenni. Koszonet erte Adriannak. Eszembe jutott, mikor ott annak idejen meg a mokabol csomagolt savanyucukrot is kiporcioztak a haverokkal, hogy maradjon esetleg ejszakara es reggelre is. Ez lehet, hogy nem tartozott nagyon ide, de ha Adrian olvassa, akkor talan O is emlekszik meg az estre. Tobbek kozott az eletemet is megmentette ott egy szinte fuggoleges szakadeknal. Amig elek nem fogom elfelejteni, ami aznap tortent, pedig semmi bajunk nem lett.
----------- Offtopic vege -------
A Wal-Mart ujabb feloranyi setara volt (persze meg mindig az ut mellett 20 cm-re, merthogy jarda sehol). Meg is vettem a telefont (nem egy csucsmodell, de telefonalni es SMS-ezni lehet vele (elvileg, de erre meg kiterek majd). Persze kicsomagoltam egybol a kis joszagot, amire az volt irva, hogy azonnal hasznalhato. Na ez persze nem teljesen volt igaz. Azonnal hasznalhato, ha kocsival vagy es ra tudod tenni az autos toltore. Sajnos en ezt nem tudtam megtenni. Ez az en hibam, nem az ovek, en nem vagyok felkeszulve az itteni viszonyokra.
Szoval a hatizsakom kezdett megtelni, a hotel baromi messze volt es en meg mindig nem tudtam hivni oket, pedig ekkor mar deluten 1 mult. Megint bementem a Five Guys-hoz, de megint nem tudtam a felet sem megenni a legkissebb menunek, pedig igazan ehes voltam. Gondolkoztam, hogy mit is csinaljak, aztan rajottem, hogy semmi gond sincs, hiszen vittek mar haza innen, tehat tudom az utat. Kicsit hosszu, de egy kis seta nem art. A Wal-Mart persze mar Avon-ban van es nem Simsbury-ben, de a ketto kozott csak 3 merfold van.
Legyalogoltam az Avon kozpontjaban levo utkeresztezodesig, dobtam egy balost es mar rajta is voltam a hazavezeto uton. Na ilyenkor jo az a kis tulajdonsagom, hogy ha egy nem tul bonyolult uton megyek valahova, akkor 1-2 even belul nem tevedek el ugyanazon az uton.
Utkozben volt egy italbolt, ahol vettem egy light (diet) coke-t es egy pici uveg Balantines-t. Azert kis uveg, mert csak fel liter. Itt a nagy uveg 1,75 l, a normal 0,75l, a kicsi 0,5 es a pici 0,05l. Kerdeztek is azeladok, hogy biztos eleg lesz-e. Nekem vagy 2 hetre, ami a cel. Nem hittek el, de ok. Egyebkent sokkal olcsobb, mint Dublin-ban, de azert Budapesten megolcsobb a pia. A feles Bali 12 dolcsi volt, ami kb. 9 euro.
Setaltam tovabb hazafele es neha megprobaltam stoppolni. Na ez nem ment nagyon. Egyszer allt meg egy idosebb no, hogy hol robbant le a kocsi, segitsen-e szerelot hivni. Mondtam, hogy nincs kocsim, erre meg sem tudott szolalni. Mondtam, hogy merre mennek (tokegyenesen az uton), de erre csak kozolte, hogy o elobb elkanyarodik, aztan a gazba taposott es elviharzott. Pedig egy darabon elvihetett volna. Na mindegy, mentem tovabb.
Avon es Simsbury tenyleg kb. 3 merfoldre van egymastol. Csakhogy Avon kozpontjatol a Simsbury Inn-ig az ut kb. 5-6 merfold. Delutan fel 5-re sikerult hazagyalogolni. Kisse elfaradtam, de azert nem volt rossz nap, hiszen legalabb nem unatkoztam.
Ettem vacsit, es most itt az iras. Este 9 ora mult par perccel es hat ma sem kell altatni. Azert persze az kiderult, hogy a telefon aktivalasa utan meg 2 napot varnom kell, hogy nemzetkozi szamot hivhassak, de sebaj, hetfon mar tudok majd szabadon telefonalgatni.
A kamerat iskiprobaltam 5 perc erejeig. Nagyon kiraly, majd teszek fel filmeket, ha hazamentem.
Most pedig asszem lefekszem es reggelig alszom. Baromira elfaradtam.
Jo ejszakat mindenkinek!

Five Guys

2008-10-03T02:30:00.002+02:00

Voltam ma Walmartban, merthogy par dolgot sikeresen otthon felejtettem. Egesz olcso kis hely. Amolyan Teszko fele, csak amerikaiaknak, azaz meg a hifi osztalyon is lehet csokit, cukrot meg hasonlo oda nem illo dolgokat kapni. Majdnem vettem egy mobil telefont, de aztan megsem, merthogy eleg gagyi volt. Kartyas telefon 9.95-ert, amihez 25 dolcsiert lehet olyan feltoltokartyat kapni, amivel 1 orat lehet kulfoldre telefonalni. Azert lehet, hogy ha hetvegen latok ilyet, akkor megveszem.
Amig vartam a hoteles kisbuszra, merthogy mindenhova azzal jarok a nagy tavolsagok es a jarda teljes hianya miatt, beugrottam egy Five Guys nevu hamburgereshez. Ok arrol hiresek, hogy az utobbi 10 evben mindig oket valasztotta a Washington magazin kozonsege a legjobb "olcso hamburgeresnek". Azert a Makdonaldsz meg a Burgerkinga tenyleg seholsincs ehhez kepest. Mondjuk rendeles utan kellett varni vagy negyed orat, mire megkaptam a kajat, de ez az itteniek miatt lehetett. Volt, aki 15 hamburgert vett. Lefagyasztjak, vagy buli van? Vagy lehet, hogy megeszik vacsira. Szoval egyszeru sajtburgert kertem kozepes kolaval meg krumplival. A husin, sajton es zsemlen kivul mindent szabadon lehet megadni, hogy mit kersz a hambiba. Egyebkent pedig a sima hamburger az dupla. A kolat barmennyiszer utantoltheted, a normalnak eladott oruletes adag krumplit pedig ott helyben vagjak hasabra es sutik ki. Mivel foldimogyoro olajban sutik a krumplit, teljesen mas ize van, mint amit mi megszoktunk. Ja es mivel ezek kedvesek es aranyosak, foldimogyorot minden mennyisegben ingyen magadbatomhetsz tokingyen, csak a kajaldabol nem lehet kivinni.

Simsbury

2008-10-02T02:43:00.002+02:00

Az elkovetkezo 3 hetben sajnos ekezetek nelkul tudok csak irni, mert a ceges laptopon meg annyi jogosultsagom sincs, hogy magyar karakterkeszletet allitsak be. Ezert elore is elnezest kerek az olvasoimtol. :)
Szerencsesen megerkeztem Simsbury-be. Kisse hosszu volt az ut, reggel 5-kor ebredtem es dublini ido szerint este 7-re ertem a szallodaba. Nagyon szep kis hely, Simsbury Inn neki a neve.
Ezegy kis falu, mindenki ismer mindenkit es nagyon kedvesek az emberek. A hotel 4 csillagos, de en meg eletemben nem voltam ilyen jo szallodaban. Limuzinnal jottek elem a repterre, csak a nevemet kellett mondanom a becsekkolaskor, de mar minden elo volt keszitve. Van egy etterem es egy pub is hazon belul.
Vacsoraztam is az etteremben. Mit is mondhatnek? Nem tudom, hol tanult a foszakacs, de eletem legjobb francia hagymaleveset sikerult elfogyasztanom. Az utana kovetkezo borju steak krumplipurevel es langusztas spargafejekkel is lenyugozo volt. Az ar persze eleg huzos, de szerencsere megiscsak ceg fizeti, igy ezzel nagyon nem kell foglalkoznom.
Az elso pillanattol kezdve mindenki a nevemen szolit, ami meg akkor is jol esik, ha keptelenek kimondani a Kovacs nevet.
A hotel kertjeben (meg errefele mindenhol) egyfolytaban ide-oda rohangalnak a mokusok. Nagyon baratsagos hely.
Egy dolog van, ami a sok jo dolog ellenere ranyomja a belyeget erre az utazasra, hogy Petra nincs velem. Nelkule pedig azert semmi sem tokeletes, sot.
Most lefekszem kicsit aludni, mert nagyon faraszto volt az ut, de talan mostanaban 1, maximum 2 naponta lesz frissites.
Kepeket nem tehetek fel a ceges gepre, de utolag majd feltoltok egy parat.
Joejszakat mindenkinek!

Holnapután...

2008-09-29T22:51:00.002+02:00

... indulok a nagy vízen túlra.
Péntek délután meglett a vízumom, úgyhogy ma lefoglalták a repcsit, holnap meg a szállás is meglesz. 3 hét a hűvös (kb. mint Dublin) connecticuti kisvárosban (inkább falu), Simsbury-ben. Hát, kíváncsi leszek. Időközben sikerült eljutnunk addig is, hogy mégiscsak lesz laptop. Sőt, előleget is kapok, hogy legyen miből finanszírozni a kiadásaimat, amiket aztán majd elszámolhatok, ha hazaérek. Végül a 3 hétből két és fél lett a vízum miatti 3 napos csúszás miatt, de nem igazán sajnálom a dolgot.

Na ez sem lett a leghosszabb post, de talán majd kintről.

Holnap már amerikai területen leszek :)

2008-09-24T22:37:00.002+02:00

Vagy legalábbis jogilag, merthogy reggel az amerikai nagykövetségen kezdek és az amerikai felségterületnek számít. Azaz én így emlékszem a jogi tanulmányokra, bár annak idején többek közt abból sem voltam túl jó.
Szóval tegnap reggel még úgy volt, hogy okt. 16-ra lenne időpontom, de aztán ez holnap reggelre változott. Még így sem biztos, hogy vasárnap indulhatok a nagy útra, de jövő héten biztos, hogy megyek.
Egyébként a meló tényleg kicsit komolyabb, mint amit eddig valaha csináltam. Ma odajött hozzám a főnököm, hogy van egy kis számítgatás (3 excel fájl, fájlonként 10-12 tab), azt át kéne néznem, hogy leellenőrizzem, hogy jól számolták-e ki az amcsik az épülő németországi központ munkaerő igényét. Holnap délután ülünk össze, hogy megbeszéljük a dolgot részletesen, merthogy erről kint már érdemben kéne tudnom tárgyalni. Mondjuk az se lenne rossz, ha előbb megtudnám, hogy milyen folyamatokról lenne szó pontosan. Nomeg persze a használandó rendszerek még készülnek, így elég nehéz meghatározni, hogy micsoda mennyi időt igényel.
Hullafáradtan érek haza minden nap és szerintem ez még sokáig így lesz.
Azt sem tudom igazán, hogy hogy fogok blogot frissíteni a nagy vízen túlról, mert a cégnél le vannak tiltva a blogok, laptopot meg nem kapok. Érdekes kis út lesz...

Álmaimban Amerika...

2008-09-22T21:09:00.002+02:00

Megvolt az első nap a "gyárban". Egyből azzal kezdték, hogy vasárnap kellene indulni a 3 hetes amerikai útra, ahol el kéne tanulnom, hogy mit csinál az, aki 15 éves tapasztalattal végzi most a munkát, hogy aztán lassan leépíthessük az amerikai szálakat és ez a funkció teljes mértékben hozzám kerüljön. Felvilágosítottam őket, hogy mint magyar állampolgár, jelenleg még ehhez nekem vízum kell. Kicsit meglepte őket a dolog, de most ketten azon dolgoznak, hogy minél előbb meglegyen a vízum.
Egyébként nem rossz kis hely, csak elég erősek az elvárásaik, úgyhogy nem lesz túl egyszerű a meló. Egész nap a külömböző befektetési formákról olvasgattam, de szinte egész héten erről fogok tanulni.
Mit is mondhatnék, mindjárt lecsukódik a szemem, ezért ez most csak ilyen rövidke bejegyzés. Megyek aludni.

Hétfőn vége a szabinak

2008-09-19T17:12:00.002+02:00

Megjött a hír. Sikeresen végigellenőrizték a múltamat a Hartfordnál, ígyhát hétfőn reggel 3/4 9-kor kezdek a melóhelyen. Mivel mostanában 10 előtt nem nagyon szoktam kikászálódni az ágyból és a munkahely 1 órányi buszútra van, ez érdekes lesz majd. Persze menni fog, hiszen úgy érzem magam, mint egy kisgyerek a nyaralás előtt. Örülök, ha egyáltalán aludni tudok előtte.

Mint kiderült, az első hónapban főleg tréning lesz, melyből valószínűleg 1 hetet valamelyik amerikai központban "kell" tölteni. Nem igazán sikerült követnem az otthoni eseményeket, hogy akkor most vízumköteles még Magyarország, vagy már eltörölték, de ez végülis most nem az én gondom lesz. Biztosan könnyen megodják majd innen Írországból, hogy megkapjam az amerikai vízumot 1-2 hét alatt.

VISA - MasterCard - Laser

2008-09-19T02:45:00.002+02:00

Mit csináljon az ember, ha az éjjel kellős közepén arra ébred, hogy kialudta magát? Hát frissít egyet a blogon. Munkáról még mindig semmi hír, de elméletileg hétfőn kezdek. Csak azt nem tudom, hogy hányra és kihez kell menni, de talán délután erre is fény derül.

Ma egy olyan dologról írok, amiről már régóta szerettem volna. Ez pedig a Laser Debit Card (debit card - folyószámlához kapcsolódó kártya, melynél hitelt nem lehet igénybe venni).

Nem tudom, hogy más országokban hogyan működik a külföldiek bankszámla nyitása és a kérhető bankkártyák, de valószínűleg ez az itteni egy egyedi szisztéma.
Az ember megjön az országba és bankszámlát nyit, hogy legyen hova utalni a fizetését (ha majd persze lesz neki). Ezzel nincs is semmi gond, nekünk 10 perc volt az Allied Irish Bank (AIB) fiókjában. Ez a mai napon még mindig Írország legnagyobb lakossági bankja. 1-2 héten belül postán küldenek ki mindent, amire szüksége lehet az embernek. Kártya pin kód, netbank elérés, azonosító, pin ahhoz is, külön levél a számlaszámról és a dombornyomott Laser Meastro Debit Card. Ez jó, mert lehet vele vásárolni éspénzt felvenni automatából )meg persze cash back-re is jó). Csakhogy ebben a mai világban az ember néha szeretne online vásárolni. Na erre ez nem jó. Vagy legalábbis az online boltok 99,9%-a nem fogadja el.

Utánanéztem, hogy miért is van ez a Laser dolog? Hát bizony, az ír bankok nem csatlakoznak a nemzetközi online debit banki rendszerhez (mert nekik ez így olcsóbb, az emberek meg le vannak szarva), ezért aztán normál debit kártyát nem forgalmazhatnak. A kis Laser meg használható külföldön is, tehát csak a internet korára nincs felkészítve a rendszer.
Ez persze azért is jó nekeik, mert így mennek a hitelkártyák, amivel többet költenek az emberek és utána fizethetik a zsíros törlesztéseket.

Még nyáron bementem a bankba, hogy nekem kell egy normál Visa, vagy MasterCard, hiszen szeretnék online repjegyet venni, meg mást is persze. Jött a párbeszéd:
- "Sajnos csak a Laser az, ami debit kártya."
- "Akkor kérek credit cardot (folyószámlához kapcsolt hitelkártya)."
- "OK, töltse ki ezt az 5 oldalt, majd elbírálják a kérelmet. Ja, és csatolja az elmúlt 1 évre a bankszámlakivonatokat."
- "Ha venné a fáradságot, hogy megnézze a számlám, akkor látná, hogy annyi ideje még nem vagyok itt."
- "No problem, az otthoni kivonatok is jók lesznek."
- "Király! Nem baj, hogy magyarul lesz?"
- "Nem, miért lenne?" - OK, tényleg EU tag vagyunk mi is, a magyar is elfogadható.
- "Köszi, kitöltöm és jövök."

Ktöltöttem az 5 oldalt, ahová szerencsére az iskoláimat nem kellett beírnom, de ezenkívül szinte mindent. Letöltöttem az otthoni kivonataimat, és csak mert jófej vagyok (és nem hiszek el mindent) csatoltam hozzá fordítást a mindenhol megjelenő kucsszavakról.
Kb. 1 hét múlva jött a telefon a közpntből, hogy sajnos elutasítják a kérelmemet. Nincs csatolva az angol nyelvű kivonat. Mondom, persze, hiszen ez a magyar egy olyan furcsa ország, ahol anyanyelven, azaz magyarul lehet online letölteni a a kivonatokat. Pont ezért írtam hozzá fordítást. Hát az neki nem jó, mert akár hazudhatok is. Mondom, ha akarnám akkor pár óra alatt készíthettem volna angol nyelvűt is otthon, de ez eredeti. Hát neki ez így akkor sem jó. már csak a telefon letétele után mondogattam, hogy Deine schöne zukker mutter (kezdők, vagy túl jó németesek kedvéért "a te jó édes anyád"). Na akkor most mit tegyek?

A St. Stephen's Green mellett pont volt egy Halifax hírdetés, hogy ők VISA Debit kártyát adnak az új számlákhoz. Több sem kellett, online kitöltöttem a nyomtatványokat, beküldtem, postán jött, hogy miket kell még csatolnom, amit postán vagy személyesen tehetek meg. Elkocogtam egyik nap a fiókjukba (arra jártam dolgozni, úgyhogy kb. 1 perces kitérő volt) és 5 perc alatt megvolt a dolog. Itt az a móka, hogy ha havi minimum 1.500€-t teszek a számlára, akkor egyedül a nem eurós utalások kerülnek pénzbe, egyébként pedig minden utalás, készpénzfelvétel, beszedési megbízás ingyenes (mármint a bank nem számít fel kezelési költséget, ami az AIB-nél minden esetben minimum 20 cent) és természetesen havidíj sincs.
Na ez az előnye Írországban az angol bankoknak.

Nemrég megkaptam az utolsó Microsoft-os fizetésemet és egyből utaltam is 1500-at az új számlámra, amiről már ki is fizettem a karácsonyi repülőjegyet haza és vissza.

Race Driver GRID

2008-09-05T11:03:00.002+02:00

Megszereztem az általam ismert eddigi legszemétparasztabb (most már van ilyen szó) játékot.
GRID neki a neve és teljesen kiborít. Alapvetően egy gyönyörűen kidolgozott, jól kinéző kis autóversenyes program. Na ez így nem igaz. A legszebb grafikával rendelkező autós program, amit valaha láttam. Ilyenkor tudom elhinni, hogy az újabb PC-knek legalább olyan jó, sőt, akár jobb grafilája lehet, mint egy PS3-nak. Lehet élvezni a menürendszert, az autók kidolgozottságát, azt, hogy minden horpad és törik. Az külön tetszik, hogy az alején normálisan be kell írni a játékos nevét, majd egy listából lehet választani, hogy hogyan hangzik. Mikor a pályán vagyunk és a navemet mondja a boxutcai kolléga mikor folyik a kárjelentés, az azért elsőre komoly érzés.
Egyvalamit nem élvezek, hogy túlságosan reális. Vagy legalábbis, ha végig tud menni a pályán az ember utolsóként és lassan manőverezve, akkor már mámoros hangulatba is kerülhet. Elsőként célbaérni szinte lehetetlennek látom (vagy legalábbis billentyűzettel). Na de miért is?
Először is, a kocsi minden alkalommal, amikor kanyarba kerül és a sebesség nagyobb, mint 40km/h, megpróbál kitörni, megfarolni, egyszerűen nem akar engedelmeskedni.Persze az is lehet, hogy ilyen szarul vezetek, de szerintem meg nem. Az gyönyörű, hogy repkednek a karosszériaelemek minden egyes kis koccanásnál, de ezek bizony tönkreteszik az autót. És nem lassan. Itt az első kanyar előtt is ki lehet esni a versenyből, ha az ember nem vigyáz. Ha nem a városban van a verseny kijelölt pályán, akkor lehet éppen versenypályán is, de az sem egyszerűbb. A kavicságyról tényleg szinte lehetetlen visszakerülni a pályára, ráadásul a kavicsok nem tesznek jót a kerekeknek és innentől kezdve szinte irányíthatatlan a jármű.
Egyvalamire viszont nagyon jónak találom. Ha ezzel játszik a gyerek jogosítványszerzés előtt, akkor nem lesznek olyan tévképzetei, hogy az utcán mindent lehet és semmi sem árthat.
Végezetül pár filmecske a játékról

Permanent job

2008-09-04T10:44:00.003+02:00

Mondhatnám, hogy nem történik semmi és azért nem frissítettem egy darabig, de ez nem lenne igaz. Egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá.

