Digi TV
Szombaton bekötötték a digitális tévét és hozzá a felvevőt. mostmár lehet a tévé előtt ücsörögni és browsolni a csatornák közt. Van kb. 100 csatorna, amiből egy adag hírcsatorna, egy másik edag zenecsatorna, egy harmadik adag sportcsatorna, van egy csomó ismeretterjesztő, meg az egyebek.
Sajnos még elég kevés csatorna ad HD adást, de azért ha van olyan, azon látszik a külömbség. Egyébként meg teljesen el vagyunk ájulva a tévétől. Nem hülyeség a Bravia reklám. Főleg a zöld, kék és piros szín, amit egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. Eszméletlenül élethűek a színei. tényleg, mintha ott lenne az ember a domboldalon, vagy a tengerparon. Szombat este 3 órán át néztünk olyan műsort, akol írek vagy angolok mentek spanyol és franciaországba házat venni. azok a tengerpartok és domboldalak olyan gyönyörűek voltak, hogy szinte éreztem az orromban a tenger sós, vagy a frissen vágott fű és vidéki levegő édes illatát. Tényleg nem tudok mást mondani, egyszerűen lenyűgöző.
Azért természetesen volt egy kis üröm is az örömben, mert a UPC elfelejtette, hogy nem csak tévét, hanem internetet is rendeltünk, ígyhát netezni még mindig csak a munkahelyről tudunk.
Pont ebben a percben jött egy levél a UPC-től, amiben elnézést kérnek. szerda délután jönnének bekötni a netet is. most hívhatom fel őket, hogy 4 után jöjjenek, de nem igazán tudom, hogy hogyan érhetnénk haza olyan korán, mikor Petrának is sűrű hete van és nekem is projektleadás lesz pénteken. Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.
Vasárnap voltunk csokifesztiválon. Volt 8-10 stand, ahol kóstólók voltak és eladás is persze. Ezek nem a nagy gyárak tucattermékei voltak, hanem kézzel készített csokoládék, amik a mai napig nem teljesen gépesített üzemben készülnek. Petra óvatosan megkóstolt 2-3 darabot, de szerencsére nem nagyon ízlettek neki, ígyhát inkább csak nézelődtünk és fényképeztünk. sétáltunk egy hatalmasat a déli kánikulában, aztán hazamentünk kicsit hűsölni.
Bizony hűsölni, mivel megjött a nyár és hétvégén már majdnem elviselhetetlenül meleg volt. Árnyékban 26 fok. Ez azért az itteni 18 fokos átlaghoz képest tényleg meleg, bármennyire is kevésnek tűnik a magyar nyárhoz képest.
Azért remélem marad a jóidő, mert hosszú hétvége következik (szombat-hétfő) és nagy kirándulást tervezünk. Azaz mi csak élvezzük, hogy a többiek tervezik. Peti, Adri és Laci társaságában egy kocsit bérlve megnézzük kicsit Észak-Írországot. Szombat délelőtt indulnánk és este Belfast-ban aludnánk, majd a vasárnap éjszakát egy északi tengerparthoz közeli városban töltenénk, aztán hétfőn irány haza. Szerencsére Peti már sokszor vezetett itt, ígyhát a közlekedéstől nem kell félni. A részleteket meg úgyis megírom majd jövő héten.
Sony Bravia
Mivel szombat délután bekötik a digitális TV csatornákat, lassan ideje volt venni egy olyan tévét, amit szabad szemmel is lehet látni a nappali foteljéből. Már jó ideje nézelődtünk, hogy milyet is vegyünk. A válogatás elég korai stádiumában kitaláltuk, hogy lehetőség szerint egy SONY Bravia típusú gépet veszünk. Igen, nyugodtan lehet kommentelni, hogy bedőlünk a divatos és ötletes reklámoknak és jópár eurót csak a sony emblémáért fizetünk. ettől függetlenül én úgy vettem észre, hogy látható különbség van a Braviák és egyéb LCD tévék képei között. Az LG és a Samsung is rendelkezik jópár használható modellel, de ami annyit tud, mint az amit kinéztünk, az másfélszer annyiba kerül.
Szóval már vagy 2-3 hónapja nézzük a mindenféle LCD tévéket (régi CRT-t már sehol nem lehet kapni) és álmodozunk, hogy melyik is legyen. Mivel lassan a végére ér a nagy nyári árleszállítás, határozásra kellett jutnunk. És ez sikerült is.
