Koko Barát Blogocskája

Húsvéti fókázás

Kezdjük az álláskeresésnél. Rengeteg helyre beadtuk már az önéletrajzunkat és fejvadászos interjún is voltunk már. Jó lenne, ha lenne már állásunk, de 3 munkanap alatt szerintem ez sem semmi.
Az első interjúm lakhelyünktől 15 méterre volt, az út túloldalán. Egy szimpatikus 35 körüli fickó fogadott, akiről később kiderült, hogy ausztrál. Beszélgettünk 10 percet és ennyi is volt az interjú. Egyből azt mondta, hogy van számomra egy jó cég, oda be is adja az önéletrajzomat. Bruttó évi 42k-t csengetnének. Kérdezte, hogy nem baj-e, hogy több, mint amit kértem. Mondom dehogy, talán megbírkóznék vele. Jót nevetgéltünk, aztán eljöttem. Talán jövő héten lesz belőle valami.
Még aznap délután mentem egy másik fejvadászos interjúra. Gondoltam ez sem lesz több negyed óránál. Tévedtem. Másfél órán át nyüstöltek, de ezeken (mertogy egyből ketten voltak) legalább látszott, hogy vérprofik. Végülis elégedettnek tűntek és 6-8 elég komoly céghez adják be a jelentkezésemet. Ilyeneknek, mint Microsoft, Dell, Hibernion, Eircom, Allied Irish Bank, meg egyebek.
Remélem minél előbb lesz valami, mert lassan el kell kezdenünk lakást nézni, hiszen 30-án megjönnek Petiék lengyel lakótársai és nem szeretnénk feszültséget abból, hogy tovább maradunk.

De miért is az a post címe ami? Ma DART-oztunk (a HÉV itteni megnevezése) egy kicsit észak felé a tengerpartra, merthogy Petiék szerint ott néha vannak fókák. Gondoltam, hogy ilyen kegyetlen időben (reggel havazott vagy 15 percig) úgysem jönnek elő, de mondtam, hogy menjünk, hiszen jó egy kicsit világot látni és kimozdulni a belvárosból.
Gyönyörű kis faluba mentünk, melynek Howth a neve. Már akkor tetszett a hely, mikor még éppenhogy csak kiszálltunk a vagonból. Nagyon szeles, de aranyos kis hely. Amolyan igazi halászfalu. Mentünk a móló felé az újra induló hóesésben és gyorsan betértünk egy halboltba. Mondanom sem kell talán, de otthon negyed ennyi féle halat-rákot-kagylót sem lehet látni. Mire 8 perc szájtátás és nyálcsorgatás után kiértünk, már el is állt a hó. A móló első hajójánál aztán igazi meglepetés ért.



Egy igazi, szabadon élő FÓKA bámult a móló partja felé. Mit is mondjak, meghatározó pillanata volt a napnak. Bár a képeken nem látni, de ez nem az a fajta cirkuszi vagy állatkerti tapsikolós kis fóka volt, hanem hatalmas ámde lusta fajta. Néha lebukott, aztán feljött, de nem volt túl aktív kedvében. Ettől függetlenül nagyon cuki példány volt. Aztán később felbukkant 2-3 társa is, de azok nem jöttek közelebb.



Készítettünk még pár fotót a mólón, aztán bementünk egy kis kávézó-étterembe és ettünk jófajta fish and chipset. Na ez nem olyan volt, mint a balatonparti vendéglők. Itt tényleg friss, ottani fogású hal volt. Akkora adag volt, hogy még én is alig bírtam megenni, pedig nem a kis étvágyamról vagyok híres.
Ezután már elindultunk hazafelé, mert a séta és az erős hideg szél eléggé kifárasztott mindenkit.

Most éppen fő a sonka, amit reggel a magyar boltban (merthogy ilyen is van itt) vettünk. Remélem finom lesz, mert az illata nagyon kellemes.

Pár képpel kívánok (azaz Petrával kívánunk) mindenkinek kellemes Húsvétot innen Dublinból.



Petra, Krisztián és alul a kis fóka



Adri, Petra és Krisztián



Petra dacol az elemekkel és az ír zászlóval



Egyszer Petit is sikerült lekapni



Nem egy fürdőparadicsom, de a tenger így is gyönyörű


További fókás és egyéb képek itt találhatók: http://picasaweb.google.com/krisztian.kovacs75/2008Marc22HotwhFKanZS

bejegyezte: Kovács Krisztián @ 19:53