Évforduló
Ma van a 2 éves házassági évfordulónk.
Ebből az alkalomből szeretnék gratulálni Petrának, hogy ilyen jól bírja velem. :)
Baráti körömben ez a házasság dolog nem szokott túl jól menni (már ha éppen van egyáltalán), ezért külön is örülök, hogy ezt nem sikerült átvenni a barátoktól. :) (Na erre Csanád valószínűleg bekommenteli, hogy milyen genya tudok lenni.)
Estére foglaltam asztalt a
Church-be, amiről már korábban is írtam. Utána, ha a szokásokkal ellentétben szép idő lesz, még egy esti séta is lesz a programban.
Sokan mondták már, hogy a külföldre költözés vagy szétbontja, vagy sokkal inkább megerősíti a párkapcsolatokat. Szerencsére mi ebbe a második csoportba tartozunk. Persze tavaly ilyenkor is imádtuk egymást és boldogok voltunk együtt, de valahogy mégis sikerült fokozni ezt az érzést.
Az épet külömböző dolgaiban persze felmerülnek problémák (munkakeresés, enyhe honvágy, hiányzó család és barárok, stb.), de együtt mindent sikerül megoldani.
Egyszó mint száz, jó döntés volt ez a házasság.
És már megint munkakeresés
Sokminden történt, mióta frissítettem. Elkezdtem edzésre járni, amitől majd egyszer biztosan jól fogok kinézni. Egyenlőre csak azt érzem, hogy folyamatosan minden izmom fáj (azok is, amikről nem is gondoltam, hogy vannak) és minden este hulla fáradtan esek haza, nehogy valami értelmes dolgot tudjak még művelni. Na mindegy, jó lesz ez még. Egyébként szép a hely és közel is van. Egy kissé
exkluzívnak néz ki, de árban nem rosszabb, mint bármelyik itteni fitness studió.
A másik, ami történt, hogy végre kiderítette a fúnököm, hogy mi lesz a szerződésemmel. Sajnos tovább nem hosszabbítanak. Bár meg voltak elégedve a munkámmal, pont most van managerváltás és az új főnök inkább azok közül vesz át 1-2 embert, akiket már ismer más részlegen. Mondjuk mondhatták volna előbb is, hiszen enm 2 hét munkát találni és a szerződésem jövő pénteken jár le, tehát igencsak össze kell kapnom magam.
Szerencsére azért 1-2 fejvadásszal eddig is tartottam a kapcsolatot, így például a héten is megyek egy céges interjúra.
Remélem hamar sikerül találni valamit. Pont most érkeztünk volna arra a pontra, hogy megvettük azokat a dolgokat, amik nélkül nem éreznénk túl jól magunkat (TV, PC, megfelelő ruhák, stb.), úgyhogy azt hittem, most már nem lesz akadálya, hogy elkezdjünk törleszteni és félretenni, erre meg jön ez a hülyeség. Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.
Megérte
Ilyenkor jó, hogy szerződésesként dolgozom és saját céget kellett alapítanom, hogy dolgozni kezdhessek. Persze eddig is jó volt, hogy a munkakezdéstől számított első 3 havi lakbért elszámolhatom, mint relocation cost. A villamos bérlet is elszámolható, ami azért csak havi 70€.
Mint most kiderült, a gépalkatrészeket is elszámolhatom, így olyan, mintha nem került volna semmibe (itt nem csak az adótartalmat lehet levonni). Azaz, mivel a házat és a monitort már régebben vettem, tulajdonképpen a gépem 400€-ba került nekem. Ennyiért azért már kifejezetten megéri. :)
Még jó, hogy most vettem és nem vártam vele, mivel még mindig semmi hír róla, hogy meghosszabbítják-e a szerződésemet. Kicsit neki kéne feszülni a munkakeresésnek, nehogy rossz vége legyen. Persze teljesen nem hanyagolom el ezt a dolgot. Éppen múlt héten voltam egy cégnél az interjú 2. körén. Ha sikerülne, akkor lehet, hogy akkor is váltanék, ha esetleg a Microsoft hosszabbítani akar, mivel az új helyen véglegesített a pozíció és a fizetés is csak havi kb. 100€-val kevesebb. Ennyit viszont megér, hogy a városközpontban legyek és ne törjön a frász kéthavonta, hogy akkor hosszabbítanak avagy nem.
It's ALIVE!!!
Egészen Frankeinstein hangulatom van. Kéremszépen megvan az itthoni gépem és tökéletesen működik! Épp ezen írom a blogot.
Na de hogy is volt ez?