Múlt pénteken volt az utolsó napom a Microsoftnál. Nagyon kedves voltam és vittem a csapatnak egy üveg magyar bort. Mint kiderült, itt ilyen egyáltalán nem szokás, az emberek felállnak nap végén, összepakolják a cuccukat és többet nem mennek be. Igazi csapatszellem mi?

Na mindegy, azért otthagytam nekik a borocskát. Valamikor majdcsak megisszák.

Már múlt hét elejétől elkezdtem újra a munkakeresést, sőt, mult csütörtök délután el is mentem egy interjúra Swords-be (kb 15km a belvárostól északra) a Hartford nevezetű céghez. A fejvadásszal találkoztam előtte. Rendes, kb 50-es nő, aki egyáltalán nem kérdezett arról, hogy mit is csináltam eddig, meg a hasonló szokásos dolgokról, inkább csak arról, hogy hogyan látom a mostani gazdasági helyzetet, hogy érzem megam dublinban, stb., aztán átkülde ehhez a céghez az önéletrajzomat. Mikor a cég behívott, előtte megint találkoztunk Anne-el (a fejvadi), hogy megbeszéljük, hogy mivel készüljek a céges interjúra. Odamentem, mondtam, hogy pár dolgot már összeírtam, ami szerintem fontos lehet. Már kezdtem volna előrángatni a táskámból a jegyzeteket, mikor mondta, hogy azt inkább hagyjuk, szerinte azt nem kell neki is előadnom, épp elég lesz nekem majd az interjú. Csak azt tartja fontosnak, hogy az EDS-es tapasztalatomról beszéljek sokat és hogy legyek magabiztos. Na ezek alapján mentem interjúra.
Jó kis interjú volt, nem kérdeztek túl sokat és látszott rajtuk, hogy ők is tetszeni akarnak. mondjuk tetszett is a munka is és az emberek is. Mondták, hogy majd jelentkeznek a fejvadásznál hétfőn.
Persze nem jelentkeztek, rajtam meg kicsit úrrá lett a mellőzöttség érzés. Nem akarom, hogy megint az legyen, mint mikor kijöttünk. Szeretek dolgozni, ha hagyják (és persze megfizetik).
Hétfő óta tegnap mentem ki a lakásból először. Na de miért is volt tegnap jobb kedvem?
Reggel Anne hívott. Mondta, hogy üljek le, mondom ülök, felkészültem, mondhatja a rossz hírt.
Hát nem rossz hírrel hívott. Nagyon jól sikerült az interjú a Hartfordnál, őgyhogy átküldték a szerződéstervezetet, jelentkezési lapot és egyebeket. a jelentkezési lapot ki kell töltenem, visszaküldeni a cégnek postán, az alapján leellenőrzik a korábbi munkahelyeimet, iskolákat, egyebeket. Ha mindent rendben találnak (miért ne találnának?), akkor szeptember 22-én lesz az első munkanapom a The Hartford nevű cégnél Operational Business Analyst munkakörben.

Ezek szerint van 2 hét szabadságom, aztán jön a kemény meló. Mit is mondjak? madarat lehetne fogatni velem. :)

Évforduló

2008-08-26T14:11:00.002+02:00

Ma van a 2 éves házassági évfordulónk.
Ebből az alkalomből szeretnék gratulálni Petrának, hogy ilyen jól bírja velem. :)
Baráti körömben ez a házasság dolog nem szokott túl jól menni (már ha éppen van egyáltalán), ezért külön is örülök, hogy ezt nem sikerült átvenni a barátoktól. :) (Na erre Csanád valószínűleg bekommenteli, hogy milyen genya tudok lenni.)
Estére foglaltam asztalt a Church-be, amiről már korábban is írtam. Utána, ha a szokásokkal ellentétben szép idő lesz, még egy esti séta is lesz a programban.
Sokan mondták már, hogy a külföldre költözés vagy szétbontja, vagy sokkal inkább megerősíti a párkapcsolatokat. Szerencsére mi ebbe a második csoportba tartozunk. Persze tavaly ilyenkor is imádtuk egymást és boldogok voltunk együtt, de valahogy mégis sikerült fokozni ezt az érzést.
Az épet külömböző dolgaiban persze felmerülnek problémák (munkakeresés, enyhe honvágy, hiányzó család és barárok, stb.), de együtt mindent sikerül megoldani.

Egyszó mint száz, jó döntés volt ez a házasság.

És már megint munkakeresés

2008-08-24T18:34:00.002+02:00

Sokminden történt, mióta frissítettem. Elkezdtem edzésre járni, amitől majd egyszer biztosan jól fogok kinézni. Egyenlőre csak azt érzem, hogy folyamatosan minden izmom fáj (azok is, amikről nem is gondoltam, hogy vannak) és minden este hulla fáradtan esek haza, nehogy valami értelmes dolgot tudjak még művelni. Na mindegy, jó lesz ez még. Egyébként szép a hely és közel is van. Egy kissé exkluzívnak néz ki, de árban nem rosszabb, mint bármelyik itteni fitness studió.
A másik, ami történt, hogy végre kiderítette a fúnököm, hogy mi lesz a szerződésemmel. Sajnos tovább nem hosszabbítanak. Bár meg voltak elégedve a munkámmal, pont most van managerváltás és az új főnök inkább azok közül vesz át 1-2 embert, akiket már ismer más részlegen. Mondjuk mondhatták volna előbb is, hiszen enm 2 hét munkát találni és a szerződésem jövő pénteken jár le, tehát igencsak össze kell kapnom magam.
Szerencsére azért 1-2 fejvadásszal eddig is tartottam a kapcsolatot, így például a héten is megyek egy céges interjúra.
Remélem hamar sikerül találni valamit. Pont most érkeztünk volna arra a pontra, hogy megvettük azokat a dolgokat, amik nélkül nem éreznénk túl jól magunkat (TV, PC, megfelelő ruhák, stb.), úgyhogy azt hittem, most már nem lesz akadálya, hogy elkezdjünk törleszteni és félretenni, erre meg jön ez a hülyeség. Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.

Megérte

2008-08-18T13:21:00.002+02:00

Ilyenkor jó, hogy szerződésesként dolgozom és saját céget kellett alapítanom, hogy dolgozni kezdhessek. Persze eddig is jó volt, hogy a munkakezdéstől számított első 3 havi lakbért elszámolhatom, mint relocation cost. A villamos bérlet is elszámolható, ami azért csak havi 70€.
Mint most kiderült, a gépalkatrészeket is elszámolhatom, így olyan, mintha nem került volna semmibe (itt nem csak az adótartalmat lehet levonni). Azaz, mivel a házat és a monitort már régebben vettem, tulajdonképpen a gépem 400€-ba került nekem. Ennyiért azért már kifejezetten megéri. :)
Még jó, hogy most vettem és nem vártam vele, mivel még mindig semmi hír róla, hogy meghosszabbítják-e a szerződésemet. Kicsit neki kéne feszülni a munkakeresésnek, nehogy rossz vége legyen. Persze teljesen nem hanyagolom el ezt a dolgot. Éppen múlt héten voltam egy cégnél az interjú 2. körén. Ha sikerülne, akkor lehet, hogy akkor is váltanék, ha esetleg a Microsoft hosszabbítani akar, mivel az új helyen véglegesített a pozíció és a fizetés is csak havi kb. 100€-val kevesebb. Ennyit viszont megér, hogy a városközpontban legyek és ne törjön a frász kéthavonta, hogy akkor hosszabbítanak avagy nem.

It's ALIVE!!!

2008-08-16T01:30:00.002+02:00

Egészen Frankeinstein hangulatom van. Kéremszépen megvan az itthoni gépem és tökéletesen működik! Épp ezen írom a blogot.
Na de hogy is volt ez?
Régóta szemezek egy géppel az ebay-en. Szállítással együtt kb. 750€-ért osztogatják. Bár sokat adnak el mindenféle termékekből, mégis volt pár negatív kritika a szállítóról. Itt most köszönetet mondok Apunak, aki felvetette nekem ezt a dolgot. Szóval kb. 180.000 Ft kifizetése után nem szeretnék semmi problémát. Nézegettem már bolti gépeket és alkatrészeket, de az előre összerakott gépekben mindig volt 1-2 dolog, ami nem tetszett. A boltban kapható alkatrészek árai meg az eget verdesik.
Szerdán volt egy kis szabadidőm a munkahelyen és elkezdtem interneten nézni olyan írországi helyet, ahol elfogadják az itteni "Laser" kártyát és lehet rendelgetni normális áron. Szerencsére nem telt bele sok idő és találtam egy jót. Gyorsan összeraktam rendelési listába egy álomgépet, majd - csak a miheztartás végett átmentem az aqua.hu-ra és szinte teljesen ugyanazokat az alkatrészeket összeválogattam, hogy vajon mennyiből jönne ki? Itt jött a meglepetés. 235-ös euróval számolva 28€-val olcsóbb az ír bolt. Meg is rendeltem, merthogy volt náluk olyan lehetőslg, hogy 2 napon belül a megrendelt cuccért lehet menni, így nem számítanak fel szállítási költséget. Ma mehettem az alkatrészekért és már megy is a jó kis gép (bár Jánost egyszer fel kellett hívnom, mikor kicsit elakadtam az összeszerelésben).

Mi volt már itthon?
- Ház (Cooler Master + 400W táp) - Korrábban itt vettük
- Winchester (1x80GB ATA + 1x500GB SATA2) - Otthonról hoztuk
- Monitor (Samsung 22" LCD) - Korrábban itt vettük
- CD/DVD író (LG) - Otthonról hoztuk
- Billentyűzet (Logitech) - Korrábban itt vettük
- Egér (Logitech) - Otthonról hoztuk

Na és mit is vettem most?
- Alaplap (ASUS P5N-E SLI)
- Processzor (Intel Core 2 Duo 3,16GHz)
- Videokártya (XFX GeForce 8800GT 1GB)
- RAM (Kingston HYPER 8GB)

Mit is mondjak? Csodálatosan fut rajta a Vista. Ez a 8GB memória meg a proci és az 1GB video azért jót tesz neki. És több, mint egy százassal olcsóbb volt, mintha ebay-ről rendeltem volna előre összerakva.
Most már csak a külömböző progikat és játékokat kell feltennem, dehát ez így szokott menni.

Észak-Írország (második rész pár képpel)

2008-08-10T21:14:00.003+02:00

Hol is tartottunk? Ja igen, vasárnap este kissé leverten és elázva vacsiztunk és aztán aludtunk. Azt kifelejtettem, hogy a bed & breakfast-ban - ahol aludtunk - nagyon kedves volt a házinéni és berakta a farmereket a szárítógépbe, így amikor vacsi után a szállásra értünk, azok már szárazok voltak. Sajnos azonban még mindig nem tudtuk hordani őket, mert valamitől elég büdösek lettek. Valószínűleg a szárítógép volt kissé büdöske. Na mindegy, a szándék a lényeg.
Hétfőn reggeli után indultunk a Giant Causeway-hez. Ez a hely arról híres, hogy egy ősi vulkánkitörés hatására bazaltoszlopok keletkeztek. Nade nem csak 1-2 darab van, hanem kb. 40.000, ráadásul gyönyörű, néhol szinte szabályos ötszög alapúak. Egyik ilyen oszlopnak az átmérője sem éri el az 1 métert.

A legenda szerint az ír óriás építette ezt az utat Skócia felé, hogy megverekedjen az ottani óriással. Valamiért az egyik cipőjét ott is felejtette, vagy legalábbis van egy bakancs formájú bazaltdarab az út mentén. Orgonája is volt ennek az óriásnak, vagy legalábbis a hegy oldalában van egy olyan rész, ahol a bazaltoszlopok orgonasípokra hasonlítanak.
Ezután megnéztünk még egy romos várat, ami nem messze volt. Újkorában nem lehetett rossz hely, de mistanra, hogy csak néhány fal áll, már nem egy olyan hely, ahol túl sok időt tölt az ember.
Mivel Bushmill kisváros mellett voltunk, egyértelmű, hogy (az én unszolásomra) meglátogattuk a Bushmills whiskey gyárat. Ez a legrégebbi engedélyel működő whiskey gyár a világon. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy az 1600-as évekig nem is volt sehol engedélyhez kötve a whiskey gyártás. No mindegy, a lényeg az, hogy itt 1608 óta gyártanak egész jó whiskeyt. A gyárlátogatás egész érdekesre sikerült, de sajnos tilos volt a fényképezés. azért egy kis kóstolót kaptunk a végén, s mivel Peti vezetett és Petra nem szereti a whiskeyt, én benyomtam 3 felest. Kipróbáltam egy 10 évest és két 12 évest. Egyszer, amikor régebben Dublinban voltam tréningen, egy svájci kollégával ittunk 16 éves Bushmillst. Olyat azonban nem adtak a gyárban kóstolónak, hiszen abból egy üveg kb 70€, szemben az átlagos 25-40€-val.
Ezek után elindultunk hazafelé. Ebédre még megálltunk Belfastban, aztán robogtunk tovább. Este hazaérkezés után csak arra volt erőnk, hogy egy gyors fürdés után bezuhanjunk az ágyba.
Kissé fárasztóra sikerült a hétvégi kiruccanás. Olyannyira, hogy csak mostanra kezdjük kipihenni. Sosem voltam igazán az aktív pihenés megszállottja és őszintén szólva ezután sem leszek. Nem megy nekem igazán ez az egyik helyről másikra rohangálás. Az, hogy megnézünk egy várost 2 nap alatt, az megy, de ez a 3 nap alatt 10 helyet nézünk és egyfolytában sietünk valahová, valahogy nem nekem való. Mondjuk ettől függetlenül jó volt a hérvége.

Észak-Írország (első rész képekkel)

2008-08-05T13:19:00.006+02:00

Egyben megérkeztünk a 3 napos "nyaralásból".
Szombat reggel 9-kor találkoztunk az autókölcsönzőnél, ahol Peti pár perces papírmunka után meg is kapta a lépcsőshátú 1.6-os Ford Focus-t. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat és már mentünk is. Jobb elől természetesen Peti volt, mint sofőr, mellette én, merthát nem vagyok túl kicsi termetű, jobb hátul Adri, középen Petra és bal hátul Laci volt. Peti jól ismerte már a dublinból kivezető utat, sőt, az autópályán is jól ki volt táblázva Belfast, de azért bekapcsoltuk a GPS-t is, amit még Adriántól kaptam.
Gond nélkül elértünk Belfastba, ami egy szép belvárossal és nekem nem túl szimpatikus külvárossal rendelkezik. Az egész város csak 115 négyzetkilóméter (ami 50-el kevesebb, mint Pécs), úgyhogy letettük a kocsit egy belvárosi parkolóházban és gyalog indultunk útnak.
Megnéztük a városházát és felültünk a mellette lévő óriáskerékre, ahonnan beláttuk egész Belfastot és egész jó képeket tudtunk készíteni.

Városháza óriáskerékkel

Városháza felülről

Ezután még elmentünk a Hotel Europe-hoz, ami állítólag a legtöbbet bombázott hotel rekordját tartja. Kisétáltunk a partra is, ahol a folyó a tengerbe ömlik. Itt hirtelen elkezdtek jönni a zenés-táncos kamionok. Mint kiderült, éppen a melegfelvonulás közepébe csöppentünk. Itt nem volt tojásdobálás, mint otthon, bár viszonylag szoldak is voltak.
Visszamentünk a kocsihoz, majd ellátogattunk a botanikus kertbe. Nekem ez tetszett a legjobban egész Belfastban. Gyönyörűek voltak a virágok a fák és a fű és ott akkor éppen a nap is sütött.

Csipet Csapat a botanikus kertben
Jobbról kezdve: Laci, Peti, Adri, Petra és én

Egyetem a botanikus kert mellett

Később még elmentünk a kastélyhoz és megnéztük azt a helyet is, ahol a Titanic-ot építették 1912-ben. Tényleg jó nagy csónak lehetett, mert eszméletlen nagy daruk alatt készült.

A kastély egy része (és persze mi)

A sárga kapuk alatt készítették a Titanic-ot

A várostól 15 mérföldre volt a szállásunk a nemzetközi reptér mellet kb. 200 méterrel. szerencsénkre jó szállás volt és a reptéren sem volt forgalom este 10 és reggel 8 között. Petinek ezúton is köszönjük, hogy elintézte mindkét éjszakára a szállásfoglalást.

Vasárnap az északi tengerhez mentünk a parti úton. Reggel gyönyörűen sütött a nap, majd kicsit eleredt az eső. Egy ideig úgy esett, hogy meg kellett állni a kocsival, mert semmit sem lehetett látni. ráadásul a parti út olyan széles, hogy két kocsi alig fér el rajta egymás mellett. Mire odaértünk ahová tartottunk, már el is állt az eső. ez a hely a Carrick-a Rede Rope Bridge volt. Ez arról híres, hogy egy mini szigetet függőhíd köt össze a szárazfölddel. A kis sziget annyira kicsi, hogy senki sem lakik rajta és 20 fő már soknak tűnik.
No szóval megérkeztünk a parkolóba, befizettük a belépőt és elindultunk az 1 km-es sétára a szigetig. Mikor félúton jártunk elkezdett esni az eső. Mikor az út háromnegyedét megtettük, már baromira esett és a hegyről patakokban folyt le a víz. Mire odaértünk, már teljesen átázott minden ruhánk. Szánalmasan nézhettünk ki és úgy is éreztük magunkat. azt azért még hozzá kell tennem, hogy mindenkin volt esőkabát és sapka, de az egy idő után már nem ért sokat. Átmentünk a kötélhídon, ellőttünk pár képet és már mentünk is vissza. Petinek, Adrinak és Petrának volt másik nadrágja, de Lacinak és nekem pizsoma alsőba kellett átöltözni. Természetesen mindenki papucsba bújt, mert a cipők mind teljesen eláztak. Szerencsére (véletlenül) Lacinál volt egy üveg Jagermeister, úgyhogy Peti kivételével mindenki elkezdte megelőzni a meghűléses betegség kialakulását. Ezután már nevetni is tudtunk, bár még mindíg inkább csak kínunkban. Gyorsan megkerestük a szállásunkat, becsekkoltunk és mentünk a közeli városba ruhát venni. Azt azért el lehet képzelni, mikor szép szál termetemmel bemegyek a Tesco szerű áruházba pólóban, pizsialsóban (amiről lerí, hogy pizsi), zokniban és papucsban és aztán cipőt és nadrágot próbálgatok.
No mindegy, a lényeg, hogy pár bolt után már mindenkinek volt mindene. Cipő az mindenkinek kellett, ezért nem sikerült az első helyen megoldani a dolgokat. Gyorsan elmentünk még vacsorázni, aztán visszamentünk a szállásra és reggelig aludtunk.