Tegnap előtt bementünk a közeli Sony márkaboltba és vettünk egy
SONY Bravia KDL 32T3000 típusú masinát, amit 5 percnyi sétával haza is vittünk. Dióhéjban annyit kell róla tudni, hogy 32 colos, azaz 82cm a képátlója, gyönyörű fekete és borotvaéles a képe. Ja, és mint az LCD tévék általában, negyed annyi áramot eszik, mint az ugyanekkora CRT tévék. Természetesen HD Ready a kicsike, azaz a jó kis digitális adást és a Blue-Ray filmeket eszméletlen minőségben lehet majd nézni.
Nem ez volt a legdrágább a kategóriájában, sőt, 32 colosoknál inkább már az olcsók közé tartozik, de arra, amire nekünk kell teljesen jó és jó lesz még remélhetően egy pár évig.
De vettünk hozzá még valamit, ami viszont kissé drága volt az én szememben, de Petra e nélkül nem engedte volna bekapcsolni a szép új tévét. Ez a
kütyü egy túlfeszültség védő és elektromos-zaj csökkentő csodaaljzat. Utánanéztünk, az átlagosan vásárolható túlfeszültség védők kb. 300 Joule-t bírnak, míg egy modern számítőgép-hez, vagy LCD tévéhez legalább 1.900 Joule-t tanácsolnak. Szóval ez, amit vettünk, egy ilyen cucc. Kicsit több, mint 100€ volt az ára, de legalább van rá 100.000 font biztosítás. Mostmár jöhet a villám, meg az áramszünet, nem szivat meg többé. :)
Költözés
Pénteken átköltöztünk az új lakásba. Elég sokmindenünk volt, ígyhát a barátok nélkül nem is ment volna ilyen gyorsan. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Adrinak, Petinek, Gyöngyinek és Artúrnak a segítségért.
Péntek reggel Petra korán kelt és csak 10 körül kellett munkába indulnia, ígyhát elkezdett összepakolni. Ez olyan jól sikerült, hogy mikor 4 körül hazaértem, már szinte minden össze volt készítve. nem is tudom igazán, hogy sikerült neki ilyen gyorsan ilyen sok csomagot összeállítani. Magamat ismerve nekem kb. 2 nap kellett volna hozzá, hogy a felével végezzek. No szóval hazaértem és egyből elkezdtem átvinni egy adag cuccot az új lakásba. Ott gyorsan lepakoltam, majd elmentem bevásárolni. előre megbeszéltük a többiekkel, hogy kocsmázás helyett inkább költözködünk. Mivel azért nem csak a kemény munkáról kellett szólnia a napnak, vettem pár doboz sört, cidert, meg némi üdítőt, nomeg 1 kiló darált husit, zsemléket meg zöldségfélét, hogy tudjak egy kis kaját csinálni este a fáradt társaságnak.
Mikor Petra hazaért, vele még átvittünk 1 fordulót, aztán megérkeztek a többiek és velük még 2 forduló volt. Nincs túl messze egymástól a régi és az új hely, de azért csomagokkal megrakva átsétálni ide-oda elég fárasztó tud lenni. A barátok becsületére legyen mondva, senki nem ejtett egyetlen rossz szót sem a fáradság miatt. Azt hiszem ezt egyedül én hangoztattam egész végig. :)
Szóval egyszercsak elfogytak a csomagok. Gyorsan összedobtam egy pár hamburgert. Egész jó lett ahoz képest, hogy akkor használtam először a húsisütő gépet (
George Forman Super Large Value Grill). elfogyott pár üveg és doboz sör is, tehát jó kis party kerekedett a költözködésből.
Hulla fáradtan rogytunk be az ágyba és rögtön el is aludtunk, bár könnyű dolgunk volt, hiszen itt nem az utcára néznek az ablakok, hanem a belső kertre és a szomszéd házak falára.
A képek után folytatódik a történet.
Csomagok a régi lakásban
Adri és Peti
Gyöngyi és Artúr
Hamburgerkészítés
Kilátás
Mikor reggel felébredtem, Petra már pakolászott, sőt abba sem hagyta igazán egész nap. 1-2 órára azért sikerült elmenni sétálni és az utolsó pár szatyorért is elmentünk a régi helyre. Ebben a szennyes volt, amit nem akartunk a többiekkel cipeltetni. Útközben láttuk, hogy valami böhömnagy narancssárga daru van a Spire mellett és a spire környéke is le van zárva. Az egyik ott ácsorgó buszvezetőtől megkérdeztük, hogy mit is csinálnak? Kiderült, hogy 2 évente lemossák a Spire-t és ennek pont most jött el az ideje. Képek erről lejjebb.