Régóta szemezek egy géppel az ebay-en. Szállítással együtt kb. 750€-ért osztogatják. Bár sokat adnak el mindenféle termékekből, mégis volt pár negatív kritika a szállítóról. Itt most köszönetet mondok Apunak, aki felvetette nekem ezt a dolgot. Szóval kb. 180.000 Ft kifizetése után nem szeretnék semmi problémát. Nézegettem már bolti gépeket és alkatrészeket, de az előre összerakott gépekben mindig volt 1-2 dolog, ami nem tetszett. A boltban kapható alkatrészek árai meg az eget verdesik.
Szerdán volt egy kis szabadidőm a munkahelyen és elkezdtem interneten nézni olyan írországi helyet, ahol elfogadják az itteni "Laser" kártyát és lehet rendelgetni normális áron. Szerencsére nem telt bele sok idő és találtam egy
jót. Gyorsan összeraktam rendelési listába egy álomgépet, majd - csak a miheztartás végett átmentem az aqua.hu-ra és szinte teljesen ugyanazokat az alkatrészeket összeválogattam, hogy vajon mennyiből jönne ki? Itt jött a meglepetés. 235-ös euróval számolva 28€-val olcsóbb az ír bolt. Meg is rendeltem, merthogy volt náluk olyan lehetőslg, hogy 2 napon belül a megrendelt cuccért lehet menni, így nem számítanak fel szállítási költséget. Ma mehettem az alkatrészekért és már megy is a jó kis gép (bár Jánost egyszer fel kellett hívnom, mikor kicsit elakadtam az összeszerelésben).
Mi volt már itthon?
- Ház (Cooler Master + 400W táp) - Korrábban itt vettük
- Winchester (1x80GB ATA + 1x500GB SATA2) - Otthonról hoztuk
- Monitor (Samsung 22" LCD) - Korrábban itt vettük
- CD/DVD író (LG) - Otthonról hoztuk
- Billentyűzet (Logitech) - Korrábban itt vettük
- Egér (Logitech) - Otthonról hoztuk
Na és mit is vettem most?
- Alaplap (
ASUS P5N-E SLI)
- Processzor (
Intel Core 2 Duo 3,16GHz)
- Videokártya (
XFX GeForce 8800GT 1GB)
- RAM (
Kingston HYPER 8GB)
Mit is mondjak? Csodálatosan fut rajta a Vista. Ez a 8GB memória meg a proci és az 1GB video azért jót tesz neki. És több, mint egy százassal olcsóbb volt, mintha ebay-ről rendeltem volna előre összerakva.
Most már csak a külömböző progikat és játékokat kell feltennem, dehát ez így szokott menni.
Észak-Írország (második rész pár képpel)
Hol is tartottunk? Ja igen, vasárnap este kissé leverten és elázva vacsiztunk és aztán aludtunk. Azt kifelejtettem, hogy a bed & breakfast-ban - ahol aludtunk - nagyon kedves volt a házinéni és berakta a farmereket a szárítógépbe, így amikor vacsi után a szállásra értünk, azok már szárazok voltak. Sajnos azonban még mindig nem tudtuk hordani őket, mert valamitől elég büdösek lettek. Valószínűleg a szárítógép volt kissé büdöske. Na mindegy, a szándék a lényeg.
Hétfőn reggeli után indultunk a Giant Causeway-hez. Ez a hely arról híres, hogy egy ősi vulkánkitörés hatására bazaltoszlopok keletkeztek. Nade nem csak 1-2 darab van, hanem kb. 40.000, ráadásul gyönyörű, néhol szinte szabályos ötszög alapúak. Egyik ilyen oszlopnak az átmérője sem éri el az 1 métert.
A legenda szerint az ír óriás építette ezt az utat Skócia felé, hogy megverekedjen az ottani óriással. Valamiért az egyik cipőjét ott is felejtette, vagy legalábbis van egy bakancs formájú bazaltdarab az út mentén. Orgonája is volt ennek az óriásnak, vagy legalábbis a hegy oldalában van egy olyan rész, ahol a bazaltoszlopok orgonasípokra hasonlítanak.
Ezután megnéztünk még egy romos várat, ami nem messze volt. Újkorában nem lehetett rossz hely, de mistanra, hogy csak néhány fal áll, már nem egy olyan hely, ahol túl sok időt tölt az ember.
Mivel Bushmill kisváros mellett voltunk, egyértelmű, hogy (az én unszolásomra) meglátogattuk a
Bushmills whiskey gyárat. Ez a legrégebbi engedélyel működő whiskey gyár a világon. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy az 1600-as évekig nem is volt sehol engedélyhez kötve a whiskey gyártás. No mindegy, a lényeg az, hogy itt 1608 óta gyártanak egész jó whiskeyt. A gyárlátogatás egész érdekesre sikerült, de sajnos tilos volt a fényképezés. azért egy kis kóstolót kaptunk a végén, s mivel Peti vezetett és Petra nem szereti a whiskeyt, én benyomtam 3 felest. Kipróbáltam egy 10 évest és két 12 évest. Egyszer, amikor régebben Dublinban voltam tréningen, egy svájci kollégával ittunk 16 éves Bushmillst. Olyat azonban nem adtak a gyárban kóstolónak, hiszen abból egy üveg kb 70€, szemben az átlagos 25-40€-val.