Reggeli napsütés

Átázva a függőhídon

Új cipők és nadrágok

Mégtöbb kép található itt: http://picasaweb.google.com/krisztian.kovacs75/NorthernIreland
A feltöltött képek száma napról napra nőni fog, mivel egyszerre nincs sok időm ezzel foglalkozni és a többiek fotóit sem kaptuk még meg.

Máj

2008-08-01T11:29:00.002+02:00

Tegnap előtt volt nagymamám születésnapja. Sajnáltam, hogy nem tudom személyesen felköszönteni, de azért telefonon tudam vele beszélni.
Gyerek és kamasz koromban rengeteget voltam nála. Azt hiszem azafajta nagymama, amilyen leginkább csak a mesékben van. Amolyan szinte mindent megengedő, akinél mindig történik valami, akivel mindent meg lehet beszélni és aki eszméletlenül jól tud főzni. Mikor kicsi voltam, elég sovány alkatom volt (sajnos mostanra már elmúlt), s nemegyszer a lakáson át "fogócskáztunk", merthogy én valamiért rendkívül élveztem, hogy egy tányér étellel szalad utánam, hogy egyek valamit. Nem is tudom hogy bírta szegény. Volt mindenféle kalandunk együtt. Jó, mondjuk tudta, hogy hogyan kell egy fiúgyermekkel bánni, hiszen felnevelt két fiúgyermeket, de azért mégis, tudom jól, hogy nem mindenki ilyen mázlista, mint én, hogy "szupernagyi" legyen vele.
Szóval tényleg sajnáltam, hogy nem vagyok ott. Tegnap aztán hazafelé elmentem abba a húsboltba, ahol lehet csirkemájat kapni (a legöbb helyen nincs) és vettem is egy kisebb adagot. Hazamentem és miután sikerült este lisztet venni, nekiláttam a sütésnek. Nagymama minden ételt csodálatosan tud elkészíteni, de a sült csirkemájat még senkinek nem sikerült úgy csinálni, mint neki. Többször is próbáltam már, néha még közel is jártam hozzá, de olyan jó sosem tudott lenni. Most sem, de mégis jó volt legalább egy picit olyasmit vacsorázni, mint amit ő szokott nekem készíteni. Nincs benne elvileg semmi ördöngősség. az ember megforgatja a csirkemájat lisztben, aztán olajban kisüti. Mégis, valahogy olyan jó sohasem lesz. Sebaj, tudom, hogy vannak utánozhatatlan dolgok. Ez is ilyen.

Egyébként van már otthon netünk, de kissé fáradtak vagyunk, mikor hazaérünk, ígyhát inkább innen bentről írok inkább.
Holnap reggel indulunk Belfast-ba, ott alszunk egyet, aztán kicsit északabbra megyünk a tengerpartra, ott is alszunk egyet, aztán hétfőn hazajövünk. Biztos jó kis út lesz, hiszen a társaság jó, a táj állítólag gyönyörű és ha mázlink van, akkor csak az idő 70%-ában fog esni az eső. :)

Fénykép biztosan rengeteg lesz, majd teszek is fel párat.

Digi TV

2008-07-28T14:54:00.002+02:00

Szombaton bekötötték a digitális tévét és hozzá a felvevőt. mostmár lehet a tévé előtt ücsörögni és browsolni a csatornák közt. Van kb. 100 csatorna, amiből egy adag hírcsatorna, egy másik edag zenecsatorna, egy harmadik adag sportcsatorna, van egy csomó ismeretterjesztő, meg az egyebek.
Sajnos még elég kevés csatorna ad HD adást, de azért ha van olyan, azon látszik a külömbség. Egyébként meg teljesen el vagyunk ájulva a tévétől. Nem hülyeség a Bravia reklám. Főleg a zöld, kék és piros szín, amit egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. Eszméletlenül élethűek a színei. tényleg, mintha ott lenne az ember a domboldalon, vagy a tengerparon. Szombat este 3 órán át néztünk olyan műsort, akol írek vagy angolok mentek spanyol és franciaországba házat venni. azok a tengerpartok és domboldalak olyan gyönyörűek voltak, hogy szinte éreztem az orromban a tenger sós, vagy a frissen vágott fű és vidéki levegő édes illatát. Tényleg nem tudok mást mondani, egyszerűen lenyűgöző.

Azért természetesen volt egy kis üröm is az örömben, mert a UPC elfelejtette, hogy nem csak tévét, hanem internetet is rendeltünk, ígyhát netezni még mindig csak a munkahelyről tudunk.
Pont ebben a percben jött egy levél a UPC-től, amiben elnézést kérnek. szerda délután jönnének bekötni a netet is. most hívhatom fel őket, hogy 4 után jöjjenek, de nem igazán tudom, hogy hogyan érhetnénk haza olyan korán, mikor Petrának is sűrű hete van és nekem is projektleadás lesz pénteken. Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.

Vasárnap voltunk csokifesztiválon. Volt 8-10 stand, ahol kóstólók voltak és eladás is persze. Ezek nem a nagy gyárak tucattermékei voltak, hanem kézzel készített csokoládék, amik a mai napig nem teljesen gépesített üzemben készülnek. Petra óvatosan megkóstolt 2-3 darabot, de szerencsére nem nagyon ízlettek neki, ígyhát inkább csak nézelődtünk és fényképeztünk. sétáltunk egy hatalmasat a déli kánikulában, aztán hazamentünk kicsit hűsölni.
Bizony hűsölni, mivel megjött a nyár és hétvégén már majdnem elviselhetetlenül meleg volt. Árnyékban 26 fok. Ez azért az itteni 18 fokos átlaghoz képest tényleg meleg, bármennyire is kevésnek tűnik a magyar nyárhoz képest.

Azért remélem marad a jóidő, mert hosszú hétvége következik (szombat-hétfő) és nagy kirándulást tervezünk. Azaz mi csak élvezzük, hogy a többiek tervezik. Peti, Adri és Laci társaságában egy kocsit bérlve megnézzük kicsit Észak-Írországot. Szombat délelőtt indulnánk és este Belfast-ban aludnánk, majd a vasárnap éjszakát egy északi tengerparthoz közeli városban töltenénk, aztán hétfőn irány haza. Szerencsére Peti már sokszor vezetett itt, ígyhát a közlekedéstől nem kell félni. A részleteket meg úgyis megírom majd jövő héten.

Sony Bravia

2008-07-24T10:16:00.003+02:00

Mivel szombat délután bekötik a digitális TV csatornákat, lassan ideje volt venni egy olyan tévét, amit szabad szemmel is lehet látni a nappali foteljéből. Már jó ideje nézelődtünk, hogy milyet is vegyünk. A válogatás elég korai stádiumában kitaláltuk, hogy lehetőség szerint egy SONY Bravia típusú gépet veszünk. Igen, nyugodtan lehet kommentelni, hogy bedőlünk a divatos és ötletes reklámoknak és jópár eurót csak a sony emblémáért fizetünk. ettől függetlenül én úgy vettem észre, hogy látható különbség van a Braviák és egyéb LCD tévék képei között. Az LG és a Samsung is rendelkezik jópár használható modellel, de ami annyit tud, mint az amit kinéztünk, az másfélszer annyiba kerül.

Szóval már vagy 2-3 hónapja nézzük a mindenféle LCD tévéket (régi CRT-t már sehol nem lehet kapni) és álmodozunk, hogy melyik is legyen. Mivel lassan a végére ér a nagy nyári árleszállítás, határozásra kellett jutnunk. És ez sikerült is.

Tegnap előtt bementünk a közeli Sony márkaboltba és vettünk egy SONY Bravia KDL 32T3000 típusú masinát, amit 5 percnyi sétával haza is vittünk. Dióhéjban annyit kell róla tudni, hogy 32 colos, azaz 82cm a képátlója, gyönyörű fekete és borotvaéles a képe. Ja, és mint az LCD tévék általában, negyed annyi áramot eszik, mint az ugyanekkora CRT tévék. Természetesen HD Ready a kicsike, azaz a jó kis digitális adást és a Blue-Ray filmeket eszméletlen minőségben lehet majd nézni.

Nem ez volt a legdrágább a kategóriájában, sőt, 32 colosoknál inkább már az olcsók közé tartozik, de arra, amire nekünk kell teljesen jó és jó lesz még remélhetően egy pár évig.

De vettünk hozzá még valamit, ami viszont kissé drága volt az én szememben, de Petra e nélkül nem engedte volna bekapcsolni a szép új tévét. Ez a kütyü egy túlfeszültség védő és elektromos-zaj csökkentő csodaaljzat. Utánanéztünk, az átlagosan vásárolható túlfeszültség védők kb. 300 Joule-t bírnak, míg egy modern számítőgép-hez, vagy LCD tévéhez legalább 1.900 Joule-t tanácsolnak. Szóval ez, amit vettünk, egy ilyen cucc. Kicsit több, mint 100€ volt az ára, de legalább van rá 100.000 font biztosítás. Mostmár jöhet a villám, meg az áramszünet, nem szivat meg többé. :)

Költözés

2008-07-21T10:16:00.008+02:00

Pénteken átköltöztünk az új lakásba. Elég sokmindenünk volt, ígyhát a barátok nélkül nem is ment volna ilyen gyorsan. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Adrinak, Petinek, Gyöngyinek és Artúrnak a segítségért.

Péntek reggel Petra korán kelt és csak 10 körül kellett munkába indulnia, ígyhát elkezdett összepakolni. Ez olyan jól sikerült, hogy mikor 4 körül hazaértem, már szinte minden össze volt készítve. nem is tudom igazán, hogy sikerült neki ilyen gyorsan ilyen sok csomagot összeállítani. Magamat ismerve nekem kb. 2 nap kellett volna hozzá, hogy a felével végezzek. No szóval hazaértem és egyből elkezdtem átvinni egy adag cuccot az új lakásba. Ott gyorsan lepakoltam, majd elmentem bevásárolni. előre megbeszéltük a többiekkel, hogy kocsmázás helyett inkább költözködünk. Mivel azért nem csak a kemény munkáról kellett szólnia a napnak, vettem pár doboz sört, cidert, meg némi üdítőt, nomeg 1 kiló darált husit, zsemléket meg zöldségfélét, hogy tudjak egy kis kaját csinálni este a fáradt társaságnak.

Mikor Petra hazaért, vele még átvittünk 1 fordulót, aztán megérkeztek a többiek és velük még 2 forduló volt. Nincs túl messze egymástól a régi és az új hely, de azért csomagokkal megrakva átsétálni ide-oda elég fárasztó tud lenni. A barátok becsületére legyen mondva, senki nem ejtett egyetlen rossz szót sem a fáradság miatt. Azt hiszem ezt egyedül én hangoztattam egész végig. :)

Szóval egyszercsak elfogytak a csomagok. Gyorsan összedobtam egy pár hamburgert. Egész jó lett ahoz képest, hogy akkor használtam először a húsisütő gépet (George Forman Super Large Value Grill). elfogyott pár üveg és doboz sör is, tehát jó kis party kerekedett a költözködésből.

Hulla fáradtan rogytunk be az ágyba és rögtön el is aludtunk, bár könnyű dolgunk volt, hiszen itt nem az utcára néznek az ablakok, hanem a belső kertre és a szomszéd házak falára.

A képek után folytatódik a történet.

Csomagok a régi lakásban

Adri és Peti

Gyöngyi és Artúr

Hamburgerkészítés

Kilátás

Mikor reggel felébredtem, Petra már pakolászott, sőt abba sem hagyta igazán egész nap. 1-2 órára azért sikerült elmenni sétálni és az utolsó pár szatyorért is elmentünk a régi helyre. Ebben a szennyes volt, amit nem akartunk a többiekkel cipeltetni. Útközben láttuk, hogy valami böhömnagy narancssárga daru van a Spire mellett és a spire környéke is le van zárva. Az egyik ott ácsorgó buszvezetőtől megkérdeztük, hogy mit is csinálnak? Kiderült, hogy 2 évente lemossák a Spire-t és ennek pont most jött el az ideje. Képek erről lejjebb.

Szóval sétálgattunk egy kicsit, aztán mentünk haza pakolni. Szép tágas és világos ez a lakás, de nincs annyi tárolóhely, mint az előző helyen a hálószobában. tehát még kell majd venni 1-2 dobozt és polcot. Szombat este megint hullafáradtan estünk be az ágyba.

Eljött a vasárnap. Petra egész nap nagyon izgatott volt, hiszen estefelé kellett mennünk a csehekhez a régi lakásba, hogy odaadják a letétet és a maradék pénzt. Ja, eddig nem is mondtam talán, hogy azért kellett ilyen gyorsan átköltöznünk, mert a csehek barátai éppen lakást kerestek és vasárnap szerettek volna beköltözni a helyünkre. ennek persze mi is örültünk, hiszen így nem csak a foglalót kérhettük vissza, hanem a fennmaradó lakbért is.

Notehát délután sétáltunk egy kicsit, aztán aludtunk egyet és 7-re mentünk a csehekhez. Vettünk nekik egy üveg bort, hogy ne éreztessük, hogy csak a pénzért megyünk. Odaértünk, megismertük az új lakókat és beszélgettünk egy kicsit. hát, nem voltak túl szimpatikusak. Na nem is ez a lényeg, hanem az, hogy rendesen megadták amit kértünk. Petra ujjongott, mikor eljöttünk és én is nagyon örültem, hogy ilyen jól sikerült elintézni a dolgokat. Hazamentünk, megvacsoráztunk és már dőltünk is be az ágyba. Mától kezdve pedig már keveset kell csak pakolni, tehát lehet a munkára összpontosítani. :)

Lakás

2008-07-17T10:01:00.002+02:00

Tegnap este aláírtuk a lakásbérleti szerződést. Mibden teljesen hivatalos és bejelentett. Megkaptuk a kulcsokat és ma már meg is kezdjük majd este a költözést. Bár nem olyan, mintha otthon költöznénk, hiszen annyi cuccunk azért nincs, de így is lesz azért egy pár forduló. Márcsak azért is, mert napi 8-10 óra meló után nem bírja úgy az ember a költözködést. Ma még innen bentről megrendelem az internetet és a digitális TV-t a UPC-nél. Remélem gyorsan intéznek mindent.
Egyenlőre ennyi, most dolgozgatnom kell.

4 Hónap

2008-07-15T10:24:00.002+02:00

Március 15-én érkeztünk, tehát pont 4 hónapja élünk Dublinban. Sokminden történt ezidő alatt.
Lett munkánk, szállásunk és azthiszem elmondhatjuk, hogy kellemesen élünk, bár még van mit javítani.
A jelenlegi életszínvonalunk javításának érdekében például (elvileg) holnap megkötjük a lakásbérleti szerződést, átvesszük a kulcsokat és beköltözünk a kis egyszobás lakásba, ahol végre nem lesznek cseh lakótársak és nem lesz az az irdatlan hangzavar ami megakadályozna minket a nyugodt alvásban. Ez a lakás is a belbárod szivében van, jó közlekedéssel és közeli boltokkal, viszont nem az utcára néz, hanem belső kertre és néhány szomszédos ház szürkécske oldalára.
Igazság szerint sokféle lakást megnéztünk. Voltunk új építésű, ultramodern, exkluzív apartmanházban, amit hívhatnak bárhogy, attól még apró szobákból álló lakótelepi lakás marad. Voltunk régi építésű házban, ahol a 4. emeletre keskeny lépcsőházban kellett felmenni és nem volt lift. Meg persze néztünk másokat is. Általában elég nagy csalódások értek, hogy a szép netes képek után milyen kis egérlyukakat akarnak havi több, mint 1000-1200 euróért adni.
Most végre megtaláltuk azt, ami mindkettőnknek tetszik. Ez nem ultramodern, de attól sem kell félnünk, hogy összeomlik az épület. 4. emelet, van lift, csendes és az ír szokásokkal ellentétben nem keskeny és pici a nappali.
Majd ha tényleg beköltözünk, akkor lesznek képek is. Perszelegkorábban hétfőn, mert az új lakásban még nincs internet és a kulcsok megkapása után még ottvan a kellemesen hangzó Költözködés.

Peer Pressure

2008-07-07T10:40:00.002+02:00

Sokáig nem írtam, de kissé el vagyok havazva itt a cégnél. Napi 3-4 folyamatábrát kell készítenem és továbbra sincs halványlövésem se róluk, mielőtt elkezdeném megismerni. Ez épp elég kimerítő feladat ahhoz, hogy esténként már ne legyen kedvem bekapcsolni a gépet.
Péntekre kaptam meghívást a főnökömtől, merthogy a sikeresen zárt félévet ünnepeltük. hová is mentünk volna máshová, mint egy közeli Thai étterembe. Merthogy ezek az itteniek meg vannak vadulva a keleti kajákért. Olasz étterembe nem nagyon mennek, írbe meg csak vendégekkel, vagy hétvégén.
Na szóval ott voltunk az étteremben 2-től. 6-an voltunk (merthogy ez nem egy túl nagy csapat) és kellemesen elcseverésztünk kb. 4-ig. Akkor aztán jött a fizetés és én elkezdtem mondani, hogy nekem vissza kell menni a céghez, hiszen egyrészt van még dolgom, másrészt minden cuccom ott van. Dehát ilyet nem lehet ám csinálni. Most jön még csak a pub. Ugye nem akarom megbántani a főnököt és a csapatot, hogy nem megyek? Jól éreztem magam, senkit sem akartam megbántani, a munkában egész jól haladok, persze, menjünk. 1 órácska még belefér. kocsival mentünk pár utcát erre, pár utcát arra, kifelé a városból, de azért egyszerűnek tűnt az út.
Na persze az 1 órácskából lett 2, aztán 3, aztán 4, aztán még valamennyi. Drága főnököm, aki egyébként egy jófej, humoros, laza ember nem nagyon akart elengedni pár ital után. Próbáltam magyarázni, hogy ezalatt a 3 hónap alatt még nem szoktam hozzá úgy az alkoholhoz, mint az itteniek. Én mondtam, ő meg nem törődött vele.
Hozzá kell tennem, hogy Petra hívott párszor (merthogy ugye péntek este az magyar közösségi beszélgetést jelent az egyik normálisabb pub-ban) és úgy emlékszem, hogy elég tisztán tudtam vele beszélni, de azért Ő is érezte, hogy nem lehet tudni, mikor és hogy érek haza.
Este tízkor aztán egyszercsak megmakacsoltam magam. Mondogattták még a többiek, hogy maradjak, hiszen korán van és mindenki színjózan, akkor már nagyon el akartam menni hazafelé.
El is indultam, de mikor kiértem a kocsma ajtajába, már nem igazán emlékeztem, hogy merre is jöttünk. elindultam hát abba az irányba, ami ismerősnek tűnt. Mentem egy ideig, közben eleredt az eső. Ugye mondanom sem kell, hogy nem arra kellett volna mennem, mint amerre indultam.
Találoztam járókelőkkel és megkérdeztem, hogy merre van a LUAS (villamos) végállomás. Mondták is, hogy az ellenkező irányba menjek egy ideig, aztán jobbra meg balra, meg egyenesen. el is indultam arrafelé, de ott sem volt. Ígyhát aztán nagyon megörültem, hogy jött egy üres taxi arrafelé. Beugrottam és már száguldottunk is hazafelé.
Végülis nem volt semmi gond, nem voltam talajrészeg, csak egy idegen helyen kóvályogni a szakadó esőben az éjszaka kellős közepén nem túl jó érzés. Egyébként fél 11 körül értem haza, Petra már otthon várt, és egyből dőltem is be az ágyba.
Szombaton délelőtt voltunk moziban, megnéztük a Hancock című filmet, amit a bemutató alapján már nagyon vártunk, de aztán hatalmas csalódás lett. Utána voltunk sétálni, vacsorára rántotthalat (foltos tőkehal) csináltunk salátával és sorozatokat nézegettünk este. Szép nap volt és csak korán reggel éreztem kicsit az előző nap italozgatását.
Vasárnap délelőtt a Kung Fu Panda című rajzfilmet néztük a moziban. Ez már tetszett, bár Angelina Jolie adta hangját az egyik figurának és az nagyon nem kellett volna. Tényleg nem igazán értem, hogy miért sztárolják mindenhol annyira azt a játszani képtelen, hallgathatatlan hangú, sarki ribi kinézetű nőt. Na mindegy, egyébként tényleg jó kis film volt. aztán persze voltunk sétálni is, de a végéra Petrának sajnos megint megfájdult a lába, úgyhogy kicsit korábban hazamentünk, mint szombaton.

