Dun Laoghaire
Tegnap Petrának céges interjúja volt Dun Laoghaire-ben (ejtsd: Dán Líri). Ez még éppen Dublin-hoz tartozik, de én mégis inkább külön kis városnak érzem. A belvárostól délre fekszik ez a rész a tengerparton. Nagyon aranyos kisváros kis sétáló utcával és egy bevásárlóközponttal. Egész végig szakadt az eső, de még így is jót sétáltam a parton, míg Petrára vártam.
Nagyon drukkolok Petrának, hogy felvegyék ide, mert viszonylag gyosan oda lehet érni és nagyon tetszett neki az elvégzendő feladat.
Este egy kis visszafogott kocsmázás történt a volt magyar EDS-es közösséggel, bár Petra - egyébként érthetően - nagyon fáradt volt és itthon maradt. Ez azt jelenti, hogy Peti, Adri, Andris, Zita, Gyöngyi és Artúr társaságában voltam.
Itt nem készültek képek :)
Holnap kőltőzünk és elvileg keddig nem lesz netünk, tehát addig csak akkor frissítem majd a blogot, ha valami igazán fontos dolog történik. A drága netkávézó időt az álláskereséssel töltjük majd el.
Jó hely
Jó hely ez a Dublin. Kedvesek az emberek és bár lehet, hogy csak azért látom így mert még mindig kívülálló vagyok, de mintha nyugodtabb is lenne a légkör, mint otthon.
Rengeteg ember van az utcákon, de nincs tülekedés, beszólás, dudálás, ha 2 másodpercig megáll valaki az úton.
Múltkor felszálltunk egy buszra és mivel térkép volt a kezünkben, egyből megszólított egy helybéli úriember, hogy segíthet-e valamiben. Éppen nem kellett, mert tudtuk, hogy hol vagyunk és hova megyünk, de mégis jól esett.
Az interjúkon nem "in medias res" kezdés van, hanem egy kis beszélgetés arról, hogy könnyen oda talált-e az ember, mit szólunk a napi időjáráshoz, hogy tetszik a város, stb.
Hát megmondom hogy. Nagyon.
Kis off topic
Sikerült szállást találni, így vasárnaptól nem Petiéken fogunk élősködni. Egy cseh párral osztunk meg egy 2 hálószobás, 2 fürdőszobás kis lakást. Bent van a városközpontban, ahonnan minden viszonylag könnyen és gyorsan elérhető. Nem mondom, hogy olcsó lesz, de ha sikerül elhelyezkedni olyan pozícióban, amilyenben szeretnék (szerencsére erre erős esély van), akkor nevetve fizetjük ki.
Húsvéti fókázás
Kezdjük az álláskeresésnél. Rengeteg helyre beadtuk már az önéletrajzunkat és fejvadászos interjún is voltunk már. Jó lenne, ha lenne már állásunk, de 3 munkanap alatt szerintem ez sem semmi.
Az első interjúm lakhelyünktől 15 méterre volt, az út túloldalán. Egy szimpatikus 35 körüli fickó fogadott, akiről később kiderült, hogy ausztrál. Beszélgettünk 10 percet és ennyi is volt az interjú. Egyből azt mondta, hogy van számomra egy jó cég, oda be is adja az önéletrajzomat. Bruttó évi 42k-t csengetnének. Kérdezte, hogy nem baj-e, hogy több, mint amit kértem. Mondom dehogy, talán megbírkóznék vele. Jót nevetgéltünk, aztán eljöttem. Talán jövő héten lesz belőle valami.
Még aznap délután mentem egy másik fejvadászos interjúra. Gondoltam ez sem lesz több negyed óránál. Tévedtem. Másfél órán át nyüstöltek, de ezeken (mertogy egyből ketten voltak) legalább látszott, hogy vérprofik. Végülis elégedettnek tűntek és 6-8 elég komoly céghez adják be a jelentkezésemet. Ilyeneknek, mint Microsoft, Dell, Hibernion, Eircom, Allied Irish Bank, meg egyebek.
Remélem minél előbb lesz valami, mert lassan el kell kezdenünk lakást nézni, hiszen 30-án megjönnek Petiék lengyel lakótársai és nem szeretnénk feszültséget abból, hogy tovább maradunk.
De miért is az a post címe ami? Ma DART-oztunk (a HÉV itteni megnevezése) egy kicsit észak felé a tengerpartra, merthogy Petiék szerint ott néha vannak fókák. Gondoltam, hogy ilyen kegyetlen időben (reggel havazott vagy 15 percig) úgysem jönnek elő, de mondtam, hogy menjünk, hiszen jó egy kicsit világot látni és kimozdulni a belvárosból.
Gyönyörű kis faluba mentünk, melynek Howth a neve. Már akkor tetszett a hely, mikor még éppenhogy csak kiszálltunk a vagonból. Nagyon szeles, de aranyos kis hely. Amolyan igazi halászfalu. Mentünk a móló felé az újra induló hóesésben és gyorsan betértünk egy halboltba. Mondanom sem kell talán, de otthon negyed ennyi féle halat-rákot-kagylót sem lehet látni. Mire 8 perc szájtátás és nyálcsorgatás után kiértünk, már el is állt a hó. A móló első hajójánál aztán igazi meglepetés ért.