Ezek után elindultunk hazafelé. Ebédre még megálltunk Belfastban, aztán robogtunk tovább. Este hazaérkezés után csak arra volt erőnk, hogy egy gyors fürdés után bezuhanjunk az ágyba.
Kissé fárasztóra sikerült a hétvégi kiruccanás. Olyannyira, hogy csak mostanra kezdjük kipihenni. Sosem voltam igazán az aktív pihenés megszállottja és őszintén szólva ezután sem leszek. Nem megy nekem igazán ez az egyik helyről másikra rohangálás. Az, hogy megnézünk egy várost 2 nap alatt, az megy, de ez a 3 nap alatt 10 helyet nézünk és egyfolytában sietünk valahová, valahogy nem nekem való. Mondjuk ettől függetlenül jó volt a hérvége.
Észak-Írország (első rész képekkel)
Egyben megérkeztünk a 3 napos "nyaralásból".
Szombat reggel 9-kor találkoztunk az autókölcsönzőnél, ahol Peti pár perces papírmunka után meg is kapta a lépcsőshátú 1.6-os Ford Focus-t. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat és már mentünk is. Jobb elől természetesen Peti volt, mint sofőr, mellette én, merthát nem vagyok túl kicsi termetű, jobb hátul Adri, középen Petra és bal hátul Laci volt. Peti jól ismerte már a dublinból kivezető utat, sőt, az autópályán is jól ki volt táblázva Belfast, de azért bekapcsoltuk a GPS-t is, amit még Adriántól kaptam.
Gond nélkül elértünk Belfastba, ami egy szép belvárossal és nekem nem túl szimpatikus külvárossal rendelkezik. Az egész város csak 115 négyzetkilóméter (ami 50-el kevesebb, mint Pécs), úgyhogy letettük a kocsit egy belvárosi parkolóházban és gyalog indultunk útnak.
Megnéztük a városházát és felültünk a mellette lévő óriáskerékre, ahonnan beláttuk egész Belfastot és egész jó képeket tudtunk készíteni.
Városháza óriáskerékkel
Városháza felülről
Ezután még elmentünk a Hotel Europe-hoz, ami állítólag a legtöbbet bombázott hotel rekordját tartja. Kisétáltunk a partra is, ahol a folyó a tengerbe ömlik. Itt hirtelen elkezdtek jönni a zenés-táncos kamionok. Mint kiderült, éppen a melegfelvonulás közepébe csöppentünk. Itt nem volt tojásdobálás, mint otthon, bár viszonylag szoldak is voltak.
Visszamentünk a kocsihoz, majd ellátogattunk a botanikus kertbe. Nekem ez tetszett a legjobban egész Belfastban. Gyönyörűek voltak a virágok a fák és a fű és ott akkor éppen a nap is sütött.
Csipet Csapat a botanikus kertben
Jobbról kezdve: Laci, Peti, Adri, Petra és én
Egyetem a botanikus kert mellett
Később még elmentünk a kastélyhoz és megnéztük azt a helyet is, ahol a Titanic-ot építették 1912-ben. Tényleg jó nagy csónak lehetett, mert eszméletlen nagy daruk alatt készült.
A kastély egy része (és persze mi)
A sárga kapuk alatt készítették a Titanic-ot
A várostól 15 mérföldre volt a szállásunk a nemzetközi reptér mellet kb. 200 méterrel. szerencsénkre jó szállás volt és a reptéren sem volt forgalom este 10 és reggel 8 között. Petinek ezúton is köszönjük, hogy elintézte mindkét éjszakára a szállásfoglalást.
Vasárnap az északi tengerhez mentünk a parti úton. Reggel gyönyörűen sütött a nap, majd kicsit eleredt az eső. Egy ideig úgy esett, hogy meg kellett állni a kocsival, mert semmit sem lehetett látni. ráadásul a parti út olyan széles, hogy két kocsi alig fér el rajta egymás mellett. Mire odaértünk ahová tartottunk, már el is állt az eső. ez a hely a Carrick-a Rede Rope Bridge volt. Ez arról híres, hogy egy mini szigetet függőhíd köt össze a szárazfölddel. A kis sziget annyira kicsi, hogy senki sem lakik rajta és 20 fő már soknak tűnik.
