Steak
Ma ebédre sikerült egész jól hoznom a diétát úgy, hogy közben még jól is laktam. Sirloin (hátszín) steaket ettem salátával, párolt hagymával és fehérboros borsmártással. Elvileg sültkrumplival adták volna sali helyett, de mondtam, hogy azt nem kérek, merthogy diéta. Egyből kérdezte a szakács, hogy Atkins? Mondom, olyasmi. Felnevetett, hogy az nehéz, ő is csinálta. Adott is egyből 2 husit, hogy ne kelljen kimenni délután nasizni a boltba. Jó, mondjuk tény, hogy a krumpli adag hatalmas lett volna, a husi meg nem túl nagy, de azért baromira jól jártam. A salátás pultból még ráhalmoztam egy nagy adag natúr salit, aztán mentem fizetni. Ugyanannyit számoltak, mintha normálban kértem volna. Igaz, ez volt ma a legdrágább menü, de még így is harmad annyiba került, mintha normál étteremben kértem volna.
Még mindig nem tudom igazán, hogy hogy tudják ilyen istenire sütni a steaket. Medium rare-en kértem, azaz félig nyersre sütve. Lehelletnyit sem volt rágós, inkább kifejezetten elomlott a számban. Csodálatos ízharmóniát sikerült összehozniuk a borsmártással is. Mióta megjöttünk szeretnék steaket enni, de mindenhol piszok drága, úgyhogy eddig nem sikerült. Ráadásul ez olyan volt, amilyennek lennie kellett mind állagra, mind ízvilágra.
Fogyni kéne
Az utóbbi hónapok kicsit egészségtelen táplálkozása hozza az eredményét rendesen, hízok, mint egy kismalac. A sok kenyér, olcsó félkész kaja, tésztás tészta és kevés zöldség-gyümölcsös étrendnek mostmár szeretnék véget vetni. Bár eddig az Atkins jött be leginkább, mint fogyókúrás diéta, most mégsem teljesen ezt fogom követni. Jó lenne mostmár hosszú távon is legalább kicsit egészségesebben táplálkozni. Amit szeretnék, az atkins alapú, azaz sok fehérje és a szénhidrát mennyiségének minimalizálása, de a zöldségek nem maradhatnak el. Ennek jegyében ma el is kezdem az Új Diéta Projektet. Tudom, hogy hülyén hangzik, de a magamfajták imádják a projekteket. Az akkor komplett, ha van kezdete és vége is, azaz be is kell fejezni és nem csak egyszerűen elfeledkezni róla. Mivel még nincs otthon mérlegünk, egyenlőre nincs számszerű cél kitűzve (bár szerintem 90-93 kg már erős áttörés lenne nálam, hiszen jópár éve nem voltam ilyen "könnyű". És hogy meddig is kéne csinálni? Sajnos sokáig, mert szerintem ez legalább 15 kiló leadását jelentené. Valamikor el kéne mennem valahová mérlegelésre, vagy inkább venni egy mérleget. Augusztus utolsó hetében a házassági évforduló jegyében szeretnénk valahová elmenni nyaralni (ha a költségvetésünkbe belefér) és bizony akkorra már jobban kéne kinézni.
Kicsit könnyíti a dolgomat a céges kantin és az itteni szokások. Ahogy otthon szinte sosem reggeliztem, itt szinte kinézik az irodából az embert, ha nem eszik 10-ig semmit. Ma projekt kezdésnek a szinte már szokásos reggeli péksütemény helyett benyomtam egy kis adag rántottát egy szelet sült baconnel és egy sült virslivel. Mit is mondjak, arra volt jó, hogy éhes legyek. De nem baj, valamikor el kell kezdeni a dolgot és miért ne pont ma?
Ebédre szerencsére rengeteg dolog közül lehet választani (sajnos nem olcsó semmi) és mindennél figyelnek, hogy egészséges, jó minőségű és friss legyen. Szerintem a salátabárt fogom erősen látogatni, hiszen mindenféle husikák is vannak, meg sokféle ehetőnek látszó növény. Természetesen öntet elfelejtve. Az esti főzés lesz kemény, mert ezekkel a szerencsétlen növényekkel sok a kinlódás. Meg kell venni drágán, aztán hamar tönkremegy, pucolgatni kell, meg ilyenek. De szerintem Petra is jobban örülne a zöldség köreteknek, hiszen ő legalább szereti. :)
Na mindegy, az első hét után már talán tudni fogom, hogy mit hol mikor kell venni és mit lehet főzni belőle.
