Koko Barát Blogocskája

Gépszerelés

Végre sikerült szinte minden alkatrészt elhozni az otthoni gépemből, mikor múltkor visszajöttünk. eddig is itt volt vagy 6 winchester (ebből elvileg 2-3 jó, de nem tudom pontosan, hogy melyikek) meg a videokártya. most elhoztam még az alaplapot processzorral és a ramokat. A ház sajnos túl nagy és nehéz kézipoggyásznak, dehát házat lehet kapni itt is.
Szombaton felkerekedtem és elmentem Blanchardstown-ba (kb. fél óra busszal), merthogy ott van Írország legnagyobb bevásárlóközpont félesége. Sajnos Petra nem tudott eljönni velem, mert fájt a lába.
Mivel a városban nincs normális PC bolt, gondoltam ott csak találok majd olyan házat, ami táppal együtt sem kerül 200€-ba. merthogy a belvárosban csak olyan helyet találtam, ahol ilyen überprofi szép házak vannak táp nélkül 100-150€-ért.
Naszóval ott voltam, baromi nagy az egész, van vagy 40 áruház egyhelyen, abből 3 nevezte magát PC boltnak.
Budapesten ugye szinte nem lehet úgy nenni két sarkot a belvárosban, hogy ne legyen legalább egy PC alkatrészbolt közben. Hát kéremszépen itt nem olyan a PC bolt, mint otthon. Itt ugyanis mindenhol tökugyanazokat az előre szerelt komplett gépeket lehet kapni minden boltban. A kiegészítőkben van különbség, de de a gépek ugyanazok. Persze ház külön, az nincsen nagyon. Szerencsére a 3-ból volt egy, ahol volt. Meg is vettem egy utolsó darabot, ami 400W-os táppal együtt volt 50€. Persze vettem még csavarhúzót, meg wifi kártyát, hogy netezni is tudjak, hamár egyszer újraépítem a kis gépet.
Boldogan cipeltem haza a szépnek ugyan nem nevezhető, de új házikót. El is kezdtem egyből kitördelni azokat az elemeket, amik akadályozták az alaplap útját. Ezt persze utólag már megbántam, hiszen azok az édes Dell-es emberek jól kitalálták, hogy a processzor hűtőbordáit úgy rögzítsék, hogy ne lehessen másba, csak Dell házba berakni. Próbáltam leszedni, de ezek a fifikás barbárok a hűtőbordához ragasztották a processzort.
Szóval ott álltam és kissé ideges voltomban elindultam, hogy nézzek egy szép és profi házat a környéken, amibe belefér az alaplap. aki tudja, hogy milyen érzés ez, az azt is tudja, hogy ilyenkor nem számít az ár, megoldást kell találni, hiszen a gépnek mennie kell. Nagy égés lenne Petra és magam előtt is, ha 10 évnyi házi gépszerelgetés után egy ilyen baromság kifogna rajtam.
Találtam egy szép házikót. Viszonylag drága sem volt táp nélkül, de tápom úgyis volt már, hiszen a kissé meghajlítgatott, megtördelt másik házat már úgysem vihetem vissza, hogy "bocsi, de nem fért bele". Petrának nagyon tetszett az új ház, hiszen nem ocsmány fekete, ami folyton poros, hanem szép fehér. Tényleg jól néz ki, bár nekem a fehérsége az elején nem tetszett. Mostanra már megszerettem.
Mondanom sem kell, hogy ezen a házon semmit nem kellett tördelni, minden pattintható és csavarozható. Pikk-pakk beleugrott az alaplap, ramok, videokártya, wifi kártya, DVD író, meg a winchesterek. Bedugom, minden flottul felpörög, de semmi több. Meg se nyekkent a szerencsétlen gép. Úgy néz ki, hogy szegény alaplap nem bírta az utazást és megmakkant.
Tehát kiadtam egy adag lóvét és ugyanúgy nincs gépem, amin minden szépen és gyorsan futna, pedig végre megint tudtam volna játszogatni. Mit is mondhatnék, a sírás kerülgetett.
Mostanra már sikerült lecsillapodnom. Csak egy új alaplap kell, meg persze processzor, mert ez nem megy bele semmibe, amit mostanában lehet kapni, meg persze, ha már új dolgot veszek, akkor legyen jobb és gyorsabb minden. És akkor már új ramok is kellenek. Majd' kitéptem a maradék hajamat, mikor belegondoltam, hogy itt minden alkatrész ára kb. a duplája az otthoninak. Aztán jött az isteni szikra. János barátom úgyis meglátogat valamikor augusztusban, majd megkérem, hogy hozzon nekem ilyen dolgokat, aztán szokásunkhoz híven együtt össze is rakhatjuk majd a kis gépet.
Tulajdonképpen így még mindig olcsóbb lesz, mintha itt vennék egy hasonló tudású előreépített vackot.

bejegyezte: Kovács Krisztián @ 11:01