Ma meg megint itt vagyok a gyárban és futószalagon gyártom a folyamatábrákat.

Gépszerelés

2008-06-30T11:01:00.003+02:00

Végre sikerült szinte minden alkatrészt elhozni az otthoni gépemből, mikor múltkor visszajöttünk. eddig is itt volt vagy 6 winchester (ebből elvileg 2-3 jó, de nem tudom pontosan, hogy melyikek) meg a videokártya. most elhoztam még az alaplapot processzorral és a ramokat. A ház sajnos túl nagy és nehéz kézipoggyásznak, dehát házat lehet kapni itt is.
Szombaton felkerekedtem és elmentem Blanchardstown-ba (kb. fél óra busszal), merthogy ott van Írország legnagyobb bevásárlóközpont félesége. Sajnos Petra nem tudott eljönni velem, mert fájt a lába.
Mivel a városban nincs normális PC bolt, gondoltam ott csak találok majd olyan házat, ami táppal együtt sem kerül 200€-ba. merthogy a belvárosban csak olyan helyet találtam, ahol ilyen überprofi szép házak vannak táp nélkül 100-150€-ért.
Naszóval ott voltam, baromi nagy az egész, van vagy 40 áruház egyhelyen, abből 3 nevezte magát PC boltnak.
Budapesten ugye szinte nem lehet úgy nenni két sarkot a belvárosban, hogy ne legyen legalább egy PC alkatrészbolt közben. Hát kéremszépen itt nem olyan a PC bolt, mint otthon. Itt ugyanis mindenhol tökugyanazokat az előre szerelt komplett gépeket lehet kapni minden boltban. A kiegészítőkben van különbség, de de a gépek ugyanazok. Persze ház külön, az nincsen nagyon. Szerencsére a 3-ból volt egy, ahol volt. Meg is vettem egy utolsó darabot, ami 400W-os táppal együtt volt 50€. Persze vettem még csavarhúzót, meg wifi kártyát, hogy netezni is tudjak, hamár egyszer újraépítem a kis gépet.
Boldogan cipeltem haza a szépnek ugyan nem nevezhető, de új házikót. El is kezdtem egyből kitördelni azokat az elemeket, amik akadályozták az alaplap útját. Ezt persze utólag már megbántam, hiszen azok az édes Dell-es emberek jól kitalálták, hogy a processzor hűtőbordáit úgy rögzítsék, hogy ne lehessen másba, csak Dell házba berakni. Próbáltam leszedni, de ezek a fifikás barbárok a hűtőbordához ragasztották a processzort.
Szóval ott álltam és kissé ideges voltomban elindultam, hogy nézzek egy szép és profi házat a környéken, amibe belefér az alaplap. aki tudja, hogy milyen érzés ez, az azt is tudja, hogy ilyenkor nem számít az ár, megoldást kell találni, hiszen a gépnek mennie kell. Nagy égés lenne Petra és magam előtt is, ha 10 évnyi házi gépszerelgetés után egy ilyen baromság kifogna rajtam.
Találtam egy szép házikót. Viszonylag drága sem volt táp nélkül, de tápom úgyis volt már, hiszen a kissé meghajlítgatott, megtördelt másik házat már úgysem vihetem vissza, hogy "bocsi, de nem fért bele". Petrának nagyon tetszett az új ház, hiszen nem ocsmány fekete, ami folyton poros, hanem szép fehér. Tényleg jól néz ki, bár nekem a fehérsége az elején nem tetszett. Mostanra már megszerettem.
Mondanom sem kell, hogy ezen a házon semmit nem kellett tördelni, minden pattintható és csavarozható. Pikk-pakk beleugrott az alaplap, ramok, videokártya, wifi kártya, DVD író, meg a winchesterek. Bedugom, minden flottul felpörög, de semmi több. Meg se nyekkent a szerencsétlen gép. Úgy néz ki, hogy szegény alaplap nem bírta az utazást és megmakkant.
Tehát kiadtam egy adag lóvét és ugyanúgy nincs gépem, amin minden szépen és gyorsan futna, pedig végre megint tudtam volna játszogatni. Mit is mondhatnék, a sírás kerülgetett.
Mostanra már sikerült lecsillapodnom. Csak egy új alaplap kell, meg persze processzor, mert ez nem megy bele semmibe, amit mostanában lehet kapni, meg persze, ha már új dolgot veszek, akkor legyen jobb és gyorsabb minden. És akkor már új ramok is kellenek. Majd' kitéptem a maradék hajamat, mikor belegondoltam, hogy itt minden alkatrész ára kb. a duplája az otthoninak. Aztán jött az isteni szikra. János barátom úgyis meglátogat valamikor augusztusban, majd megkérem, hogy hozzon nekem ilyen dolgokat, aztán szokásunkhoz híven együtt össze is rakhatjuk majd a kis gépet.
Tulajdonképpen így még mindig olcsóbb lesz, mintha itt vennék egy hasonló tudású előreépített vackot.

Itthon - Otthon

2008-06-23T14:27:00.004+02:00

Rengeteg dolog történt, mióta utoljára írtam. Megpróbálok időrendben haladni és kevés dolgot kihagyni, de nem lesz egyszerű.
Júni 18-án felültünk a Budapestre tartó repülőre és este 8 körül szerencsésen le is szálltunk. Este volt és forróság, mikor megérkeztünk. Petra szülei vártak minket a reptéren. Jó volt már újra találkozni. Mindenki otthon volt, ígyhát volt beszélgetés rendesen vacsore előtt, közben és után. Valamikor éjfél körül indultunk haza.
Már nagyon vártuk, hogy befekhessünk az otthoni ágyba. Az itteni ugyanis nagyon kényelmetlen, minden rugót érezni lehet benne. És az otthoni olyan volt, mint amilyenre emlékeztünk. Annyira puha, amennyire kell és olyan kényelmes, hogy az embernek semmi kedve sincs kimászni belőle. Ettől függetlenül reggel korán volt kelés, mivel Petrának sok elintéznivalója akadt. Én heverésztem még egy kicsit, aztán bementem a városba Jánossal találkozni. Bekísértem az EDS-hez is, Ő meg beengedett a 2. emeletre, ahol korábban dolgoztam. Volt nagy meglepődés, hogy hogy kerülök az irodába, mikor érkrztem, meddig maradok, milyen Írország és hasonló kérdések záporoztak. Ott nem sok látványos változás történt az emúlt 3 hónapban.
Délután 5-re mentünk haza anyuékhoz. Kicsit féltem, nehogy anyu elájuljon a nagy meglepetéstől (merthogy meglepi volt, hogy hazamentünk pár napra). Nagyon örültek nekünk, meg persze mi is nekik. Hát igen, a család és a barátok hiányoznak leginkább. Sőt, szinte csak ők.
Jót beszélgettünk és eszegettünk, de aztán elmentünk hazafelé, merthogy igen fáradtak voltunk.
Másnap reggel már nem keltünk korán. Aludtunk vagy 12 órát. Pénteken is voltunk szülőknél mindenfelé, Petra szüleinél este hússütős party is volt, aztán éjszaka János barátommal találkoztam, aki (vagy mert pont így jött ki, vagy mert meg akart várni vele) éppen gépfelújítást végzett. Új alaplap, proci, ramok. Jót beszélgettünk, mire összeállt az új rendszer, ráugrott a Vista és láthattuk futni a manós játékot (World of Warcraft). Úgy hasít az új gép, mint az nyíl. Nem került túl sokba a felújítás, de úgy látszott, hogy nagyon megérte, mert jó gyors lett a kicsike.
Szombaton is még szülőknél voltunk, végre találkoztam Adriánékkal is (aki nem tudná, a bátyámról és kis családjáról van szó). Aztán eljött a pillanat és este felszálltunk a hazafelé (mármint Dublinba) induló gépre. Két nagy csomagunk volt. Viszonylag sok ruha Petrának és 1-2 kábel, alaplap, íprocesszor, ramok, DVD rom és hasonlók nekem. Nameg persze a jó kis Kameleon távirányító is velünk jött.
Nem gondoltam volna, hogy úgy átengednek a reptéri security ellenőrzésen, hogy semmibe sem kötnek bele, de sikerült nekik. Este fél 9-kor szálltunk fel és (itteni idő szerint) fél 12 körül már a belvárosban voltunk. Gyorsan hazamentünk aludni, mert már alig láttunk a fáradságtól.
Tegnap kellemes napra ébredtünk valamikor dél körül. Nem volt az a forróság mint otthon és eléggé fújt a szél. egyedül indultam sétálni, mivel Petrának fájt a lába, de negyed óra után visszamentem érte. Kiderült, hogy csütörtökön kezdődött a nagy nyári leárazási hullám. Itt ilyenkor nem csak a ruhákat akciózzák meg rendesen, hanem az elektronikai berendezéseket és konyhai felszereléseket is. Nameg úgy majdnem mindent. Vettünk egy normális vasalót, mert a Tescós, amit eddig használt szegény Petra, az elég ramaty és szereti megégetni a ruhákat 1 mp alatt. Ez az új remélem nem fog ilyet tenni. 90 €-ról 50-re lett leárazva. Petra nagy örömére (persze én is örülök neki) az elegáns férfi kabátokat is leárazták. Már régebben kinéztünk egyet 220€-ért, de annyiért azért nem vettük meg. Most ugyanez csak 150 volt, ígyhát ezt is megvettük. Még gondolkodóba ejtett egy 32 colos Sony Bravia LCD TV is, de szerencsére bezárt a bolt, mire oda jutottunk, hogy azt is meg kéne venni. Most 800€ helyett csak 700-ba kerül, ami nem rossz ár érte, de ha megvettük volna, akkor a költözést el kellett volna halasztani legalább fél hónappal, márpedig már nagyon várjuk, hogy elköltözzünk a csehektől.
Egy egyszerű DVD lejátszót azért vettünk még, hogy legyen mit nézni, hamár egyszer elhoztunk otthonról bagy 30 DVD-t.

Azért lehet, hogy még szétnézünk valamerre a héten és tényleg veszünk valami leárazott LCD TV-t valahol, mert ahogy nézem most elég silány a felhozatal normális lakások terén. :(

Vajon lesz-e hosszabbítás? + Update

2008-06-12T12:21:00.003+02:00

A mai napon eldől, hogy hosszabbítják-e a szerződésemet a cégnél, vagy nem.

Persze az is kérdés, hogy ha igen, akkor mennyivel. Most egy kissé izgulok, mivel már nem olyan könnyű jó munkahelyet szerezni itt Írországban, mint az elmúlt 4-5 évben.

Persze minden cégnél van sok probléma és nehézség (amely alól ez sem kivétel), de már kezdem megismerni az itteni kollégákat és munkamenetet. egy szó mint száz, most még nem szeretném itthagyni ezt a társaságot.

Ha jó hír lesz, akkor ma még frissítek, ha nem, akkor is lehetséges. :)

Addig is egy pici kép a helyről ahol dolgozom. Sajnos bent az épületben tilos a fényképezés. :(

Update:

Egyenlőre 2 hónappal hosszabbítják a szerződésemet, mivel nagyon tetszik a főnöknek a munkám és van még mit csinálni. Szóval ma este erre inni kell (persze mértékkel, mert holnap meló).
A munkám egyébként kicsit megváltozik és az augusztusi SOX auditra is elő kell készítenem a folyamatokat. Ha jól sikerül, talán sikerül további hosszabbítást is kiharcolni.
Hej, most nagyon örülök, hiszen a fejvadász szerint nagyon kevés esély volt a hosszabbításra. Itt meg is kell jegyeznem, hogy nagyon király vagyok (és úgy látszik, hogy nem csak szerintem). :)

Bray

2008-06-05T09:08:00.006+02:00

Van még egy kis elmaradásom. Héfőn szünnap lévén elmentünk Bray-be, ami Dublintól kb. 20 km déli irányban a tengerparton. Kellemes háromnegyed órás Dart (az itteni HÉV) út volt, ahol kb. az út felétől már a parton mennek a sinek, ígyhát a kilátás is szép.

Leszálltunk és egyből a partra mentünk. Csodálatosan sütött a nap, bár kicsit fújt a szél is. Azért jó, hogy odafelé vettünk naptejet, mert szükség volt rá.

Nagyon szép hely kavicsos tengerparttal és egy nagy dombbal, amire fel lehet menni egy hosszú úton, de mi a nagy melegben nem nagyon vágytunk erre. Majd talán legközelebb.

Nézegettük, hogy hol ebédeljünk, merthogy hamár sehol sincs 15€/fő alatt semmi, akkor legalább legyen jó. Aztán végülis találtunk egy utcai fish&chips árust, megvettük a dolgokat és a part melletti füves területen megebédeltünk. Tán még jobb is volt, mint egy normál étterem és mindketten jóllaktunk 10€-ból.

Még sétáltunk egy kicsit, aztán mentünk hazafelé.

Egyébként nagy mázlink volt az idővel ezen a hétvégén, mert úgy játszik velünk az időjárás, mint macska az egérrel. Mikor reggel elindul az ember valahová, nem tudhatja, hogy délután milyen idő lesz vajon. És az előrejelzésekből sem lehet semmi konkrétat megtudni. Tegnapra például azt mondták, hogy délután lehet pár felhő. Ehhez képest délelőtt 11-től éjszakáig szinte folyamatosan esett.

Ilyen egy jó hétvége

2008-06-02T00:00:00.008+02:00

Mit csinál az ember egy jó hétvégén? Egyrészt mindig mást, másrészt ez mindenkinél külömböző, de mégis úgy gondolom, hogy jó hétvégénk van és még nincs is vége. Szombaton takarítás és buli, vasárnap séta és templom.

Az egész úgy kezdődött, hogy szombet estére bulit szerveztünk hozzánk, merthát mégiscsak hétvége, meg nálunk még nem volt buli, nincsenek még itthon a csehek, meg ilyesmi. Laza kis buli volt pizzával és sörrel, valamint egy kevés jó magyar pálinkával. Kilencen voltunk, ebből Heten az EDS-nél is együtt dolgoztunk (Petra 3 hetét is beleszámolva). Közben átkopogott a szomszéd, hogy nála lakásavató party van és elnézést kért a hangos zenéért és egyben meghívott, hogy ugorjunk át,ha van kedvünk. Mikor nálunk végelett a bulinak ésmindenki hazament én még átugrottam, hogy ismerkedjünk a szomszédokkal is. Petra lefeküdt aludni, így azért én sem maradtam sokáig. Annyit azért sikerült megtudni, hogy a szomszédot Vincent-nek hívják, francia és ő is a Microsoftnál dolgozik arra ahol én, csak másik épületben. Itt volt még egy másik francia és egy olasz munkatársa. Teljesen jófejek voltak, de náluk is kezdezz leülni a hangulat, úgyhogy indultak egy szórakozóhelyre. Én akkor már inkább hazajöttem aludni.

Ma reggel kicsit pakolásztunk, aztán felkerekedtünk, hogy megnézzük a Liffey parján rendezedd Maritime Festival elnevezésű kis hajós ünnepséget.

Már tegnap is jó idő volt, ígyhát lenge ruhában indultunk el és nem kellett csalódnunk, megint leégtem. :) Ez a fesztivál arról szólt, hogy behoztak a folyóra 4-5 db régi háromárbócos hajót, amire fel lehetett menni megnézni, hogy milyen is az. Ezen kívül még volt egy bazársor, ahol a bajor sültkolbásztól a holland sajtokon át a perzsa szőnyegekig mindenféle mókás dolgot lehetett kapni. Büszke is vagyok magunkra, hogy 1 dolgot vettünk, egy kék cserepes virágot 3,5 euróért, de azon kívül semmire sem költöttünk. Mondjuk mérges is voltam magamra egy kicsit, mivel reggelire olyan sokat ettem, hogy megkóstolni sem tudtam a faszénen sült bajor kolbászt, pedig azt nagyon imádom.

Ami furcsa volt, az az, hogy az árusok itt nem vitték az egekbe semminek az árát, sőt szerintem a kaja néhány helyen olcsóbb volt, mint 4-5 utcával odébb a belvárosban. Jó volt nagyon, az idő is és a hajók is.

Szóval nagyot sétáltunk és nagyon jól éreztük magunkat, de azért eléggé el is fáradtunk, ígyhát 2-3 óra sétálgatás után elindultunk hazafelé. Csináltunk még 1-2 képet az úton, de aztán volt egy kis pihenő, mielőtt újra útnak idultunk az esti sétára.

Eljött az este és ementünk még egy kicsit sétálni, aztán mikor már elkezdtünk hazafelé jönni, betértünk oda, ahová azóta szeretnénk, mikor először megláttuk a Templomot (http://www.thechurch.ie/). Azt mondtuk magunknak, hogy az első fizetésünkből eljövünk ebbe a templomba és hálát adunk a helyi szokások szerint.

Bizony templomban voltunk, ahol a helyi szokáskoknak megfelelően ittunk egy pohár bambit, aztán hazajöttünk. Azéert ez a Church nevezetű hely nagyon szépen van megcsinálva. Megtartottak egy csomó eredeti berendezést, megvan még az orgona is és csodák csodájára az oltárból sem csináltak DJ pultot, mint a Melbourn-i székesegyháznál.
Remélem még sokszor lesz okunk hálát adni valamiért ezen a helyen.

Steak

2008-05-30T14:11:00.002+02:00

Ma ebédre sikerült egész jól hoznom a diétát úgy, hogy közben még jól is laktam. Sirloin (hátszín) steaket ettem salátával, párolt hagymával és fehérboros borsmártással. Elvileg sültkrumplival adták volna sali helyett, de mondtam, hogy azt nem kérek, merthogy diéta. Egyből kérdezte a szakács, hogy Atkins? Mondom, olyasmi. Felnevetett, hogy az nehéz, ő is csinálta. Adott is egyből 2 husit, hogy ne kelljen kimenni délután nasizni a boltba. Jó, mondjuk tény, hogy a krumpli adag hatalmas lett volna, a husi meg nem túl nagy, de azért baromira jól jártam. A salátás pultból még ráhalmoztam egy nagy adag natúr salit, aztán mentem fizetni. Ugyanannyit számoltak, mintha normálban kértem volna. Igaz, ez volt ma a legdrágább menü, de még így is harmad annyiba került, mintha normál étteremben kértem volna.
Még mindig nem tudom igazán, hogy hogy tudják ilyen istenire sütni a steaket. Medium rare-en kértem, azaz félig nyersre sütve. Lehelletnyit sem volt rágós, inkább kifejezetten elomlott a számban. Csodálatos ízharmóniát sikerült összehozniuk a borsmártással is. Mióta megjöttünk szeretnék steaket enni, de mindenhol piszok drága, úgyhogy eddig nem sikerült. Ráadásul ez olyan volt, amilyennek lennie kellett mind állagra, mind ízvilágra.