Szóval sétálgattunk egy kicsit, aztán mentünk haza pakolni. Szép tágas és világos ez a lakás, de nincs annyi tárolóhely, mint az előző helyen a hálószobában. tehát még kell majd venni 1-2 dobozt és polcot. Szombat este megint hullafáradtan estünk be az ágyba.
Eljött a vasárnap. Petra egész nap nagyon izgatott volt, hiszen estefelé kellett mennünk a csehekhez a régi lakásba, hogy odaadják a letétet és a maradék pénzt. Ja, eddig nem is mondtam talán, hogy azért kellett ilyen gyorsan átköltöznünk, mert a csehek barátai éppen lakást kerestek és vasárnap szerettek volna beköltözni a helyünkre. ennek persze mi is örültünk, hiszen így nem csak a foglalót kérhettük vissza, hanem a fennmaradó lakbért is.
Notehát délután sétáltunk egy kicsit, aztán aludtunk egyet és 7-re mentünk a csehekhez. Vettünk nekik egy üveg bort, hogy ne éreztessük, hogy csak a pénzért megyünk. Odaértünk, megismertük az új lakókat és beszélgettünk egy kicsit. hát, nem voltak túl szimpatikusak. Na nem is ez a lényeg, hanem az, hogy rendesen megadták amit kértünk. Petra ujjongott, mikor eljöttünk és én is nagyon örültem, hogy ilyen jól sikerült elintézni a dolgokat. Hazamentünk, megvacsoráztunk és már dőltünk is be az ágyba. Mától kezdve pedig már keveset kell csak pakolni, tehát lehet a munkára összpontosítani. :)
Címkék: Dublin, Lakás, Spire
Lakás
Tegnap este aláírtuk a lakásbérleti szerződést. Mibden teljesen hivatalos és bejelentett. Megkaptuk a kulcsokat és ma már meg is kezdjük majd este a költözést. Bár nem olyan, mintha otthon költöznénk, hiszen annyi cuccunk azért nincs, de így is lesz azért egy pár forduló. Márcsak azért is, mert napi 8-10 óra meló után nem bírja úgy az ember a költözködést. Ma még innen bentről megrendelem az internetet és a digitális TV-t a UPC-nél. Remélem gyorsan intéznek mindent.
Egyenlőre ennyi, most dolgozgatnom kell.
4 Hónap
Március 15-én érkeztünk, tehát pont 4 hónapja élünk Dublinban. Sokminden történt ezidő alatt.
Lett munkánk, szállásunk és azthiszem elmondhatjuk, hogy kellemesen élünk, bár még van mit javítani.
A jelenlegi életszínvonalunk javításának érdekében például (elvileg) holnap megkötjük a lakásbérleti szerződést, átvesszük a kulcsokat és beköltözünk a kis egyszobás lakásba, ahol végre nem lesznek cseh lakótársak és nem lesz az az irdatlan hangzavar ami megakadályozna minket a nyugodt alvásban. Ez a lakás is a belbárod szivében van, jó közlekedéssel és közeli boltokkal, viszont nem az utcára néz, hanem belső kertre és néhány szomszédos ház szürkécske oldalára.
Igazság szerint sokféle lakást megnéztünk. Voltunk új építésű, ultramodern, exkluzív apartmanházban, amit hívhatnak bárhogy, attól még apró szobákból álló lakótelepi lakás marad. Voltunk régi építésű házban, ahol a 4. emeletre keskeny lépcsőházban kellett felmenni és nem volt lift. Meg persze néztünk másokat is. Általában elég nagy csalódások értek, hogy a szép netes képek után milyen kis egérlyukakat akarnak havi több, mint 1000-1200 euróért adni.
Most végre megtaláltuk azt, ami mindkettőnknek tetszik. Ez nem ultramodern, de attól sem kell félnünk, hogy összeomlik az épület. 4. emelet, van lift, csendes és az ír szokásokkal ellentétben nem keskeny és pici a nappali.
Majd ha tényleg beköltözünk, akkor lesznek képek is. Perszelegkorábban hétfőn, mert az új lakásban még nincs internet és a kulcsok megkapása után még ottvan a kellemesen hangzó Költözködés.
