Koko Barát Blogocskája

Már megint esik az eső

Az volt a tervem, hogy ma délelőtt sétálok egy nagyot, aztán nekiállok készülni a holnapi interjúra. Ez ment volna, míg Petra haza nem ér a munkából. Ja, hogy ezt még eddig nem írtam le: Petrának van munkája!

Mondjuk sosem tartoztam nagy blogírók közé, így tán nem is csoda, hogy néha kimarad pár nap. Végülis miért írnám le minden nap ugyanazt a szánalmas dolgot, hogy mást sem csinálok, csak állásra jeletkezem és még mindig nincs munkám. Jó, mondjuk ha egyszer bejön, akkor tejjel-mézzel folyó kánaán lesz, de most ezt a tej-méz dolgot elég lassan csatornázzák.

Az utóbbi 2 napban egész szép idő volt. Már olyan is megesett, hogy kabát nélkül mentünk sétálni. Erre mondjuk az otthoniak felkacaghatnak, hiszen ott milyen jó meleg van most, de az azért hozzátartozik az itteni hűvös, szeles időjáráshoz, hogy a belváros szívében lakunk és semmi szmog nincs, sőtt, egy félórás sétával a tengerparton lehetek.
Ha így nézem, mindjárt felveszem a sapkámat és megyek is az esőbe sétálni.

Azt azért még leírom, hogy moziba is járunk már. Itt van olyan jegy, amivel havi 20€-ért bármennyiszer mehet az ember moziba. Hát persze, hogy befizettünk. Egyébként 1 mozijegy 10€ lenne,úgyhogy már megérte a dolog, hoszen a hétvégén 4 filmre ültünk be.
Ez amolyan Ádámnak való szórakozás, de most jólesett. Otthon az utóbbi 3 évben nem láttam ennyi filmet moziban. Jó, azt azért hozzáteszem, hogy a mozi az utcánkban van tőlünk 2 percre, úgyhogy nem kell túl sokat kinlódni, ha filmet akarunk nézni.

Holnap megint céges interjú lesz. Kéne rá készülni, mert állítólag az fontos. Na de miből készüljek? Magamból? Az utóbbi időben több, mint 20 interjún voltam. Az elején még elég rosszul ment, de most már profi módon adom elő, hogy mivel is foglalkoztam az elmúlt években és mit szeretnék csinálni a jövőben.
A legutóbbi interjúm éppen vérprofikkal volt egy jónevű belvárosi hotel bárjában. Kávézgattunk egy kicsit interjú közben. Mit mondjak, most először volt olyan érzésem itt, hogy nem is interjú ez, hanem kollégák beszélgetése egy jó kávé mellett. A végefelé azért megkérdezték a szokásosat is (nem lehet teljesen eltérni a kliséktől), miszerint mi a legnagyobb hiányosságom/problémám? Mondtam, hogy nem igazán tudok jól interjúzni, a munkában inkább ki tudok teljesedni. Az egyik fickó, merthogy ketten voltak, majdnem belefulladt a korty kávéjába a röhögéstől. Mint mondták, az interjúzók többsége általában meg sem tud mukkanni az idegességtől, de ha sikerül is, akkor sem angolul, mert azt addigra elfelejtik, ráadásul ritkán értenek igazán ahhoz, amilyen munkára szeretnének menni. Ez azért jól esett. Kérdeztem is, hogy ha már itt tarunk, mit gondolnak rólam? Szerintük, ha az amit leírtam és elmondtam csak 50%-ban is megfelel a valóságnak, akkor nagyon jó lehetek. Mondam is nekik, hogy akkor nagyon jó vagyok. Még csavegtünk pár dologról, atán fizettek és mentünk.
Szóval nem hiszem, hogy magamból kéne készülnöm. A cégről már olvastam a neten és hallottam más fejvadászoktól, akik oda akarták küldeni az önéletrajzomat. Hagytam, hogy meséljenek a cégről, majd közöltem, hogy már beadtam hozzájuk a jelentkezésemet önállóan és van is megbeszélt időpontom.
A cég egyébként az Arvato Finance.
Akinek nencs kedve megnézni, annak elárulom, hogy különféle pénzügyi tevékenységeket végeznek outsourcing-ban néhány cégnek, mint például Google, AOL, Amazon, Emirates, stb. Szerintem nem rossz referencia a részükről.

Tehát róluk is tudok jó dolgokat, úgyhogy nem marad más mára, mint a szokásos álláskeresés és előtte egy kis séta az esőben.

Címkék: Dublin

bejegyezte: Kovács Krisztián @ 9:37