Koko Barát Blogocskája

Kemény Hétvége

Kegyetlen hétvégénk volt. A történet úgy kezdődött, hogy elindultunk Dunaszentpál felé (Győrtől pár kilóméterre), hogy meglátogassuk unokatestvérem, Noémi, 2 hónapos kisfiát, no meg persze, hogy elbúcsúzzunk a család arrafelé lakó tagjaitól a nagy út előtt.
Beültünk a kocsiba szombat reggel és már suhantunk is uticélunk felé. Shantunk, egészen 32 kilóméteren át, mikor is valami hangos zaj kezdett jönni a motortér felől. Az eső esett, a szél fújt, de mit volt mit tenni, félreálltunk. Persze semmi nem látszódott kívülről. Egyből ment a telefon Apunak, hogy értünk tud-e jönni. Mondta, hogy persze, 40 perc és ottvan. Hívtuk Karcsit is (Noémi férje és egyébként a legjobb autószerelő), hogy elújságoljuk mi történt és hogy lemondjuk a látogatást. Na Ő azt mondta, hogy guruljunk el a legközelebbi benzinkúthoz és már indul is értünk. Ne menjünk haza, hiszen már készül az ebéd és mindenki szeretne minket látni. Ígyhát szóltunk Apunak, hogy mégse jöjjön és elindultunk 10-20 km/h sebességgel a benzinkút felé, ami még 15 km-re volt. Közben persze borzalmas hangokatt adott ki a kicsi kocsi.


A benzinkútnál

Vártunk egy kicsit a kútnál, aztán megjött Karcsi és beült a kocsibe, majd 20 méter megtétele után úgy döntött, hogy bírja ez még egy kicsit. Elindult a Toyotával, mi pedig mögötte az ő Mazdájával. Nyomta neki százzal vagy 20 percig, mire kiderült, hogy ez bizony váltó hiba és szépen le is állt az autó. Kiálltunk Tatánál, ahol a vontatókötél beszerzése után elkezdtük a vontatást.



Mivel az autópályán nem lehet vontatni, kerülő úton indultunk el. És ekkor kezdődött a tornádó erejű szél jégesővel, hóval, villámlással és mindennel, ami nem kellett volna éppen. Volt olyan, hogy az előttem lévő és engem húzó autóból semmit sem láttam. Nem mondom, hogy kellemes érzés volt, de legalább semmi bajunk sem lett. A vihar erejét mutatják az alábbi képek. Nem volt túl kellemes a kis falvakban megfordulni a kocsival, mikor kidőlt fák állták el az utunkat, de az sem volt szebb, mikor a villamosvezetékek feküdtek az úton a vízben.













Komáromnál már 6 km-es kocsisor volt az autópálya felé is, mert a hírek szerint egy kamiont lefújt a szél egy átívelő hídról egyenesen az autópályára, ígyhát azt lezárták.

A lényeg persze az, hogy végre elértünk Dunaszentpálra egy karcolás nélkül, ami ilyen időben azért nem is rossz teljesítmény. Ettől függetlenül persze remélem soha többé nem kerülünk ilyen helyzetbe.

Címkék: Én

bejegyezte: Kovács Krisztián @ 15:43