Peer Pressure
Sokáig nem írtam, de kissé el vagyok havazva itt a cégnél. Napi 3-4 folyamatábrát kell készítenem és továbbra sincs halványlövésem se róluk, mielőtt elkezdeném megismerni. Ez épp elég kimerítő feladat ahhoz, hogy esténként már ne legyen kedvem bekapcsolni a gépet.
Péntekre kaptam meghívást a főnökömtől, merthogy a sikeresen zárt félévet ünnepeltük. hová is mentünk volna máshová, mint egy közeli Thai étterembe. Merthogy ezek az itteniek meg vannak vadulva a keleti kajákért. Olasz étterembe nem nagyon mennek, írbe meg csak vendégekkel, vagy hétvégén.
Na szóval ott voltunk az étteremben 2-től. 6-an voltunk (merthogy ez nem egy túl nagy csapat) és kellemesen elcseverésztünk kb. 4-ig. Akkor aztán jött a fizetés és én elkezdtem mondani, hogy nekem vissza kell menni a céghez, hiszen egyrészt van még dolgom, másrészt minden cuccom ott van. Dehát ilyet nem lehet ám csinálni. Most jön még csak a pub. Ugye nem akarom megbántani a főnököt és a csapatot, hogy nem megyek? Jól éreztem magam, senkit sem akartam megbántani, a munkában egész jól haladok, persze, menjünk. 1 órácska még belefér. kocsival mentünk pár utcát erre, pár utcát arra, kifelé a városból, de azért egyszerűnek tűnt az út.
Na persze az 1 órácskából lett 2, aztán 3, aztán 4, aztán még valamennyi. Drága főnököm, aki egyébként egy jófej, humoros, laza ember nem nagyon akart elengedni pár ital után. Próbáltam magyarázni, hogy ezalatt a 3 hónap alatt még nem szoktam hozzá úgy az alkoholhoz, mint az itteniek. Én mondtam, ő meg nem törődött vele.
Hozzá kell tennem, hogy Petra hívott párszor (merthogy ugye péntek este az magyar közösségi beszélgetést jelent az egyik normálisabb pub-ban) és úgy emlékszem, hogy elég tisztán tudtam vele beszélni, de azért Ő is érezte, hogy nem lehet tudni, mikor és hogy érek haza.
Este tízkor aztán egyszercsak megmakacsoltam magam. Mondogattták még a többiek, hogy maradjak, hiszen korán van és mindenki színjózan, akkor már nagyon el akartam menni hazafelé.
El is indultam, de mikor kiértem a kocsma ajtajába, már nem igazán emlékeztem, hogy merre is jöttünk. elindultam hát abba az irányba, ami ismerősnek tűnt. Mentem egy ideig, közben eleredt az eső. Ugye mondanom sem kell, hogy nem arra kellett volna mennem, mint amerre indultam.
Találoztam járókelőkkel és megkérdeztem, hogy merre van a LUAS (villamos) végállomás. Mondták is, hogy az ellenkező irányba menjek egy ideig, aztán jobbra meg balra, meg egyenesen. el is indultam arrafelé, de ott sem volt. Ígyhát aztán nagyon megörültem, hogy jött egy üres taxi arrafelé. Beugrottam és már száguldottunk is hazafelé.
Végülis nem volt semmi gond, nem voltam talajrészeg, csak egy idegen helyen kóvályogni a szakadó esőben az éjszaka kellős közepén nem túl jó érzés. Egyébként fél 11 körül értem haza, Petra már otthon várt, és egyből dőltem is be az ágyba.
Szombaton délelőtt voltunk moziban, megnéztük a
Hancock című filmet, amit a bemutató alapján már nagyon vártunk, de aztán hatalmas csalódás lett. Utána voltunk sétálni, vacsorára rántotthalat (foltos tőkehal) csináltunk salátával és sorozatokat nézegettünk este. Szép nap volt és csak korán reggel éreztem kicsit az előző nap italozgatását.
Vasárnap délelőtt a
Kung Fu Panda című rajzfilmet néztük a moziban. Ez már tetszett, bár Angelina Jolie adta hangját az egyik figurának és az nagyon nem kellett volna. Tényleg nem igazán értem, hogy miért sztárolják mindenhol annyira azt a játszani képtelen, hallgathatatlan hangú, sarki ribi kinézetű nőt. Na mindegy, egyébként tényleg jó kis film volt. aztán persze voltunk sétálni is, de a végéra Petrának sajnos megint megfájdult a lába, úgyhogy kicsit korábban hazamentünk, mint szombaton.
Ma meg megint itt vagyok a gyárban és futószalagon gyártom a folyamatábrákat.