Fogyni kéne

2008-05-29T10:20:00.003+02:00

Az utóbbi hónapok kicsit egészségtelen táplálkozása hozza az eredményét rendesen, hízok, mint egy kismalac. A sok kenyér, olcsó félkész kaja, tésztás tészta és kevés zöldség-gyümölcsös étrendnek mostmár szeretnék véget vetni. Bár eddig az Atkins jött be leginkább, mint fogyókúrás diéta, most mégsem teljesen ezt fogom követni. Jó lenne mostmár hosszú távon is legalább kicsit egészségesebben táplálkozni. Amit szeretnék, az atkins alapú, azaz sok fehérje és a szénhidrát mennyiségének minimalizálása, de a zöldségek nem maradhatnak el. Ennek jegyében ma el is kezdem az Új Diéta Projektet. Tudom, hogy hülyén hangzik, de a magamfajták imádják a projekteket. Az akkor komplett, ha van kezdete és vége is, azaz be is kell fejezni és nem csak egyszerűen elfeledkezni róla. Mivel még nincs otthon mérlegünk, egyenlőre nincs számszerű cél kitűzve (bár szerintem 90-93 kg már erős áttörés lenne nálam, hiszen jópár éve nem voltam ilyen "könnyű". És hogy meddig is kéne csinálni? Sajnos sokáig, mert szerintem ez legalább 15 kiló leadását jelentené. Valamikor el kéne mennem valahová mérlegelésre, vagy inkább venni egy mérleget. Augusztus utolsó hetében a házassági évforduló jegyében szeretnénk valahová elmenni nyaralni (ha a költségvetésünkbe belefér) és bizony akkorra már jobban kéne kinézni.
Kicsit könnyíti a dolgomat a céges kantin és az itteni szokások. Ahogy otthon szinte sosem reggeliztem, itt szinte kinézik az irodából az embert, ha nem eszik 10-ig semmit. Ma projekt kezdésnek a szinte már szokásos reggeli péksütemény helyett benyomtam egy kis adag rántottát egy szelet sült baconnel és egy sült virslivel. Mit is mondjak, arra volt jó, hogy éhes legyek. De nem baj, valamikor el kell kezdeni a dolgot és miért ne pont ma?
Ebédre szerencsére rengeteg dolog közül lehet választani (sajnos nem olcsó semmi) és mindennél figyelnek, hogy egészséges, jó minőségű és friss legyen. Szerintem a salátabárt fogom erősen látogatni, hiszen mindenféle husikák is vannak, meg sokféle ehetőnek látszó növény. Természetesen öntet elfelejtve. Az esti főzés lesz kemény, mert ezekkel a szerencsétlen növényekkel sok a kinlódás. Meg kell venni drágán, aztán hamar tönkremegy, pucolgatni kell, meg ilyenek. De szerintem Petra is jobban örülne a zöldség köreteknek, hiszen ő legalább szereti. :)
Na mindegy, az első hét után már talán tudni fogom, hogy mit hol mikor kell venni és mit lehet főzni belőle.

Csodás hétvége

2008-05-26T09:56:00.002+02:00

Több okból is csodálatos volt a hétvégénk. Egyrészt elmentek a cseh szomszédok (lakótársak) nyaralni 2 hétre, másrészt Petra megkapta az első fizuját.
Pénteken volt nagy öröm, mikor Petrával találkoztunk a városban munka után és egy bankautomatánál megnéztük, hogy megérkezett-e a fizu, vagy csak elutalták aznap és még várni kell rá. Megérkezett!!! És nem vontak belőle Emergency Tax-et, ami itt nagy szokás az első munkáknál. ez azt jelentette volna, hogy a teljes havi fizetésre a magasabb adókulcshoz tartozó adót, azaz 41%-ot vonnak. Mivel arra számítottunk, hogy így lesz, kifejezetten örültünk, hogy mégiscsak sikerült ezt elkerülni.
Hétvégén vásárolgattunk egy kicsit, mert eléggé fogytán voltunk mindenből, de azért nem szórtuk a pénzt. Remélhetőleg én is megkapom az első fizumet 3 hét múlva, de mivel nekem céget kellett alapítanom és így megy a számlázás ide-oda, nem tudom, hogy pontiosan mikor is lesz fizum.
Volt tegnap nagy takarítás is. Most, hogy nincsenek csehek, Petra kipakolta a hűtőt és lefertőtlenítatte. ez már nagyon ráfért a kis hűtőre, mert a csehek szeretnek mindent kibontott állapotban betenni. Ha csinálnak valami kaját (ami általában baromi fokhagymás) és marad belőle, azt beteszik egy tálba és lefedés nélkül mehet is a hűtőbe. Ebből kifolyólag elég trágyadomb szag volt már odabent. Mi gondosan ügyelünk, hogy minden légmentesen legyen zárva a hűtőben, nehogy átvegye a bűzt, ami ott van. De most ennek egy ideig vége
Tegnap este egész jó pizzát sikerült csinálnom. 4 sajt + virsli volt rajta. Voltunk a jobb magyar boltban, ami 'Gulyás Corner' néven fut és vettünk trappista sajtot, felfedeztünk egy egész jó indiai boltot, ahol viszonylag olcsón van feta sajt, a lidl-ből volt mozarella és virsli és a tesco-ból chedar.
Ezek így együtt a pizzán csodálatosan egészítették ki egymást. És egyik sajtból sem kellett túl sok, úgyhogy maradt még rendesen.
Tegnap délelőtt láttuk az új Indy Jones filmet. Hááát, a régiek azért jobbak voltak. Az öreg Ford jól játszott, de nem tudom miért és honnan kukázták a fiatal színészt aki a fiát játszotta. Az a gyerek egyáltalán nem illett bele. Meg maga a történet is elég butácskára sikerült. Na mindegy. egyébként legtöbbször elrakjuk a jegyeket és pont szombaton néztük, hogy több, mint 20 van, ami azt jelenti, hogy az elmúlt hónap alatt kb ötszörannyiszor voltunk moziban, mint otthon 3-4 év alatt. Jó, mondjuk otthon van tv és DVD.
Szóval jó kis hétvége volt, most meg megint itt ülök a gyárban és kezdhetem a munkát. Vagy legalábbis mostmár el kéne kezdeni. :)

A cégek és a nők

2008-05-19T20:35:00.002+02:00

Érdekes párhuzamot vontam ma a nők és a cégek között.
Sosem tartottam magam testi vagy szellemi nőideálnak (valószínűleg, mert túl kishitű vagyok), ezért aztán mikor fiatalabb voltam és éppen nem voltam kapcsolatban, kifejezetten nehéz volt egy ideig, hogy összejöjjek valakivel. Aztán persze amikor volt valaki és ezt megtudták azok, akiknél azelőtt próbálkoztam, akkor meg jöttek volna már szívesen. De persze amint megint nem voltam kapcsolatban, megint nem akartak semmit az átkozott nőszemélyek.

És akkor most jöjjön a céges oldal. Március közepe óta vagyunk itt és beadtam a jelentkezésemet vagy 200 pozícióra. Ebből nagykegyesen 4 cég hívott be majdnem 2 hónap után. Az egyik persze bejött és most melózok is és mindent megteszek, hogy meghosszabbítsák a szerződésemet. És mikor kezdenek visszajelezgetni és érdeklődni a cégek? Most. Pár fejvadásznak megírtam, hogy egy ideig felejtsenek el, mert a Micro-nál dolgozom, azok meg felhívták azokat a cégeket, ahová rajtuk keresztül beadtam a jelentkezésemet. Már múlt héten is hívtak 2 helyre, de ma megint megtalált kettő. az egyik a Vodafone, a másik a BearingPoint (ha jól tudom, a KPMG tanácsadó része). A Vodafonról kiderült, hogy az a pozíció már nincs meg, amire jelentkeztem, de lenne esetleg egy másik. A bajom csak az vele, hogy elég hitványul fizet, ráadásul messzebb van, mint a mostani cég. Szóval ez ki is esett. A BearingPoint meg állítólag kifejezetten azért érdeklődik így hirtelen, mert meghallotta, hogy hol vagyok most. Sőt, már előre mondták is, hogy amennyiben megfelelek, megvárják, míg lejár a mostani szerződésem. Azt sajnos nem tudom, hogy itt mennyi is lenne a fizu, de a meló nem lenne rossz és ez legalább a központban van.
Szóval csajszik ezek az itteni cégek, de azért a női résszel ellentétben itt egyet-kettőt megnézegetek közelebbről, mielőtt véglegesen elutasítanám őket.

Csapat

2008-05-16T17:38:00.002+02:00

Érdekes a mi kis csapatunk itt a melóhelyen. Mindenki haláli kussban melózik, amikor éppen nincs conf-call. szóval általában nem nagyon beszélnek egymással. Aztán eljön az ebédidő és kezdődik a csacsogás. Rendesek, mert próbálnak bevonni a beszélgetésbe, de azéert ez nekem még nem megy olyan egyszerűen. Amikor nyugodt körülmények között beszélnek, akkor egész jól értem őket, de lent a kantinban, ahol vannak vagy 200-an, erős a zaj és mindenki félig tele szájjal beszél, akkor azért még néha elvesztem a fonalat.
Ma reggel az egyik kolléga úgy jött be, hogy este piálni akar a városban (merthogy mi azéert messze vagyunk a közponntól), úgyhogy úgy néz ki, 10-20 perc múlva indulunk egy kis csapatépítő kocsmázásra.
Végülis ma van mit ünnepelnem. Sikerült befejeznem pár dolgot, amire azt hitte a főnököm, hogy jövő hét végén is csak a közepén fogok járni. Szóval elvileg egész jó vagyok a melóban, pedig annyira azért nem egyszerű, mint amilyennek eleinte gondoltam. Persze így mégjobban tetszik a meló, hiszen van benne kihívás és lehet belőle tanulni.
Ha már a tanulásnál tartunk, Brian (aki a projektben a főnököm) egyfolytában kifejezésekben (expression) beszél, ami egyrészt azért jó, mert jókat használ jókor és egész jó humora van, másrészt lehet jókat tanulni. Sőt, néha kifejezetten azért teszi, hogy tanítson valami újat.
Még a fejvadász is azt mondta, hogy hatalmas mázlim van vele. Tényleg így van és valahogy az utóbbi években 1-2 kivétellel mindig normális főnökeim voltak.
Szóval egyre jobb lenne, ha meghosszabbítanák a szerződésemet. Persze most, hogy van munkám hívogatnak vissza a külömböző fejvadászok, hogy milyen jó kis melók vannak a piacon. Modtam is egynek (aki eddig az istenért se akart visszajelezni), hogy tán kicsit előbb kellett volna keresnie. Viszont ma hívtak egy miatt, amire kb. 3 hete adtam be a jelentkezésemet és amire most behívnának interjúzni. Erre mondjuk azt mondtam, hogy megyek szívesen, úgyis eltart nekik a kiválasztás vagy 2 hónapig. Aztán majd kiderül, hogy mikor is akarják azt az interjút.

Melóról vagy jót vagy semmit

2008-05-13T14:43:00.002+02:00

Mivel nem túl publikus, hogy konkrétan mivel is foglalkozom, meg egyébként sem szokás a mindennapos munkámról irogatni, ezt továbbra sem fogom megtenni ebben a blogban.
Azt azért mindenesetre elmondhatom, hogy már megint mázlista vagyok. :)
Egy viszonylag kis csoport tagja lettem, ahol mindenki kifejezetten kedves, ha véletlenül van kis idejük, akkor próbálnak beszélgetni (legalább 1-2 kérdés erejéig) és segítenek mindnben, ahogy csak tudnak. Ma már a főnökömmel is beszéltem, aki felvázolta, hogy a mivel is foglalkozik a csapat és melyik részlegeknek dolgozunk.
Úgy vettem ki a szavaiból, hogy már az eddig itt töltött időm alapján (másfél nap) szertnék, ha sikerülne meghosszabbítani a szerződésemet. Mondtam is, hogy rajtam aztán nem múlik a dolog.

Nem tudom, hogy milyen rendszerességgel tudom majd frissíteni a kis blogot, merthogy fél 7-kor kelek (aki ismer, az tudja, hogy otthon fél 9-kor is alig tudtam kimászni az ágyból), így elég fáradt vagyok, mikor végre hazaérek. Azért megpróbálom továbbra is az 1-2-3 napi frissítést, de nem igérek semmit.

Aprópuha

2008-05-08T14:34:00.002+02:00

Ahogy az öreg kontinens legtöbb részén, itt is javában dől a meleg, itt a nyár. Ahogyan a felhők eltűnek Dublin egéről, úgy szálltak el felőlem is. Napok óta kiváló hangulatnak örvendek és úgy néz ki, hogy ez meghozta a gyümölcsét.

Magam sem hittem volna 3 napja, hogy jövő hétfőtől az Aprópuha nevű cégnél (köznapi néven Microsoft) fogok dolgozni.
Bár csak 7 hetes szerződés, de jobb, mint a semmi. ráadásul utána talán lesz lehetőség a hosszabbításra. Az első időkben üzleti folyamatokat kell majd feltérképezni (köznapi néven business process mapping), aztán majd kiderül, hogy mi mást varrnának még a nyakamba. Nem tudom miért vannak odáig ettől a process mapping-től. Úgy tesznek, mintha atomfizika nehézségű dologról lenne szó, pedig némi józan paraszti ész és egy kis Visio ismerettel 2-3 óra alatt elsajátítható tudás. Na mindegy, nem beszélek magam ellen, hiszen örülök, hogy olyan dologért vettek fel és fizetnek meg, ami számomra igencsak egyszerűcske.

Mondjuk az jó poén, hogy a legtöbb cégnél azt sem tudják, hogy milyen cég az EDS (mondjuk otthon sem ismerik túl sokan) és ezért az őrületbe kergetnek a két fordulós, 1-1 órás felvételi beszélgetésekkel, a Microsoft-nál meg szimplán az önéletrajzom és 20 perc könnyed csevely után már fel is voltam véve. Állítólag nekik kifejezetten sokat nyomott a latban a 4 év EDS-es tapasztalat.

Most be kell fejeznem, mert lassan hív az itteni könyvelőm, akivel megbeszélem a fizetési részleteket :)

Leégtem

2008-05-05T21:21:00.002+02:00

Ki gondolta volna, hogy az ír tavaszi napsütésben alig 3 óra alatt pirosra ég a fejem?
Hát én nem. Írország valahogy nem arról híres, hogy milyen sok naptej fogy. ettől függetlenül, ha marad a jó idő, akkor vennem kell egy flakon naptejet.

Mivel ma bank holiday van, kigondoltuk Petiékkel, hogy megnézzük az állatkertet, mivel az elmúlt kicsit több, mint 1 évben még ők sem értek rá, hogy megnézzék. Jőtt Laci is, így öten találkoztunk 11-kor a Spire-nél. Villamosoztunk pár megállót, aztán kb 10 perc séta után megtaláltuk a sor végét. Nem volt rövid sor, de 1 óra alatt bejutottunk. Tán még életemben nem láttam ennyi kisgyereket egy helyen. Alig lehetett előre jutni a sok babakocsitól. Mondjuk nem nagyon vágom, hogy 3-4 éves kor előtt miért kell állatkertbe vinni a gyereket, de Noncsika talán majd beírja kommentbe :)
Egyébként jó kis állatkert. Van nekik kiselefántjuk is, mely csak pár napja kapott nevet. Látszik, hogy nem magyar volt a névadó, mert Budi lett a neve. Ez indonézul erős, kitartó. Volt fókaetetés is, de ezek kaliforniai fókák voltak, nem itteniek.
Sajnos egyenlőre nem tudok képeket felrakni, mert Petiéknél volt fényképező, úgyhogy majd csak pár nap múlva.
Fél 1-körül jutottunk be és kb. 4-ig sétáltunk. Közben szakadatlanul sütött a nap, az itteni szokásoktól eltérően pedig egy darab felhő sem volt az égen. Úgy látszik kezdjük megszokni az itteni időjárást, mert elvileg nem volt 21 foknál több, mégis pólóban melegem volt.
Persze meg is lett a napsütés eredménye, de remélem szerdáig kicsit fakul majd a fejem vörössége.

Itt a tavasz, tán megtörik a jég is

2008-04-30T22:44:00.004+02:00

Újabb kellemes napra ébredtünk. Bár felhős volt az ég és a szél is fújt, mégsem volt túl hideg. Ilyen időben indultam a mai interjúra.
Egy nagy multinál kellene folyamatokat fejlesztgetni. A leendő főnökömmel és egy munkaügyissel találkoztam. Leendő főnököm egy 50-55 körüli úriember, akin látszott, hogy tudja mit akar és minden alkalmat megragad, hogy el is érje céljait. Egyébként egy nagyon szimpatikus emberről van szó. Az elején leszögezte, hogy ez a mai csak egy informális találkozó, hogy tudjuk, kivel is állunk szemben. Ha leszek annyira jó nála, hogy legyen következő forduló, akkor majd jöhet a normál, vaskalapos interjú.
Egész jól elbeszélgettünk az általam egy darabig még 'Álommeló' néven futó dologról, amit munkaként kellene művelnem, majd közölte, hogy neki sietnie kell a reptérre. Később még átgondolja a dolgot, aztán majd értesítenek (a fejvadászon keresztül), hogy lesz-e legközelebbi alkalom egymás jobb megismerésére. Mondtam is, hogy nekem semmi problémát nem jelentene egy következő találkozó.
Nos örömmel jelenthetem, hogy neki sem okozna problémát. Még a délután folyamán hívott a fejvadász, hogy nagyon pozitív volt a cég véleménye és jövő hétre betennék a következő fordulót. Sajnos még nem tudta, hogy pont mikor, de jövő héten.
Szóval végre sikerült egy cégnél elérni a 2. fordulóhoz.
Megtörni látszik az átok, amely vaskos karmaival kapaszkodik belém, nehogy álláshoz jussak.

Ezt elk*rtam

2008-04-29T19:58:00.003+02:00

Arvatoékhoz nem megyek dolgozni. Alig pár órával az interjú után már meg is jött tőlük a levél, hogy találtak egy nálam nagyobb tapasztalattal rendelkező embert a munkára.
Abban mondjuk nem kételkedtem, hogy van nálam nagyobb tapasztalatú ember a piacon, de azért reméltem, hogy így is jól el tudom adni magam. Hát nem sikerült.
A holnapi viszont remélem jobb lesz.

