Koko Barát Blogocskája

Steak

Ma ebédre sikerült egész jól hoznom a diétát úgy, hogy közben még jól is laktam. Sirloin (hátszín) steaket ettem salátával, párolt hagymával és fehérboros borsmártással. Elvileg sültkrumplival adták volna sali helyett, de mondtam, hogy azt nem kérek, merthogy diéta. Egyből kérdezte a szakács, hogy Atkins? Mondom, olyasmi. Felnevetett, hogy az nehéz, ő is csinálta. Adott is egyből 2 husit, hogy ne kelljen kimenni délután nasizni a boltba. Jó, mondjuk tény, hogy a krumpli adag hatalmas lett volna, a husi meg nem túl nagy, de azért baromira jól jártam. A salátás pultból még ráhalmoztam egy nagy adag natúr salit, aztán mentem fizetni. Ugyanannyit számoltak, mintha normálban kértem volna. Igaz, ez volt ma a legdrágább menü, de még így is harmad annyiba került, mintha normál étteremben kértem volna.
Még mindig nem tudom igazán, hogy hogy tudják ilyen istenire sütni a steaket. Medium rare-en kértem, azaz félig nyersre sütve. Lehelletnyit sem volt rágós, inkább kifejezetten elomlott a számban. Csodálatos ízharmóniát sikerült összehozniuk a borsmártással is. Mióta megjöttünk szeretnék steaket enni, de mindenhol piszok drága, úgyhogy eddig nem sikerült. Ráadásul ez olyan volt, amilyennek lennie kellett mind állagra, mind ízvilágra.

bejegyezte: Kovács Krisztián @ 14:11