Koko Barát Blogocskája

Észak-Írország (első rész képekkel)

Egyben megérkeztünk a 3 napos "nyaralásból".
Szombat reggel 9-kor találkoztunk az autókölcsönzőnél, ahol Peti pár perces papírmunka után meg is kapta a lépcsőshátú 1.6-os Ford Focus-t. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat és már mentünk is. Jobb elől természetesen Peti volt, mint sofőr, mellette én, merthát nem vagyok túl kicsi termetű, jobb hátul Adri, középen Petra és bal hátul Laci volt. Peti jól ismerte már a dublinból kivezető utat, sőt, az autópályán is jól ki volt táblázva Belfast, de azért bekapcsoltuk a GPS-t is, amit még Adriántól kaptam.
Gond nélkül elértünk Belfastba, ami egy szép belvárossal és nekem nem túl szimpatikus külvárossal rendelkezik. Az egész város csak 115 négyzetkilóméter (ami 50-el kevesebb, mint Pécs), úgyhogy letettük a kocsit egy belvárosi parkolóházban és gyalog indultunk útnak.
Megnéztük a városházát és felültünk a mellette lévő óriáskerékre, ahonnan beláttuk egész Belfastot és egész jó képeket tudtunk készíteni.


Városháza óriáskerékkel


Városháza felülről

Ezután még elmentünk a Hotel Europe-hoz, ami állítólag a legtöbbet bombázott hotel rekordját tartja. Kisétáltunk a partra is, ahol a folyó a tengerbe ömlik. Itt hirtelen elkezdtek jönni a zenés-táncos kamionok. Mint kiderült, éppen a melegfelvonulás közepébe csöppentünk. Itt nem volt tojásdobálás, mint otthon, bár viszonylag szoldak is voltak.
Visszamentünk a kocsihoz, majd ellátogattunk a botanikus kertbe. Nekem ez tetszett a legjobban egész Belfastban. Gyönyörűek voltak a virágok a fák és a fű és ott akkor éppen a nap is sütött.


Csipet Csapat a botanikus kertben
Jobbról kezdve: Laci, Peti, Adri, Petra és én


Egyetem a botanikus kert mellett

Később még elmentünk a kastélyhoz és megnéztük azt a helyet is, ahol a Titanic-ot építették 1912-ben. Tényleg jó nagy csónak lehetett, mert eszméletlen nagy daruk alatt készült.


A kastély egy része (és persze mi)


A sárga kapuk alatt készítették a Titanic-ot

A várostól 15 mérföldre volt a szállásunk a nemzetközi reptér mellet kb. 200 méterrel. szerencsénkre jó szállás volt és a reptéren sem volt forgalom este 10 és reggel 8 között. Petinek ezúton is köszönjük, hogy elintézte mindkét éjszakára a szállásfoglalást.

Vasárnap az északi tengerhez mentünk a parti úton. Reggel gyönyörűen sütött a nap, majd kicsit eleredt az eső. Egy ideig úgy esett, hogy meg kellett állni a kocsival, mert semmit sem lehetett látni. ráadásul a parti út olyan széles, hogy két kocsi alig fér el rajta egymás mellett. Mire odaértünk ahová tartottunk, már el is állt az eső. ez a hely a Carrick-a Rede Rope Bridge volt. Ez arról híres, hogy egy mini szigetet függőhíd köt össze a szárazfölddel. A kis sziget annyira kicsi, hogy senki sem lakik rajta és 20 fő már soknak tűnik.
No szóval megérkeztünk a parkolóba, befizettük a belépőt és elindultunk az 1 km-es sétára a szigetig. Mikor félúton jártunk elkezdett esni az eső. Mikor az út háromnegyedét megtettük, már baromira esett és a hegyről patakokban folyt le a víz. Mire odaértünk, már teljesen átázott minden ruhánk. Szánalmasan nézhettünk ki és úgy is éreztük magunkat. azt azért még hozzá kell tennem, hogy mindenkin volt esőkabát és sapka, de az egy idő után már nem ért sokat. Átmentünk a kötélhídon, ellőttünk pár képet és már mentünk is vissza. Petinek, Adrinak és Petrának volt másik nadrágja, de Lacinak és nekem pizsoma alsőba kellett átöltözni. Természetesen mindenki papucsba bújt, mert a cipők mind teljesen eláztak. Szerencsére (véletlenül) Lacinál volt egy üveg Jagermeister, úgyhogy Peti kivételével mindenki elkezdte megelőzni a meghűléses betegség kialakulását. Ezután már nevetni is tudtunk, bár még mindíg inkább csak kínunkban. Gyorsan megkerestük a szállásunkat, becsekkoltunk és mentünk a közeli városba ruhát venni. Azt azért el lehet képzelni, mikor szép szál termetemmel bemegyek a Tesco szerű áruházba pólóban, pizsialsóban (amiről lerí, hogy pizsi), zokniban és papucsban és aztán cipőt és nadrágot próbálgatok.
No mindegy, a lényeg, hogy pár bolt után már mindenkinek volt mindene. Cipő az mindenkinek kellett, ezért nem sikerült az első helyen megoldani a dolgokat. Gyorsan elmentünk még vacsorázni, aztán visszamentünk a szállásra és reggelig aludtunk.


Reggeli napsütés



Átázva a függőhídon


Új cipők és nadrágok

Mégtöbb kép található itt: http://picasaweb.google.com/krisztian.kovacs75/NorthernIreland
A feltöltött képek száma napról napra nőni fog, mivel egyszerre nincs sok időm ezzel foglalkozni és a többiek fotóit sem kaptuk még meg.

bejegyezte: Kovács Krisztián @ 13:19