Zöldmezős beruházás

2008-04-28T14:35:00.002+02:00

Valószínűleg nem ez a legmegfelőbb meghatározás arra, hogy mi lesz szerdán, de nekem tetszik.
Most hívott az egyik fejvadász, ahol sikerült egész jól eladnom magam, hogy szerdán várnak egy nagy nemzetközi cégnél (még egyenlőre nem szeretném leírni, hogy melyiknél) egy interjúra. Ez már önmagában jó hír, de nem ez a lényeg.
A történet úgy szól, hogy Rachel (a fejvadász cég üzletági vezetője) az ottani interjúm után 1-2 nappal átküldte az önéletrajzomat ennek a cégnek pénzügyi vezetőjéhez, hogy van-e a számomra nyitott pozíció? Ott nem volt, de ez a pénzügyes főnök átküldte az önéletrajzomat egy másik osztályra (cégfelépítési és tervezési osztály), hátha ott van valami.
Nos, ott sincs. Viszont az ottani vezetőnek kifejezetten tetszik az önéletrajzom, ígyhát behívott egy interjúra. Ha jól el tudom adni magam és tudok olyat mondani, ami igazán felkelti az érdeklődését, akkor pik-pak csinálnak egy új pozíciót a cégnél, ahová egyből fel is vesznek.
Ez persze nagyon jól hangzik, csak sajnos még Rachel sem tudta megmondani, hogy igazán milyen jellegű tudásra és felkészültségre lenne szükségük. Mivel engem hívank be, valószínűleg a Lean Six Sigma, vagy az azon alapuló fejlesztések érdeklik, de ezt 100%-ra nem állítom azért.
Szóval ott van a zöld mező, azt csinálok, amit akarok, aztán a végén majd kiderül, hogy erre gondoltak, vagy valami teljesen másra. :)

Ennek a cégnek nem csak azért örülnék, mert végre lenne állásom, hanem azért is, mert szép helyen van, ha sikerülne esetleg pár évig ott maradni, akkor bárhol a világon jól mutatna az önéletrajzomban és ráadásul még kifejezetten érdekel is, hogy egy ilyen jellegű cégnél hogy állnám meg a helyem.

Eddig a holnapi interjú miatt izgultam egy kicsit, mostmeg hülyére parázom magam a szerdai miatt.

Már megint esik az eső

2008-04-28T09:37:00.003+02:00

Az volt a tervem, hogy ma délelőtt sétálok egy nagyot, aztán nekiállok készülni a holnapi interjúra. Ez ment volna, míg Petra haza nem ér a munkából. Ja, hogy ezt még eddig nem írtam le: Petrának van munkája!

Mondjuk sosem tartoztam nagy blogírók közé, így tán nem is csoda, hogy néha kimarad pár nap. Végülis miért írnám le minden nap ugyanazt a szánalmas dolgot, hogy mást sem csinálok, csak állásra jeletkezem és még mindig nincs munkám. Jó, mondjuk ha egyszer bejön, akkor tejjel-mézzel folyó kánaán lesz, de most ezt a tej-méz dolgot elég lassan csatornázzák.

Az utóbbi 2 napban egész szép idő volt. Már olyan is megesett, hogy kabát nélkül mentünk sétálni. Erre mondjuk az otthoniak felkacaghatnak, hiszen ott milyen jó meleg van most, de az azért hozzátartozik az itteni hűvös, szeles időjáráshoz, hogy a belváros szívében lakunk és semmi szmog nincs, sőtt, egy félórás sétával a tengerparton lehetek.
Ha így nézem, mindjárt felveszem a sapkámat és megyek is az esőbe sétálni.

Azt azért még leírom, hogy moziba is járunk már. Itt van olyan jegy, amivel havi 20€-ért bármennyiszer mehet az ember moziba. Hát persze, hogy befizettünk. Egyébként 1 mozijegy 10€ lenne,úgyhogy már megérte a dolog, hoszen a hétvégén 4 filmre ültünk be.
Ez amolyan Ádámnak való szórakozás, de most jólesett. Otthon az utóbbi 3 évben nem láttam ennyi filmet moziban. Jó, azt azért hozzáteszem, hogy a mozi az utcánkban van tőlünk 2 percre, úgyhogy nem kell túl sokat kinlódni, ha filmet akarunk nézni.

Holnap megint céges interjú lesz. Kéne rá készülni, mert állítólag az fontos. Na de miből készüljek? Magamból? Az utóbbi időben több, mint 20 interjún voltam. Az elején még elég rosszul ment, de most már profi módon adom elő, hogy mivel is foglalkoztam az elmúlt években és mit szeretnék csinálni a jövőben.
A legutóbbi interjúm éppen vérprofikkal volt egy jónevű belvárosi hotel bárjában. Kávézgattunk egy kicsit interjú közben. Mit mondjak, most először volt olyan érzésem itt, hogy nem is interjú ez, hanem kollégák beszélgetése egy jó kávé mellett. A végefelé azért megkérdezték a szokásosat is (nem lehet teljesen eltérni a kliséktől), miszerint mi a legnagyobb hiányosságom/problémám? Mondtam, hogy nem igazán tudok jól interjúzni, a munkában inkább ki tudok teljesedni. Az egyik fickó, merthogy ketten voltak, majdnem belefulladt a korty kávéjába a röhögéstől. Mint mondták, az interjúzók többsége általában meg sem tud mukkanni az idegességtől, de ha sikerül is, akkor sem angolul, mert azt addigra elfelejtik, ráadásul ritkán értenek igazán ahhoz, amilyen munkára szeretnének menni. Ez azért jól esett. Kérdeztem is, hogy ha már itt tarunk, mit gondolnak rólam? Szerintük, ha az amit leírtam és elmondtam csak 50%-ban is megfelel a valóságnak, akkor nagyon jó lehetek. Mondam is nekik, hogy akkor nagyon jó vagyok. Még csavegtünk pár dologról, atán fizettek és mentünk.
Szóval nem hiszem, hogy magamból kéne készülnöm. A cégről már olvastam a neten és hallottam más fejvadászoktól, akik oda akarták küldeni az önéletrajzomat. Hagytam, hogy meséljenek a cégről, majd közöltem, hogy már beadtam hozzájuk a jelentkezésemet önállóan és van is megbeszélt időpontom.
A cég egyébként az Arvato Finance.
Akinek nencs kedve megnézni, annak elárulom, hogy különféle pénzügyi tevékenységeket végeznek outsourcing-ban néhány cégnek, mint például Google, AOL, Amazon, Emirates, stb. Szerintem nem rossz referencia a részükről.

Tehát róluk is tudok jó dolgokat, úgyhogy nem marad más mára, mint a szokásos álláskeresés és előtte egy kis séta az esőben.

Talán...

2008-04-20T20:18:00.002+02:00

... lesz valami mostmár.
Kedden két céges interjúm is lesz. Az élet furcsa fintora, hogy mindkettő mobilos cég, a város ellenkező csücskeiben vannak (kelet-nyugat irányban) és egyik sem fejvadászon keresztül megy. Reggel 10-re az O2 nevű céghez megyek. Róluk annyit érdemes tudni, hogy az iphone-t itt Írországban egyenlőre egyedül ők forgalmazhatják. Szóval van náluk egy Accounts Payble Leader állás. Nem mondom, hogy ehhez értek a legjobban, de nem hiszem, hogy túl sok problémát jelentene. Mivel elvileg a folyamatok fejlesztése lenne a fő feladatom, lazán elvállalnám, ha megfizetnek érte. Mondjuk csk 6 hónapos szerződés, de arra tökéletes lenne, hogy meglegyen az úgynevezett ír tapasztalat (Irish market experience), ami nélkül sok cég szóba sem áll az emberrel.
Délután 2-re a Meteor-hoz megyek (tőlük van a telefonom is, mert olcsók, ráadásul egész jók a szolgáltatásaik). Ott Business Analyst (sajnos fogalmam sincs, hogy ez magyarul hogy hangzik. Ha valaki tudja, írja be commentbe) a pozíció és ponosan azt kell csinálni, amit leginkább szeretek. Csapatokat összehozni külömböző részlegek dolgozóiból és pénzügyi folyamatokat fejleszteni. Ezt aztán szépen, részlatesen leírni, kitalálni, hogy mennyi pénz befektetéssel mennyit lehet spórolni, vagy milyen minőségjavulást lehet kimutatni. Erre külőmböző területi vezetőktől engedélyt kell szerezni és szépen átadni egy projekt managernek, aki levezényli a változtatást.
Sajnos ez is csak egy 8 hónapos szerződés, de itt tényleg azon a területen dolgoznék, ahol a továbbiakban is szeretnék. Kédezték a telefonba, hogy mennyit kérek. Próbáltam elég alacsony összeget mondani (azért átlag feletti), hogy jó legyek náluk. A HR-es fickó egyből rávágta, hogy ennél azért ők többet fizetnek, ha nem is sokkal. :) Szóval jó lenne, ha felvennének.
Más nem nagyon történt. Múlt vasárnap elugrottunk sétálni Dun Laogharie-be, mert szép idő volt és mikor utoljára ott jártunk, szakadt az eső. Tényleg szép volt, majd teszek is fel pár képet valamikor. Sétáltunk egész nap (kb. 8-10km), melynek az kett a hatása, hogy hétfőre bedagadt a talpam. Fájt, mint a háborodás mikor ráálltam, de minden nap volt egy interjúm, úgyhogy mentem azért rendesen. Pénteken és tegnap kicsit pihentettem, mert már nagyon elegem volt belőle és mára el is kezdett múlni. Ma délben indultunk sétálgatni a városba. Délután 5-re értünk haza. Mondjuk túl messzire nem mentünk, de benézegettünk amolyan igazán elegáns boltokba, ahova egyébként nem nagyon járunk. Ki is néztem egy 1500€-s Armani öltönyt. Nem mintha igazán különleges volna, de pár év múlva már remélhetőleg fogunk annyira jól állni, hogy lazán beleférjen. Azaz, hogy előbb is bele fog férni, de nem lesz rá szükség, míg fel nem kerülök valami magas pozícióba. :) Néztünk még Petrának is pár szép ruhácskát (Prada, Armani, Hermes, DG, stb). Azok sem voltak sokkal olcsóbbak. Szóval kicsit ábrándoztunk ma.
És továbbra is csak remélem, hogy a 2 telefonos társaság közül felvesz az egyik.

1 Hónap

2008-04-15T15:30:00.002+02:00

Ma van 1 hónapja, hogy megérkeztünk.
Sokminden történt ezidő alatt. Már viszonylag jól ismerjük Dublin belvárosát, tudjuk, hogy hol van olcsó üdítő, kenyér, viszonylag olcsó (amde szép árúval rendelkező) hentes, vagy éppen olcsó és használható lakásfelszerelés.
Már nem okoz gondot megérteni a lengyel eladót a boltban vagy éppen az ír buszvezetőt.
Túl vagyok kb. 25 fejvadászos interjún és már tudom, hogy hála a globális recessziónak, idén sokkal kevesebb pozíciót nyitnak meg, mint tavaly ilyenkor.
Bár néha kicsit csüggedek, azért nem adom fel. Szerencsére Petra sokat segít, hogy kibírjam a nehéz napokat és pozitívan lássam a dolgokat.
Gondoltuk, hogy itt sincs kolbászból a kerítés, de azért titkon reméltük, hogy mégis. Hát nem. Kolbász csak a magyar, lengyel és litván boltban van és ott sem olcsó.

Charles Stewart Parnell

2008-04-03T15:54:00.002+02:00

Mivel itt lakunk a Parnell street-en, gondoltam legyen szó róla is. Parnell úr 1846-1891-ig élt és a Britt-Ír parlament tagja, valamint később az Ír Parlamenti Párt alapítója volt. Munkásságát többen is nagyra becsülték és az angol-ír politikai élet legfontosabb 19. századi emberének tartják. Lord Haldane (angol liberális politikus, ügyvéd és filozófus) szerint pedig egyenesen a legerősebb ember a britt parlamentben 150 év során. Szegény jó Parnell 45 évesen pár hét tüdőgyulladás után halt meg.

A Parnell és O'Conell utca sarkán, tőlünk 2 perc sétára található az emlékszobra.

Szóval bent vagyunk a központban rendesen. Bár ez egy új építésű ház és viszonylag jó a szigtelése, a forgalom eléggé behallatszik a lakásba. Ez persze állítólag csak az első pár napban zavaró, utána megszokja az ember.
A pzitív része viszont az, hogy minden nagyon közel van. Az épület aljában nyílik napokon belül egy TESCO áruház és a Lidl sincs messzebb 30 méternél. Ráadásul a nagyobb bevásárlóközpontok is a környéken találhatók. Így azért könnyebb a bevásárlást intézni, mintha kilométereket kellene sétálni az olcsóbb boltokhoz.
A szobánk nem nagy, de nekünk egyenlőre elég. Innen a főbb tömegközlekedési csomópontok is csak pár perc sétára vannak, ígyhát kicsit rugalmasabbak lehetünk olyan téren, hogy Dublin mely részén vállalunk munkát. Mondjuk most már kezdek ott tartani, hogy bárhol.

A ház ahol élünk

Belső kert is van

Kilátás a szobánkból

Ez itt a lépcsőház

Állítólag Dublin legidősebb kocsmája is az utcában van, de már máshol is láttam ilyen feliratot. :)

Van Internet a lakásban!

2008-04-03T13:51:00.002+02:00

Bár igazság szerint ez tegnapi előtti hír. Kedden délután behozták a netet és éjszakára sikerült is megoldanom, hogy folyamatosan legyen is és ne kapcsolódjon le percenként. Tegnap aztán sokáig aludtunk és készültünk a délutáni interjúkra. Szerencsére mindkettőnknek ugyanakkor kezdődött és egymáshoz viszonylag közel, úgyhogy együtt mentünk és jöttünk haza. Mikor haza értünk csak arra volt erőnk, hogy együnk pár szelet vajas szalámis kenyeret, aztán bedőltünk az ágyba kicsit pihenni. Ebből az lett, hogy délután 4-től este 9-ig aludtunk. Gyorsan felöltöztünk és elindultunk sétálni, hogy újra elfáradjunk és tudjunk aludni éjszaka. Nem sétáltunk túl sokat, 10-kor már itthon is voltunk, benyomtunk egy filmet a lapitopiba és a vége után el is aludtunk. Ez jónak számít, mert eddig még egyikünk sem lakott ennyire belvárosban és kicsit furcsa, hogy szinte egész éjszaka forgalom megy az ablakunk alatt.
Ma is voltunk már interjúkon. Ahogyan János barátom mondta a minap, hatalmas sztárok lettünk mióta kijöttünk - folyton interjút adunk.
Mivel Petra most éppen Swords-be tart egy immáron céges interjúra, lehet hogy késöbb még felteszek pár képet a lakásról is.

Dun Laoghaire

2008-03-29T22:02:00.003+01:00

Tegnap Petrának céges interjúja volt Dun Laoghaire-ben (ejtsd: Dán Líri). Ez még éppen Dublin-hoz tartozik, de én mégis inkább külön kis városnak érzem. A belvárostól délre fekszik ez a rész a tengerparton. Nagyon aranyos kisváros kis sétáló utcával és egy bevásárlóközponttal. Egész végig szakadt az eső, de még így is jót sétáltam a parton, míg Petrára vártam.
Nagyon drukkolok Petrának, hogy felvegyék ide, mert viszonylag gyosan oda lehet érni és nagyon tetszett neki az elvégzendő feladat.

Este egy kis visszafogott kocsmázás történt a volt magyar EDS-es közösséggel, bár Petra - egyébként érthetően - nagyon fáradt volt és itthon maradt. Ez azt jelenti, hogy Peti, Adri, Andris, Zita, Gyöngyi és Artúr társaságában voltam.
Itt nem készültek képek :)

Holnap kőltőzünk és elvileg keddig nem lesz netünk, tehát addig csak akkor frissítem majd a blogot, ha valami igazán fontos dolog történik. A drága netkávézó időt az álláskereséssel töltjük majd el.

Jó hely

2008-03-27T18:15:00.002+01:00

Jó hely ez a Dublin. Kedvesek az emberek és bár lehet, hogy csak azért látom így mert még mindig kívülálló vagyok, de mintha nyugodtabb is lenne a légkör, mint otthon.
Rengeteg ember van az utcákon, de nincs tülekedés, beszólás, dudálás, ha 2 másodpercig megáll valaki az úton.
Múltkor felszálltunk egy buszra és mivel térkép volt a kezünkben, egyből megszólított egy helybéli úriember, hogy segíthet-e valamiben. Éppen nem kellett, mert tudtuk, hogy hol vagyunk és hova megyünk, de mégis jól esett.
Az interjúkon nem "in medias res" kezdés van, hanem egy kis beszélgetés arról, hogy könnyen oda talált-e az ember, mit szólunk a napi időjáráshoz, hogy tetszik a város, stb.
Hát megmondom hogy. Nagyon.

Kis off topic

Sikerült szállást találni, így vasárnaptól nem Petiéken fogunk élősködni. Egy cseh párral osztunk meg egy 2 hálószobás, 2 fürdőszobás kis lakást. Bent van a városközpontban, ahonnan minden viszonylag könnyen és gyorsan elérhető. Nem mondom, hogy olcsó lesz, de ha sikerül elhelyezkedni olyan pozícióban, amilyenben szeretnék (szerencsére erre erős esély van), akkor nevetve fizetjük ki.

Húsvéti fókázás

2008-03-22T19:53:00.003+01:00

Kezdjük az álláskeresésnél. Rengeteg helyre beadtuk már az önéletrajzunkat és fejvadászos interjún is voltunk már. Jó lenne, ha lenne már állásunk, de 3 munkanap alatt szerintem ez sem semmi.
Az első interjúm lakhelyünktől 15 méterre volt, az út túloldalán. Egy szimpatikus 35 körüli fickó fogadott, akiről később kiderült, hogy ausztrál. Beszélgettünk 10 percet és ennyi is volt az interjú. Egyből azt mondta, hogy van számomra egy jó cég, oda be is adja az önéletrajzomat. Bruttó évi 42k-t csengetnének. Kérdezte, hogy nem baj-e, hogy több, mint amit kértem. Mondom dehogy, talán megbírkóznék vele. Jót nevetgéltünk, aztán eljöttem. Talán jövő héten lesz belőle valami.
Még aznap délután mentem egy másik fejvadászos interjúra. Gondoltam ez sem lesz több negyed óránál. Tévedtem. Másfél órán át nyüstöltek, de ezeken (mertogy egyből ketten voltak) legalább látszott, hogy vérprofik. Végülis elégedettnek tűntek és 6-8 elég komoly céghez adják be a jelentkezésemet. Ilyeneknek, mint Microsoft, Dell, Hibernion, Eircom, Allied Irish Bank, meg egyebek.
Remélem minél előbb lesz valami, mert lassan el kell kezdenünk lakást nézni, hiszen 30-án megjönnek Petiék lengyel lakótársai és nem szeretnénk feszültséget abból, hogy tovább maradunk.

De miért is az a post címe ami? Ma DART-oztunk (a HÉV itteni megnevezése) egy kicsit észak felé a tengerpartra, merthogy Petiék szerint ott néha vannak fókák. Gondoltam, hogy ilyen kegyetlen időben (reggel havazott vagy 15 percig) úgysem jönnek elő, de mondtam, hogy menjünk, hiszen jó egy kicsit világot látni és kimozdulni a belvárosból.
Gyönyörű kis faluba mentünk, melynek Howth a neve. Már akkor tetszett a hely, mikor még éppenhogy csak kiszálltunk a vagonból. Nagyon szeles, de aranyos kis hely. Amolyan igazi halászfalu. Mentünk a móló felé az újra induló hóesésben és gyorsan betértünk egy halboltba. Mondanom sem kell talán, de otthon negyed ennyi féle halat-rákot-kagylót sem lehet látni. Mire 8 perc szájtátás és nyálcsorgatás után kiértünk, már el is állt a hó. A móló első hajójánál aztán igazi meglepetés ért.

Egy igazi, szabadon élő FÓKA bámult a móló partja felé. Mit is mondjak, meghatározó pillanata volt a napnak. Bár a képeken nem látni, de ez nem az a fajta cirkuszi vagy állatkerti tapsikolós kis fóka volt, hanem hatalmas ámde lusta fajta. Néha lebukott, aztán feljött, de nem volt túl aktív kedvében. Ettől függetlenül nagyon cuki példány volt. Aztán később felbukkant 2-3 társa is, de azok nem jöttek közelebb.