Egy igazi, szabadon élő FÓKA bámult a móló partja felé. Mit is mondjak, meghatározó pillanata volt a napnak. Bár a képeken nem látni, de ez nem az a fajta cirkuszi vagy állatkerti tapsikolós kis fóka volt, hanem hatalmas ámde lusta fajta. Néha lebukott, aztán feljött, de nem volt túl aktív kedvében. Ettől függetlenül nagyon cuki példány volt. Aztán később felbukkant 2-3 társa is, de azok nem jöttek közelebb.
Készítettünk még pár fotót a mólón, aztán bementünk egy kis kávézó-étterembe és ettünk jófajta fish and chipset. Na ez nem olyan volt, mint a balatonparti vendéglők. Itt tényleg friss, ottani fogású hal volt. Akkora adag volt, hogy még én is alig bírtam megenni, pedig nem a kis étvágyamról vagyok híres.
Ezután már elindultunk hazafelé, mert a séta és az erős hideg szél eléggé kifárasztott mindenkit.
Most éppen fő a sonka, amit reggel a magyar boltban (merthogy ilyen is van itt) vettünk. Remélem finom lesz, mert az illata nagyon kellemes.
Pár képpel kívánok (azaz Petrával kívánunk) mindenkinek kellemes Húsvétot innen Dublinból.
Petra, Krisztián és alul a kis fóka
Adri, Petra és Krisztián
Petra dacol az elemekkel és az ír zászlóval
Egyszer Petit is sikerült lekapni
Nem egy fürdőparadicsom, de a tenger így is gyönyörű
További fókás és egyéb képek itt találhatók:
http://picasaweb.google.com/krisztian.kovacs75/2008Marc22HotwhFKanZS
Álláskeresés
A mai nap, mint szerintem még sok, álláskereséssel telt. rengeteg helyre adtam be az önéletrajzom, de jövő hét közepénél előbb nem nagyon várhatok választ, mivel St.Patrick és Húsvét matt majdnem mindenki szabadságon van.
Petiék megjöttek este én meg pizzát csiáltam nekik. Szerintem nem lett túl jó a tésztája, de nekik szerencsére tetszett.
Az este beszélgetéssel telt és már megint nagyon fáradt vagyok az íráshoz. :(
Címkék: Dublin
Az első napok
Megjöttünk és minden rendben van.
Bár a gép késet 1 órát, Petiék mégis lent vártak az utcán az esőben, mkor éjjel fél 12-kor megjöttünk hozzájuk. Volt vacsi, aztán alvás.
Tegnap nem túl korán keltünk, aztán elmentünk egy nagyot sétálni,hiszen Petra még sosem volt itt. Közben beugrottunk egy másik magyar párhoz, akikugyancsak kollégáim voltak. Jót beszélgettünk, de természetesen hullafáradtan értünk haza.
Ma van St. Patrick napja. Voltunk avárosban Adrival és Bandi (másikvolt kolléga) barátnőjével, Zitával. Őrületes tömeg volt, csináltunk is rengeteg képet, majd töltök fel valamikor később.
Minden ittenimagyarnak tetszikDubln és szerintünk is klassz hely.
Mindig van mit csinálni, úgyhogy most még kevés időm van írogatni, de holnap lesz egy hosszabb lélegzetvételű írás.
Addig is minden jót!
Címkék: Dublin
Holnap utazunk, irány Dublin!
Ma reggel, már éreztem, hogy előbb el kellett volna kezdeni a pakolást. Eddig ugyanis semmit nem pakoltam még össze, ráadásul még volt egypár elintézni való. Gyógyszerek, internet meg miegymás. Most így este már végre sikerült nekilátni a pakolásnak egyből bele a bőröndbe. Ahogy nézem elég kemény rendetlenséget fogunk itthon hagyni, de végülis elvileg úgysem jön ide senki egy ideig.
Fejenként 15kg-ot küldhetünk fel a gépre poggyászként, de most még fogalmam sincs, hogy ebbe hogy fogunk beleférni. Ráadásul kezd rajtam erőt venni az érzés, hogy valami barominagy hülyeségbe fogtunk. Itthagyni a gyönyörűen berendezett lakást nem egyszerű feledat.
Nem is írok most többet, inkább húzok vissza pakolni.
A következő bejegyzés már Dublinból lesz. Akitől nem sikerült eddig elbúcsúzni, de olvassa ezen sorokat, az érrezze úgy, hogy most búcsúzunk egy időre.
Mendenkinek további sok boldogságot egészséget és szerencsét kívánok!