No szóval megérkeztünk a parkolóba, befizettük a belépőt és elindultunk az 1 km-es sétára a szigetig. Mikor félúton jártunk elkezdett esni az eső. Mikor az út háromnegyedét megtettük, már baromira esett és a hegyről patakokban folyt le a víz. Mire odaértünk, már teljesen átázott minden ruhánk. Szánalmasan nézhettünk ki és úgy is éreztük magunkat. azt azért még hozzá kell tennem, hogy mindenkin volt esőkabát és sapka, de az egy idő után már nem ért sokat. Átmentünk a kötélhídon, ellőttünk pár képet és már mentünk is vissza. Petinek, Adrinak és Petrának volt másik nadrágja, de Lacinak és nekem pizsoma alsőba kellett átöltözni. Természetesen mindenki papucsba bújt, mert a cipők mind teljesen eláztak. Szerencsére (véletlenül) Lacinál volt egy üveg Jagermeister, úgyhogy Peti kivételével mindenki elkezdte megelőzni a meghűléses betegség kialakulását. Ezután már nevetni is tudtunk, bár még mindíg inkább csak kínunkban. Gyorsan megkerestük a szállásunkat, becsekkoltunk és mentünk a közeli városba ruhát venni. Azt azért el lehet képzelni, mikor szép szál termetemmel bemegyek a Tesco szerű áruházba pólóban, pizsialsóban (amiről lerí, hogy pizsi), zokniban és papucsban és aztán cipőt és nadrágot próbálgatok.
No mindegy, a lényeg, hogy pár bolt után már mindenkinek volt mindene. Cipő az mindenkinek kellett, ezért nem sikerült az első helyen megoldani a dolgokat. Gyorsan elmentünk még vacsorázni, aztán visszamentünk a szállásra és reggelig aludtunk.
Reggeli napsütés
Átázva a függőhídon
Új cipők és nadrágok
Mégtöbb kép található itt:
http://picasaweb.google.com/krisztian.kovacs75/NorthernIrelandA feltöltött képek száma napról napra nőni fog, mivel egyszerre nincs sok időm ezzel foglalkozni és a többiek fotóit sem kaptuk még meg.
Máj
Tegnap előtt volt nagymamám születésnapja. Sajnáltam, hogy nem tudom személyesen felköszönteni, de azért telefonon tudam vele beszélni.
Gyerek és kamasz koromban rengeteget voltam nála. Azt hiszem azafajta nagymama, amilyen leginkább csak a mesékben van. Amolyan szinte mindent megengedő, akinél mindig történik valami, akivel mindent meg lehet beszélni és aki eszméletlenül jól tud főzni. Mikor kicsi voltam, elég sovány alkatom volt (sajnos mostanra már elmúlt), s nemegyszer a lakáson át "fogócskáztunk", merthogy én valamiért rendkívül élveztem, hogy egy tányér étellel szalad utánam, hogy egyek valamit. Nem is tudom hogy bírta szegény. Volt mindenféle kalandunk együtt. Jó, mondjuk tudta, hogy hogyan kell egy fiúgyermekkel bánni, hiszen felnevelt két fiúgyermeket, de azért mégis, tudom jól, hogy nem mindenki ilyen mázlista, mint én, hogy "szupernagyi" legyen vele.
Szóval tényleg sajnáltam, hogy nem vagyok ott. Tegnap aztán hazafelé elmentem abba a húsboltba, ahol lehet csirkemájat kapni (a legöbb helyen nincs) és vettem is egy kisebb adagot. Hazamentem és miután sikerült este lisztet venni, nekiláttam a sütésnek. Nagymama minden ételt csodálatosan tud elkészíteni, de a sült csirkemájat még senkinek nem sikerült úgy csinálni, mint neki. Többször is próbáltam már, néha még közel is jártam hozzá, de olyan jó sosem tudott lenni. Most sem, de mégis jó volt legalább egy picit olyasmit vacsorázni, mint amit ő szokott nekem készíteni. Nincs benne elvileg semmi ördöngősség. az ember megforgatja a csirkemájat lisztben, aztán olajban kisüti. Mégis, valahogy olyan jó sohasem lesz. Sebaj, tudom, hogy vannak utánozhatatlan dolgok. Ez is ilyen.
Egyébként van már otthon netünk, de kissé fáradtak vagyunk, mikor hazaérünk, ígyhát inkább innen bentről írok inkább.
Holnap reggel indulunk Belfast-ba, ott alszunk egyet, aztán kicsit északabbra megyünk a tengerpartra, ott is alszunk egyet, aztán hétfőn hazajövünk. Biztos jó kis út lesz, hiszen a társaság jó, a táj állítólag gyönyörű és ha mázlink van, akkor csak az idő 70%-ában fog esni az eső. :)
Fénykép biztosan rengeteg lesz, majd teszek is fel párat.