Készítettünk még pár fotót a mólón, aztán bementünk egy kis kávézó-étterembe és ettünk jófajta fish and chipset. Na ez nem olyan volt, mint a balatonparti vendéglők. Itt tényleg friss, ottani fogású hal volt. Akkora adag volt, hogy még én is alig bírtam megenni, pedig nem a kis étvágyamról vagyok híres.
Ezután már elindultunk hazafelé, mert a séta és az erős hideg szél eléggé kifárasztott mindenkit.

Most éppen fő a sonka, amit reggel a magyar boltban (merthogy ilyen is van itt) vettünk. Remélem finom lesz, mert az illata nagyon kellemes.

Pár képpel kívánok (azaz Petrával kívánunk) mindenkinek kellemes Húsvétot innen Dublinból.

Petra, Krisztián és alul a kis fóka

Adri, Petra és Krisztián

Petra dacol az elemekkel és az ír zászlóval

Egyszer Petit is sikerült lekapni

Nem egy fürdőparadicsom, de a tenger így is gyönyörű

További fókás és egyéb képek itt találhatók: http://picasaweb.google.com/krisztian.kovacs75/2008Marc22HotwhFKanZS

Álláskeresés

2008-03-18T22:39:00.002+01:00

A mai nap, mint szerintem még sok, álláskereséssel telt. rengeteg helyre adtam be az önéletrajzom, de jövő hét közepénél előbb nem nagyon várhatok választ, mivel St.Patrick és Húsvét matt majdnem mindenki szabadságon van.
Petiék megjöttek este én meg pizzát csiáltam nekik. Szerintem nem lett túl jó a tésztája, de nekik szerencsére tetszett.
Az este beszélgetéssel telt és már megint nagyon fáradt vagyok az íráshoz. :(

Az első napok

2008-03-17T16:36:00.002+01:00

Megjöttünk és minden rendben van.
Bár a gép késet 1 órát, Petiék mégis lent vártak az utcán az esőben, mkor éjjel fél 12-kor megjöttünk hozzájuk. Volt vacsi, aztán alvás.
Tegnap nem túl korán keltünk, aztán elmentünk egy nagyot sétálni,hiszen Petra még sosem volt itt. Közben beugrottunk egy másik magyar párhoz, akikugyancsak kollégáim voltak. Jót beszélgettünk, de természetesen hullafáradtan értünk haza.
Ma van St. Patrick napja. Voltunk avárosban Adrival és Bandi (másikvolt kolléga) barátnőjével, Zitával. Őrületes tömeg volt, csináltunk is rengeteg képet, majd töltök fel valamikor később.
Minden ittenimagyarnak tetszikDubln és szerintünk is klassz hely.

Mindig van mit csinálni, úgyhogy most még kevés időm van írogatni, de holnap lesz egy hosszabb lélegzetvételű írás.

Addig is minden jót!

Holnap utazunk, irány Dublin!

2008-03-14T19:19:00.002+01:00

Ma reggel, már éreztem, hogy előbb el kellett volna kezdeni a pakolást. Eddig ugyanis semmit nem pakoltam még össze, ráadásul még volt egypár elintézni való. Gyógyszerek, internet meg miegymás. Most így este már végre sikerült nekilátni a pakolásnak egyből bele a bőröndbe. Ahogy nézem elég kemény rendetlenséget fogunk itthon hagyni, de végülis elvileg úgysem jön ide senki egy ideig.
Fejenként 15kg-ot küldhetünk fel a gépre poggyászként, de most még fogalmam sincs, hogy ebbe hogy fogunk beleférni. Ráadásul kezd rajtam erőt venni az érzés, hogy valami barominagy hülyeségbe fogtunk. Itthagyni a gyönyörűen berendezett lakást nem egyszerű feledat.
Nem is írok most többet, inkább húzok vissza pakolni.
A következő bejegyzés már Dublinból lesz. Akitől nem sikerült eddig elbúcsúzni, de olvassa ezen sorokat, az érrezze úgy, hogy most búcsúzunk egy időre.

Mendenkinek további sok boldogságot egészséget és szerencsét kívánok!

Utolsó nap az EDS-nél

2008-03-10T18:20:00.002+01:00

Ma volt az utolsó napom a cégnél. Már reggel sem éreztem túl jól magam, aztán ez kicsit rosszabb lett, mikor beértem. Régóta várom már az indulást, de nem volt kedvem az utolsó naphoz. Azért mindent összevetve többnyire jó volt itt melózni. Rengeteget tanultam és egy ideig az sem zavart, hogy ágazathoz és feladathoz képest milyen nevetségesen kevés a fizetés. Valahogy mind a 4 év alatt baromi jó csapatokban voltam. Ezt a mai világban nem mindenki mondhatja el magáról. Ha a leendő munkahelyen csak feleennyire jó lesz a társaság, akkor már jól fogom érezni magam.
Szóval reggel fél 9-re bent voltam, ami igazán meglepő azután, hogy az utóbbi fél évben az is siker volt, ha 10 előtt beértem. Leadtam a papírjaimat amik a kilépéshez kellettek, aztán írtam egy kis köremailt a céges ismerősöknek, hogy lelépek. Jól esett, hogy kaptam választ olyanoktól is, akikkel több, mint 1 éve találkoztunk és akkor is csak 1-2 hétig.
Megvolt az utolsó ebéd a piacon. Na ott kezdődött az ivás. Laci barátom csak egy laza fröccsöt küldött le a kajához, míg én egy kis tiszta vörössel bántam el. Délután a kis csapatomtól kaptam ajándékot, melyhez járt egy közösen elfogyasztott üveg pezsgő is. Ekkor már azért kezdtem jobban érezni magam. Nomeg Péter hozott nekem fél liter jófajta Irsai Olivér törkölypálinkát. Erről csak azt kell tudni, hogy nagyon kellemes friss szőlős íze van és akkorát üt, mint a Klicsko fivérek együtt. Ennek biztosan nagy hasznát fogjuk venni a hideg északon. :)
Azért amikor elkezdtük a pezsgőzést, majdnem elkönnyeztem magam. Nem mondom, hogy mindenki hiányozni fog, akit ismerek a cégnél, de van 10-15 ember, akivel remélem, hogy fogok még találkozni.

Kemény Hétvége

2008-03-02T15:43:00.003+01:00

Kegyetlen hétvégénk volt. A történet úgy kezdődött, hogy elindultunk Dunaszentpál felé (Győrtől pár kilóméterre), hogy meglátogassuk unokatestvérem, Noémi, 2 hónapos kisfiát, no meg persze, hogy elbúcsúzzunk a család arrafelé lakó tagjaitól a nagy út előtt.
Beültünk a kocsiba szombat reggel és már suhantunk is uticélunk felé. Shantunk, egészen 32 kilóméteren át, mikor is valami hangos zaj kezdett jönni a motortér felől. Az eső esett, a szél fújt, de mit volt mit tenni, félreálltunk. Persze semmi nem látszódott kívülről. Egyből ment a telefon Apunak, hogy értünk tud-e jönni. Mondta, hogy persze, 40 perc és ottvan. Hívtuk Karcsit is (Noémi férje és egyébként a legjobb autószerelő), hogy elújságoljuk mi történt és hogy lemondjuk a látogatást. Na Ő azt mondta, hogy guruljunk el a legközelebbi benzinkúthoz és már indul is értünk. Ne menjünk haza, hiszen már készül az ebéd és mindenki szeretne minket látni. Ígyhát szóltunk Apunak, hogy mégse jöjjön és elindultunk 10-20 km/h sebességgel a benzinkút felé, ami még 15 km-re volt. Közben persze borzalmas hangokatt adott ki a kicsi kocsi.

A benzinkútnál

Vártunk egy kicsit a kútnál, aztán megjött Karcsi és beült a kocsibe, majd 20 méter megtétele után úgy döntött, hogy bírja ez még egy kicsit. Elindult a Toyotával, mi pedig mögötte az ő Mazdájával. Nyomta neki százzal vagy 20 percig, mire kiderült, hogy ez bizony váltó hiba és szépen le is állt az autó. Kiálltunk Tatánál, ahol a vontatókötél beszerzése után elkezdtük a vontatást.

Mivel az autópályán nem lehet vontatni, kerülő úton indultunk el. És ekkor kezdődött a tornádó erejű szél jégesővel, hóval, villámlással és mindennel, ami nem kellett volna éppen. Volt olyan, hogy az előttem lévő és engem húzó autóból semmit sem láttam. Nem mondom, hogy kellemes érzés volt, de legalább semmi bajunk sem lett. A vihar erejét mutatják az alábbi képek. Nem volt túl kellemes a kis falvakban megfordulni a kocsival, mikor kidőlt fák állták el az utunkat, de az sem volt szebb, mikor a villamosvezetékek feküdtek az úton a vízben.

Komáromnál már 6 km-es kocsisor volt az autópálya felé is, mert a hírek szerint egy kamiont lefújt a szél egy átívelő hídról egyenesen az autópályára, ígyhát azt lezárták.

A lényeg persze az, hogy végre elértünk Dunaszentpálra egy karcolás nélkül, ami ilyen időben azért nem is rossz teljesítmény. Ettől függetlenül persze remélem soha többé nem kerülünk ilyen helyzetbe.

Még mindig itthon

2008-02-20T01:06:00.005+01:00

Már csak kevesebb, mint 1 hónap van hátra az indulásig. Továbbra is nagyon várjuk, hogy ott lehessünk. Petrának kicsit nehezebb dolga van, mint nekem, hiszen Ő még nem volt Írországban. Nekem szerencsére már volt rá lehetőségem tavaly és tavaly előtt, s akkor tetszett meg Dublin. Bár nem a legtisztább város (egyesek szerint egyenesen Európa legkoszosabb belvárosa), én mégsem erre figyeltem fel leginkább, hanem a szép épületekre, gyönyörű parkokra, jó éttermekre és a kedves, jószándékú emberekre. Csak remélni tudom, hogy ez a jó benyomás nem fordul rosszba ottartózkodásunk alatt.

Íme néhány kép, melyet tavaly tavasszali látogatásomkor készítettem.

Kilátás az akkori szállodám ablakából

A régi vámház épülete

Éjszakai felvétel rólam egy kis kocsmában

Peti barátommal este a Liffey folyó partján

Új élet kezdődik!

2008-02-17T16:04:00.005+01:00

Látványosan nem frissítettem drága kis blogomat az elmúlt esztendőben. Most viszont új és nagyon vastag fába vágom fejszémet, amiről folyamatosan írni is fogok.

Pár hónapos tanácskozás, nézelődés és álmodozás után a március 15-én a nemzeti ünnepen Íroszágba, azon belül is Dublinba költözünk feleségemmel, Petrával. Ezentúl itt adunk hírt a hétköznapok és hétvégék történéseiről, nehézségeinkről és remélem túlnyomóan arról, hogy milyen jó döntés volt.

Ezennel is köszönöm Peti barátomnak és barátnőjének, Adrinak, hogy náluk lakhatunk az első időkben és hogy ügyes-bajos dolgainkban segítettek eddig és remélhetőleg ezután is megtartják eme jó szokásukat.

És ha már Dublinnál tartunk, itt egy kis zenés video, amiből kiderül, hogy ez a város nem csak a sok esőről szól.

2007-04-07T23:14:00.000+02:00

Jó régen nem frissítettem már a kis blogot, ennek pedig több oka is van. Az egyik (kisebbik) ok, hogy nem történt semmi igazán különleges. A másik ok, hogy baromi lusta tudok lenni.
Mostanában viszont történt egy (számomra) fontos dolog. Tulajdonképpen múlt év elején kezdődött: megismerkedtem a Lean Six Sigma nevű dologgal. Egyből megtetszett, mert nagyjából azt kell csinálni, amit mindig is szerettem, azaz megváltoztatni a céges munkafolyamatokat. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálom elérni a fekete övet. Régebben is több munkahelyemen próbáltam változtatgatni, de leginkább elutasítás várta az ötleteimet. Lényeg a lényeg, múlt évben már megszereztem a zöld övet. Akkor azt mondták a tanáraim, hogy a fekete öv minimum 1 évvel a zöld öv után jöhet és, hogy $8.000 körül van a tanfolyam díja. Idén február körül megváltozott a dolog és már csak úgy lehet jelentkezni a tanfolyamra, hogy ha az embernek megvan a kiírt vizsgaprojektje, amit a főnökei is jóváhagynak és amivel min. $500.000 spórolást lehet elérni. Hozzá kell, hogy tegyem, fél millió dolcsit nem túl egyszerű spórolni és az ilyen projektek sincsenek túl sokan, pláne nálunk, az olcsón dolgozó magyaroknál nehéz ennyit összeguberálni.
Már kezdtem azt hinni, hogy esélyem sincs erre, ígyhát az egyik projekt anyagát, amin február-márciusban dolgoztam, átküldtem a cég központjába amerikába a global process ownernek, hogy engedélyezze a változtatásokat. Kiderült, hogy már ők is gondoltak erre, de sajnos nincs elég emberük, hogy kidolgozhassák. Viszont, hamár itt vagyok és így magamtól elkezdtem dolgozgatni rajta, akkor kicsit mélyebbre is beleáshatnám magam és kidolgozhatnám mint global process-t. Ameddig én megcsináltam, addig itt Európában kb. $200.000 megtakarítást hozott volna a változás úgy hogy az adott folyamat minőségét 37%-al növelte volna. Viszont az európai megtakarítás eltörpül a lehetséges globális megtakarítás mellett. Ígyhát még idejében meglett a vizsgaprojekt, hogy jelentkezhessek az április 23-án kezdődő (4 hónap alatt 4 hetes) Black Belt tréningre.
Talán még soha életemben nem harcoltam ilyen kitartóan semmiért, mint ebben az elmúlt kicsit több, mint 1 évben. Most már csak tanulni, vizsgázni és a vizsgaprojektet befejezni kell és meglesz. Szinte nem is tudom elhinni. Persze, aki ebben nincs otthon igazán, az nem értheti, miért is olyan jó ez. Egyrészt külföldön rengeteget lehet vele keresni (100.000 - 200.000 font/év), másrészt a szakma is elismeri az ember tudását. Ráadásul nincs is túl sok jó szakember a világban. Hazánkban meg pláne nincs. A mi cégünknél pl. kb. 1.000 magyar dolgozó van, ebből én egyedül leszek fekete öves (már ha sikerül).
Na elég is annyi, hogy most végtelenül büszke vagyok magamra. :)

Minitab

2007-02-26T14:57:00.000+01:00

Tudomásomra jutott, hogy belinkeltek a six-sigma.lap.hu-ra. Igaz, hogy rosszul, mert .hu lett a .com helyett, de sebaj. Végülis eddig elég gyér volt az, amit LSS-el kapcsolatban írtam. Most viszont van olyan amiről szívesen írok, ez pedig a Minitab nevezetű statisztikai program.
Nálunk a cégnél 1 évre 200 dolcsi a licensz a programhoz. Mivel a green belt tréningen az alapokat megtanultuk, kifejezetten szeretem is használni. Tulajdonképpen egyszerűbb használni, mint az excel statisztikai részét és sokkal többre is képes. Az Office 2007-ben az excel állítólag már egymillió sort képes használni, de ez még nincs meg, úgyhogy továbbra is imádom azt, hogy a Minitab-ban egyáltalán nincs ilyen határ. Ráadásul, ha már benne van a táblázat, akkor gyorsan megvan az eredmény is. 1 perc alatt megvan a korrelációs vagy a regressziós számítás 250000 sor vizsgálatával, ami nem rossz teljesítmény.
Egy icipici gondom mégis van vele. Azt szokták ugyanis mondani, hogy inkább csak ezer sort importáljunk, hogy igazán gyorsan menjen. Most viszont egy teljes évi adathalmazról kellene statisztikákat készítenem. Kb félmillió sort (13 oszlop) kellene beimportálnom excelből, de szegény program nem nagyon értékeli. 20000 sor egyszerre importálásánál 1-2 órát gondolkozik. Ez persze nem lenne gond, ha közben tudnék mást is csinálni, de az nem igazán megy.
Tehát itt ülök és várom, hogy végre megcsinálja amit akarok és elkezdhessek dolgozni. Szóval jó kis progi, de néha a tököm tele van vele és legszívesebben nyomnék rá egy uninstallt.

Pizza

2007-02-25T20:47:00.000+01:00

János barátom pizza tésztája valóban a legjobb, amit eddig próbáltam saját magam előállítani. A lényeg az, hogy két adag pizzához 40 dkg liszt (síma egyszerű fehér), 1/2 élesztő felfuttatva (2 dl langyos vízben 1 teáskanál cukorral elkeverve 2 perc után már jó), 4 evőkanál oliva olaj (kipróbáltam napraforgó olajjal is, de olivával sokkal kellemesebb) és 1 teáskanál só szükséges. Miután ezeket jól összedolgoztuk, tegyük el a tésztát kicsit (30 perc) pihengetni.
Ezidőben elkészíthetjük a feltéteket. Mivel skominden más mellett a tejfölre is allergiás vagyok, maradok a hagyományos paradicsomos alapnál. Ehhez egy lábasban pár csepp forró olajra ráöntök 1 teljes konzerv hámozott, darabolt paradicsomkonzervet. Azért kedvelem ezt, mert a legtöbb ilyen konzervben semmilyen hozzáadott baromság nincs, csak paradicsom és nem kell a hámozással szórakozni. Szóval miután beleborítottam, elkezdem vadul fűszerezni. Teszek bele bazsalikomot és oregánót (ezekből elég bőségesen), kevés tört fokhagymát (aki nem szereti nyugodtan kihagyhatja), sót, borsot és 2 csipet cukrot, ami tökéletesen elég arra, hogy a paradicsom savasságát elvegye. Mikor kicsit összerottyan, leveszem a tűzről.
Ezután feldarabolom a füstölt tarját (persze lehet sonka is), amit csak erre a célra veszünk. Feleségemmel azt szeretjük, ha a darabkák kb. 5 mm x 5 mm x 5 mm nagyságú kis kockák, mert így könnyű őket egyenletesen a pizzára szórni. 5-8 szem olivabogyót karikára vágok a következő lépésbe, majd izlés szerinti sajtadagot reszelek. Nálunk ez 20-25 dkg-ot jelent.
Mire mindez megvan le is telik a fél óra, ígyhát következhet a tészta formázása. Ezt is mesteremtől, Jánostól tanultam. Először is félbevágom a tésztát, hiszen az két adaghoz készült. Másra ritkán használjuk az IKEA-ban kapható kerek, forgatható kínáló lapot, ha viszont ezen nyújtom ki jó vékonyra a tésztát, akkor szép kerek lesz és még méretre is teljesen jó. Itt jön be persze, hogy mekkora is egy ilyen pizza. Nos az én pizzakészítő kerek tepsim kb 28 cm-es, ami elég kellemes egy pizzához. Miután kinyújtottam a tésztát jó vékonyra, ráteszem a tepsit fejjel lefelé, majd az egészet megfordítom és leveszem róla a nyújtódeszkává avanzsált kerek kínáló deszkát. Ezután csak a tepsiből kikandikáló tésztát kell csak levágni, aztán jöhetnek a feltétek.
Egyenletesen eloszlatjuk a paradicsomszósz 1/3 - 1/2-ed részét. majd jöhet a husika, a darabolt olivabogyó és a reszelt sajt. A pizza tetejére még szoktam egy kis oregánót szórni, de aki nem annyira oregánóbolond, az hagyja ki nyugodtan.
És most jön az, amitől szerintem a mi kis pizzánk ilyen jól szokott sikerülni. Azt sem szeretem, ha a tészta tökszárazra sül és azt sem, ha nyers marad. Állítólag sütőben is meg lehet sütni 200 fok körül 10-15 perc alatt, de én mégsem ezt az utat választom. Történt ugyanis, hogy a nászajándék pénzből vettünk novemberben egy csodaszép és nagyon okos kis mikrohullámú sütőt. Ez tud mikrózni, grillezni és van neki crisp funkciója is. Ő egy Whirlpool JT-355 típusú gép. Bár hidratálni még nem tud (ez majd csak a Back To The Future 2. részében lesz), de a mi kis pizzánkat manuális crisp-en 11 perc alatt tökéletesre süti.
Szóval így készül nálunk a pizza, amit mindenki imád, aki már megkóstolta.