Címkék: Én
Utolsó nap az EDS-nél
Ma volt az utolsó napom a cégnél. Már reggel sem éreztem túl jól magam, aztán ez kicsit rosszabb lett, mikor beértem. Régóta várom már az indulást, de nem volt kedvem az utolsó naphoz. Azért mindent összevetve többnyire jó volt itt melózni. Rengeteget tanultam és egy ideig az sem zavart, hogy ágazathoz és feladathoz képest milyen nevetségesen kevés a fizetés. Valahogy mind a 4 év alatt baromi jó csapatokban voltam. Ezt a mai világban nem mindenki mondhatja el magáról. Ha a leendő munkahelyen csak feleennyire jó lesz a társaság, akkor már jól fogom érezni magam.
Szóval reggel fél 9-re bent voltam, ami igazán meglepő azután, hogy az utóbbi fél évben az is siker volt, ha 10 előtt beértem. Leadtam a papírjaimat amik a kilépéshez kellettek, aztán írtam egy kis köremailt a céges ismerősöknek, hogy lelépek. Jól esett, hogy kaptam választ olyanoktól is, akikkel több, mint 1 éve találkoztunk és akkor is csak 1-2 hétig.
Megvolt az utolsó ebéd a piacon. Na ott kezdődött az ivás. Laci barátom csak egy laza fröccsöt küldött le a kajához, míg én egy kis tiszta vörössel bántam el. Délután a kis csapatomtól kaptam ajándékot, melyhez járt egy közösen elfogyasztott üveg pezsgő is. Ekkor már azért kezdtem jobban érezni magam. Nomeg Péter hozott nekem fél liter jófajta Irsai Olivér törkölypálinkát. Erről csak azt kell tudni, hogy nagyon kellemes friss szőlős íze van és akkorát üt, mint a Klicsko fivérek együtt. Ennek biztosan nagy hasznát fogjuk venni a hideg északon. :)
Azért amikor elkezdtük a pezsgőzést, majdnem elkönnyeztem magam. Nem mondom, hogy mindenki hiányozni fog, akit ismerek a cégnél, de van 10-15 ember, akivel remélem, hogy fogok még találkozni.
Kemény Hétvége
Kegyetlen hétvégénk volt. A történet úgy kezdődött, hogy elindultunk Dunaszentpál felé (Győrtől pár kilóméterre), hogy meglátogassuk unokatestvérem, Noémi, 2 hónapos kisfiát, no meg persze, hogy elbúcsúzzunk a család arrafelé lakó tagjaitól a nagy út előtt.
Beültünk a kocsiba szombat reggel és már suhantunk is uticélunk felé. Shantunk, egészen 32 kilóméteren át, mikor is valami hangos zaj kezdett jönni a motortér felől. Az eső esett, a szél fújt, de mit volt mit tenni, félreálltunk. Persze semmi nem látszódott kívülről. Egyből ment a telefon Apunak, hogy értünk tud-e jönni. Mondta, hogy persze, 40 perc és ottvan. Hívtuk Karcsit is (Noémi férje és egyébként a legjobb autószerelő), hogy elújságoljuk mi történt és hogy lemondjuk a látogatást. Na Ő azt mondta, hogy guruljunk el a legközelebbi benzinkúthoz és már indul is értünk. Ne menjünk haza, hiszen már készül az ebéd és mindenki szeretne minket látni. Ígyhát szóltunk Apunak, hogy mégse jöjjön és elindultunk 10-20 km/h sebességgel a benzinkút felé, ami még 15 km-re volt. Közben persze borzalmas hangokatt adott ki a kicsi kocsi.
A benzinkútnál
Vártunk egy kicsit a kútnál, aztán megjött Karcsi és beült a kocsibe, majd 20 méter megtétele után úgy döntött, hogy bírja ez még egy kicsit. Elindult a Toyotával, mi pedig mögötte az ő Mazdájával. Nyomta neki százzal vagy 20 percig, mire kiderült, hogy ez bizony váltó hiba és szépen le is állt az autó. Kiálltunk Tatánál, ahol a vontatókötél beszerzése után elkezdtük a vontatást.
Mivel az autópályán nem lehet vontatni, kerülő úton indultunk el. És ekkor kezdődött a tornádó erejű szél jégesővel, hóval, villámlással és mindennel, ami nem kellett volna éppen. Volt olyan, hogy az előttem lévő és engem húzó autóból semmit sem láttam. Nem mondom, hogy kellemes érzés volt, de legalább semmi bajunk sem lett. A vihar erejét mutatják az alábbi képek. Nem volt túl kellemes a kis falvakban megfordulni a kocsival, mikor kidőlt fák állták el az utunkat, de az sem volt szebb, mikor a villamosvezetékek feküdtek az úton a vízben.
Komáromnál már 6 km-es kocsisor volt az autópálya felé is, mert a hírek szerint egy kamiont lefújt a szél egy átívelő hídról egyenesen az autópályára, ígyhát azt lezárták.
A lényeg persze az, hogy végre elértünk Dunaszentpálra egy karcolás nélkül, ami ilyen időben azért nem is rossz teljesítmény. Ettől függetlenül persze remélem soha többé nem kerülünk ilyen helyzetbe.
Címkék: Én