Telefonos tréning

2007-01-22T19:04:00.000+01:00

Mostanában kissé fáradt vagyok és így a blog irogatása sem megy túl jól. Aki próbált már valamilyen folyamatot telefonkonferencia és netmeeting segítségével betanítani, az tudja milyen baromira fárasztó. Na mostanában pont ezt csinálom. Napi 6 órában tanítok be indiaiakat egy folyamatra angolul. Az egészben két furcsa dolog van. Az egyik az, hogy ezen a folyamaton már több, mint egy éve nem dolgozom, ezért nem én vagyok benne a legjobb. A másik, hogy itthon face-to-face tréningen 5 nap alatt bárkit be lehet rá tanítani aki tud angolul és némi eszecskéje is van. Így, ahogy nekem kell csinálnom, most kezdjük a 3. hetet és még nem látom a végét.

Bár főnökeim szerint elsőosztályú tréninget adok és baromi elégedettek, szerintem fos az egész. Ráadásul még ők sem tudják, hogy kiküldenek-e a go-live-ra, vagy nem. A nagyfőnök szerint azért jó lenne elmenni az ajánlott oltásokra (5 db) és elkezdeni szedni a malária elleni gyógyszert.

Ma végre már volt 3 órám amikor nem velük kellett foglalkoznom, ígyhát gyorsan belevetettem magam egy kis statisztikai analízisbe. Ahhoz képest, hogy a főiskolán még gyűlöltem a statisztikát, most kifejezetten tetszik. Bár valószínűleg ehhez az is hozzájárul, hogy az én tanácsomat és segítségemet kérték és ez bizony jól esett.

Még a múlt hét elején történt, hogy kedvenc főnököm ideiglenes helyettese (később már nem helyettes lesz, hanem átveszi a főnök helyét) megkezdte a munkát és be is mutatkozott. Bár tudtam, hogy a főnök nem venne fel akárkit, mégis kellemes csalódás ért. Gábor neki a becsületes neve és dolgozott már hasonlóan magas beosztásban, ráadásul van neki egy Six Sigma Black Beltje, ígyhát szerintem még tanulni is tudok tőle. Egyébként egy meglehetősen szimpatikus, szerény emberkének tűnik. Remélem az is marad. :)

Persze azért napi 40-50 percet még játszogatok a János által említett "manós" játékkal. Ez az elnevezés tényleg ott van.

Bár mostanában már annyira nem hoz lázba. A küldetések baromi nehezek és hála a kereskedelmi vénámnak, annyi lóvém van, hogy nem tudok mit kezdeni vele.

Mégis azért álljon itt 1 kép is. Ez vagyok én és a kismacskám.

Húzódik az új projekt kezdése

2007-01-08T14:50:00.000+01:00

Tovább húzódik az új LSS projekt.
A következő 2 hétben tréninget kell tartanom külföldieknek net meeting-en és telefonkonferencián keresztül. Aki már tartott ilyet, vagy reésztvett hasonlón az tudja, hogy ez az egyik leghatástalanabb módja a tréningeknek. No de mivel messze vannak akik tanulnak és drága lenne az utazás+szállás, főnökeim kitalálták, hogy ez mekkora jó lesz már.
Az egyetlen jó dolog ebben számomra, hogy a tréning végén tesztet is kell iratnom a csoporttal és így majd gyakorolhatom a Minitab nevű kis statisztikai "programocska" általi lehetőséget, miszerint egymáshoz és a jó megoldásokhoz lehet hasonlítani a résztvevők teljesítményét (viszonylag egyszerűen) és ebből többféle kellemes/kellemetlen következtetést lehet levonni.
Szóval kemény két hét jön sok munkával és ehez mérten kevés pihenéssel.

Érdekesek ezek a németek

2007-01-03T15:36:00.000+01:00

Pont most olvastam az indexen, hogy a német konzervatívok olyan törvényjavaslatra készülnek, minek értelmében a számítógépes emberölést is börtönnel jutalmaznák, meg persze azokat is oda juttatnának, aki ilyen programot fejleszt vagy elad.
Ez azért elég durva lenne. Játszottam már egy-két játékkal életemben, melyben embereket (vagy hasonló karaktereket) kellett ártalmatlanná tenni (megölni), de nem hiszem, hogy ez normális embereket arra ösztönözne, hogy a való életben is hasonlóképp cselekedjenek. Sőt, vallom, hogy néhány dühítő helyzetben kellemes levezetés egy kis számítógépes gyilkolászás.
Szóval nem tudom ki hogyan látja a dolgot (talán most újra beindul a kommentezés), de szerintem vagy egetverő újévi kacsáról van szó, vagy valami döbbenetes állatságról.

Karácsony után

2006-12-27T10:18:00.000+01:00

Elmúlt ez a Karácsony is és most sem sikerült halálra zabálnom magam. Mondjuk azért közel jártam hozzá. 24-én otthon voltunk kettesben az én kis Petrámmal, aztán 25-én a szüleinél voltunk ebédelni, meg persze ajándékozni. Na ott jól beettem finom őzikepörköltből. Persze vacsorára már gondolni sem tudtam utána. Tegnap az én szüleimnél voltunk, ahol végigkóstoltam az 5 fogást. Szerencsére jól elbeszélgettünk az asztalnál, így nem tűnt fel senkinek, hogy 50 percig mozdulni sem bírtam.
Persze kaptam/kaptunk sok szép ajándékot (új monitor, új nyomtató, játékok, tálak, grillfelszerelés, stb.), amik mind nagyon tetszenek, de nálunk idén kicsit meg volt szorulva a kis Hesszosz, úgyhogy viszonozni leginkább csak szóban tudtuk.
Na de mivel is telt az idő amíg szabin voltam? János barátom másfél éve kínoz, hogy kezdjem el énis a World of Warcraft-ot játszogatni, ami mindig is tetszett, de mivel komoly munkám van és ismerem magam, nem mertem meglépni ezt a dolgot, nehogy ottragadjak a gépnél és elfelejtsek dolgozni menni. No meg persze a fizetésem még mindig elég pocsék és nem akartam súlyos tízezreket kiadni rá.
Most viszont sikerült nagyon akciósan szerezni egy példányt és rőgtön bele is vetettem magam. Tényleg jó kis játék, ráadásul az ünnepek miatt a játékban voolt télapó, aki ajándékokat osztott, mikulás sapkát is lehetett szerezni (meg is kérdezi minden 10. szembejövő játékos, hogy honnan van nekem), és kis gépbe állva zöldruhás kismanóvá is lehet válni. Jánosnak meg van pirosan világító orrú rénszarvasa. Szóval nagyon cukira vették a figurát.
5 nap alatt el is jutottam a 19. szintre és mivel Hunter kasztba tartozom, szelidítettem magamnak egy hópárducot is, aki jön velem mindenhova és védelmezi az életemet.
Most meg itt ülök a munkahaelyemen, a főnököm sehol, a munkámat befejeztem fél óra alatt és most azon gondolkozom, hogy hazamenjek-e játszani egy kicsit, vagy belekezdjek egy új projektbe? Szerintem a játék lesz, de még nem tudom.

Mivel nem mindig megy az írás ebbe a kis blogocskába, már most kívánok mindenkinek boldog és eredményekben gazdag békés Újévet!

Vége a hallgatásnak

2006-12-13T22:28:00.000+01:00

Bár már megint későn értem haza, most végre sikerült erőt vennem magamon, hogy folytassam a bloginc írását.
Ez elmúlt 10 napban rengeteget melóztam, ígyhát mikor nap végén fáradtan hazaértem, semmi kedvem sem volt újra a monitort bámulni.
No de mi is történt?
Leginkább semmi és minden. Már megint csak a munkáról tudok írni, mivel mostanában szabadidőmben is dolgozom. Múlt pénteken például felhívott az egyik LSS oktatóm angliából, hogy átnézték a beküldött projektjeimet, amik nagyon tetszenek nekik, de mivel a tréning előtt kezdtem el őket (vagy legalábbis háromból kettőt), ezért jó lenne, ha ezen a héten kedden mégegyszer beszélnénk, amikor mégjobban meggyőzhetem őket arról, hogy értem és tudom, amiket tanítottak.
Nos meg is volt a "kis" beszélgetés. Ez egy 2 órás telefonkonferencia volt, ahol az egyik fekete öves oktatóm, a cég európai fekete öves mestere és én voltam. Tulajdonképpen olyan volt, mint egy diplomavédés, csak itt éppen projektet kellett védeni. Mit mondjak? Még az élő fába is belekötöttek, a vonal rossz volt és mégiscsak angolul kellett válaszolgatni a hülye kérdéseikre.
Egyszóval abszolut érthető, na az embernek nem sikerül.
Nekem viszont sikerült!!! Gratuláltak is a második óra végefelé. Ígyhát tegnap délután 4 óta teljes joggal mondhatom magam egy Lean Six Sigma Green Belt boldog tulajdonosának. Ma meg volt egy európai szintű LSS telefonkonferencia. Kiderült számomra, hogy a cég európai, kicsit több, mint 15000 dolgozójából összesen 29-en vagyunk, akiknek zöld vagy fekete öve van. Persze mást is megtudhattama call-on, de ezt itt most nem részletezném. A telefonos találkozó végén a többiek előtt is gratuláltak szerény személyemnek, mivel a cég európai LSS történelmében (kb. másfél év) én kaptam meg leggyorsabban az övet a tréning után. Ez ugyanis általában 3-9 hónapot igényel, nekem pedig kevesebb, mint 1 hónap kellett hozzá.
Szóval most jól is érzem magam, meg nem is. Jól, mert megvan, amiért tényleg keményen dolgoztam egy éven keresztül, meg rosszul is, mert elértem a célomat és a következő nagy célért való kűzdelem csak január közepén kezdődik a következő projekttel.
Addig is itt van az év végi pihi és a karácsonyi bevásárlás, amit nem kedvelek túlzottan.

Vége az elátkozott hétnek

2006-12-03T00:59:00.000+01:00

Ezen a héten szinte csak szar dolgok történtek velem, Petrával és az én János barátommal. Már előre szabadnapot vettünk ki az én kis feleségemmel péntekre, hogy elkerüljük a hétvégi karácsonyi bevásárlókat és szépen megvegyünk/elintézzünk mindent.
Délelőtt elmentünk a KIKA-ba a Hungária körúton, mert arra volt éppen dolgunk és lámpát + polcot kellett venni. Lámpát sikerült is, de polcból nem volt az a szín, ami nekünk kell.
Sebaj gondoltuk, úgyis ki kell menni a Cora-hoz Törökbálintra, mert ott is van valami, amit meg kell venni és 50%-kal olcsóbb, mint bárhol máshol. Már épp kiértünk a Budaörsi útra, mikor beállt a forgalom. 12 körül volt és még lépésben sem lehetett haladni. Angyalkámmal találgattunk, hogy vajon baleset vagy bevásárlóláz. 20 perc - és kb. 300 méter múlva bemondták a rádióban, hogy valami köcsög fegyveres rab megszökött a Gyorskocsiból, ezért a zsaruk minden utat, ami kivezet Bp-ről, lezártak úgy, hogy csak egy sávot hagytak szabadon. Valószínűleg filmben látták, hogy ez így király. Hát baromira nem az.
Ott ugye, ahol mi araszoltunk ez azt jelentette, hogy 4 egyébként is leterhelt sávból csináltak egyet. Még 10 percbe telt, hogy végre elérjük a Dajka G utcát, ahol el tudtunk kanyarodni. Ezek után viszont már máshogy fortuk fel a dolgot. Kezdődött a számítógépes játék utánérzés. Vajon sikerül-e a rend éber őreit megkerülve kijutni a városból?
Jelentem az akciónk sikerrel járt. Kicsit olyan volt, mint egy autós tájfutás. Fent voltunk a hegyen valami eldugott kis utcában, ahol alig tudott menni szegény kis kocsi a sáros földúton, majd egyszercsak Budaörsön voltunk. Azért ha nekünk sikerült, valószínűleg egy fegyveres szökevénynek is sikerülhetett, ha egyáltalán el akarta hagyni a várost.
No mindegy, a Corában vettünk egy csomó mindent (na jó, annyit azéert nem, mert eléggé hó vége van), aztán tökfáradtan hazajöttünk és alvás. Ma nem történt sokminden, de ebben az is benne van, hogy rossz sem és ez tulajdonképpen már jónak számít.
Remélem idén már nem lesze ilyen szerencsétlen hetünk mint ez a mostani volt.

Ha nincs ihlet

2006-11-30T23:58:00.000+01:00

Aki szellemi munkát végez, az bizonyára tudja, hogy bizony néha egyszerűen nincs ihlet.
Írók közt dolgoztam/éltem az elmúlt 12 évben. Tudom jól, hogy ilyenkor megfeszülve sem tud semmi értelmeset összehozni az ember. Velem pont ez volt ma majdnem egész nap.
Még mindig ki vagyok borulva amiért feltörték a kocsimat 2 napja és elvitték a laptopomat, iratokat, meg még sokminden mást. És persze a könyvemet is, aminek éppen a közepén jártam. Persze mindent meg lehet szerezni újból, de azért szar érzés. Nem is az anyagi kár - bár az is jelentős - hanem inkább a biztonságérzet elvesztése. Eddig ha betettem valamit a kocsiba, akkor az ott is maradt.
Chris - a főnököm - kétszer is bejött ma a szobámba és elmondta, hogy nem engem hibáztat a laptop eltünéséért, meghogy januárban kapom a következőt, hogy a munkámmal mennyire elégedett, stb. Jólesett meg minden, de csak nem tudtam a munkámra koncentrálni.
A munkaidő 9-17:30-ig tart. Egész nap arra vártam, hogy végre hazajöhessek. Erre délután fél ötkor egyszercsak megszállt valami és vadul belevetettem magam a vizsgaprojektembe. Úgy nyomtam a statisztikai elemzéseket, teszteket és analíziseket, mintha ez lenne a világ legjobb szórakozása. Hirtelen a kreativitásom - ami munkán kívül sohasem működött - is újra szárnyalni kezdett. Mikor legközelebb az órára néztem 17:45 volt. A körülöttem dolgozó kollégák már elmentek. Átballagtam Chris-hez és megmutattam neki, hogy mire jutottam az "egész napi" munkámmal. Átnézte, majd gratulált és azt mondta, hogy elküldhetem és jövő héttől életbe lépnek az általam leírt elképzelések.
Hát így történt, hogy befejeztem a zöld öves vizsgaprojektet. Számításaim szerint - amiket többször is leellenőriztünk Chris-el együtt - cirka 250.000 USD spórolással lehet számolni éves szinten. Jó, mondjuk nem ma kezdtem a munkát, de két-három hét alatt nem rossz teljesítmény. Persze szívesen leírnám, hogy miről is van szó, de nem tehetem. Túl jó helyem van ennél a cégnél ahhoz, hogy vállalati titkokat osszak meg a neten. A lényeg az, hogy kegyetlenül szar kezdés után jól fejeződött be a nap.
Szépen hazajöttem és folytattam a hálószobánk belső szigetelését, amit vasárnap kezdtünk el. Már nagyon unom, hogy a franciaágy a nappali közepén van és nem férünk el tőle. Talán holnap délre készen is leszünk.

Mit jelent 82%?

2006-11-30T10:59:00.000+01:00

A napokban történt, hogy megkaptam az eredményemet a Lean Six Sigma Green Belt vizsgámról. 70%-tól van meg a vizsga, s nekem 82% lett.
Aki ismer, az tudja, hogy sosem voltam jó tanuló, a vizsgáimat rendre elszúrtam és a statisztika mindig is mumus volt a számomra. Ebben a vizsgában rengeteg statisztikai példa & kifejtős & teszt feladat volt. Tény, hogy minden jegyzetet lehetett használni, de még így is 12 órát adnak a megoldására. A tanárok korábban azt mondták, hogy az igazán jók 8 órán belül meg tudják csinálni. Nekem 5,5 óra kellett hozzá.

No de bementem a főnökömhöz - aki mellesleg nagyon jó kis főnököcske és akihez foghatóval nem volt dolgom már majdnem 7 éve - aki a 82%-ra azt monta, hogy elég gyengécske. Persze örült, hogy megvan, mert tudja, hogy nem a legegyszerűbb vizsga, de mégis megkérdeztem, hogy mire alapozza meglátását. Kiderült, hogy náluk US-ban a csoportban legjobb eredményt elérő kapja a 100%-ot, a többiek pedig ahhoz viszonyítva. Eszerint, ha gyenge volt a csoport, akkor én méggyengébb vagyok. Erre én csak azzal tudtam válaszolni, hogy a tanáraim angolok, így valószínűleg az angol módszer szerint osztották a százalékokat. Mivel Oxford Brooks Univ-re jártam, ezt a módszert ismerem. 100%-ot senki semmilyen körülmények között nem érhet el. 90% felett azok vannak, akik mesterien ismerik és alkalmazzák az adott témakörben elsajátítható tudást. 80% felett kiváló teljesítmény, 70% felett jó, 60% alatt bukta. Mivel láthatóan szar napja volt a főnöknek, jól elcseszte az enyémet is. Mindegy, a főnökök már csak ilyenek.

Persze nem ez számít igazán, hiszen az angolok megírták, hogy kiváló eredmény, meg nehéz lehetett nem anyanyelven vizsgázni... A lényeg, hogy már "csak" a vizsgaprojektemet (amivel minimum 150.000 USD-t kell spórplni a cégnek, vagy 20 százalékot javítani valamilyen minőségi jellemzőn) kell beküldenem és meglesz végre a zöld övecském. Tán még soha nem tanultam és dolgoztam ilyen kitartóan semmiért.

De mostmár érdekel, hogy vajon máshol mit ér egy 82%-os vizsga?

A kezdet

2006-11-29T12:48:00.000+01:00

Most, hogy már legjobb barátaim blogolgatnak, gondoltam én is kezdek egyet. Nem mintha bármikor is írtam volna naplót, vagy hasonlót, de most megtetszett ez a dolog. Végülis, ha napi 30-40 emailt meg tudok írni a kollégáknak, akkor a napközben eszembe jtó gondolatokat is begépelhetem néha. Ráadásul talán 1-2 év múlva már nem csak én fogom olvasni saját kis posztjaimat. Persze most írás közben is jönnek a problémák. Itt van ez a jó kis ingyenes blogszerkesztő, ami szerintem IP cím alapján határozza meg, hogy milyen nyelven jelenjenek meg a címszavak. Most éppen a benti gépemről írok, ami viszont német szerverhez kapcsolódik, ígyhát azon kívül amit írok, minden németül jelenik meg. Ezzel persze semmi bajom nem lenne, ha tudnék németül. De mivel nem tudok, csak angolul és profi blogkészítő sem vagyok, lehet, hogy elég ocsmány kinézetű kis oldalt sikerül összehozni, amiért már most elnézést kérek.