Csodás hétvége
Több okból is csodálatos volt a hétvégénk. Egyrészt elmentek a cseh szomszédok (lakótársak) nyaralni 2 hétre, másrészt Petra megkapta az első fizuját.
Pénteken volt nagy öröm, mikor Petrával találkoztunk a városban munka után és egy bankautomatánál megnéztük, hogy megérkezett-e a fizu, vagy csak elutalták aznap és még várni kell rá. Megérkezett!!! És nem vontak belőle Emergency Tax-et, ami itt nagy szokás az első munkáknál. ez azt jelentette volna, hogy a teljes havi fizetésre a magasabb adókulcshoz tartozó adót, azaz 41%-ot vonnak. Mivel arra számítottunk, hogy így lesz, kifejezetten örültünk, hogy mégiscsak sikerült ezt elkerülni.
Hétvégén vásárolgattunk egy kicsit, mert eléggé fogytán voltunk mindenből, de azért nem szórtuk a pénzt. Remélhetőleg én is megkapom az első fizumet 3 hét múlva, de mivel nekem céget kellett alapítanom és így megy a számlázás ide-oda, nem tudom, hogy pontiosan mikor is lesz fizum.
Volt tegnap nagy takarítás is. Most, hogy nincsenek csehek, Petra kipakolta a hűtőt és lefertőtlenítatte. ez már nagyon ráfért a kis hűtőre, mert a csehek szeretnek mindent kibontott állapotban betenni. Ha csinálnak valami kaját (ami általában baromi fokhagymás) és marad belőle, azt beteszik egy tálba és lefedés nélkül mehet is a hűtőbe. Ebből kifolyólag elég trágyadomb szag volt már odabent. Mi gondosan ügyelünk, hogy minden légmentesen legyen zárva a hűtőben, nehogy átvegye a bűzt, ami ott van. De most ennek egy ideig vége
Tegnap este egész jó pizzát sikerült csinálnom. 4 sajt + virsli volt rajta. Voltunk a jobb magyar boltban, ami 'Gulyás Corner' néven fut és vettünk trappista sajtot, felfedeztünk egy egész jó indiai boltot, ahol viszonylag olcsón van feta sajt, a lidl-ből volt mozarella és virsli és a tesco-ból chedar.
Ezek így együtt a pizzán csodálatosan egészítették ki egymást. És egyik sajtból sem kellett túl sok, úgyhogy maradt még rendesen.
Tegnap délelőtt láttuk az új Indy Jones filmet. Hááát, a régiek azért jobbak voltak. Az öreg Ford jól játszott, de nem tudom miért és honnan kukázták a fiatal színészt aki a fiát játszotta. Az a gyerek egyáltalán nem illett bele. Meg maga a történet is elég butácskára sikerült. Na mindegy. egyébként legtöbbször elrakjuk a jegyeket és pont szombaton néztük, hogy több, mint 20 van, ami azt jelenti, hogy az elmúlt hónap alatt kb ötszörannyiszor voltunk moziban, mint otthon 3-4 év alatt. Jó, mondjuk otthon van tv és DVD.
Szóval jó kis hétvége volt, most meg megint itt ülök a gyárban és kezdhetem a munkát. Vagy legalábbis mostmár el kéne kezdeni. :)
A cégek és a nők
Érdekes párhuzamot vontam ma a nők és a cégek között.
Sosem tartottam magam testi vagy szellemi nőideálnak (valószínűleg, mert túl kishitű vagyok), ezért aztán mikor fiatalabb voltam és éppen nem voltam kapcsolatban, kifejezetten nehéz volt egy ideig, hogy összejöjjek valakivel. Aztán persze amikor volt valaki és ezt megtudták azok, akiknél azelőtt próbálkoztam, akkor meg jöttek volna már szívesen. De persze amint megint nem voltam kapcsolatban, megint nem akartak semmit az átkozott nőszemélyek.
És akkor most jöjjön a céges oldal. Március közepe óta vagyunk itt és beadtam a jelentkezésemet vagy 200 pozícióra. Ebből nagykegyesen 4 cég hívott be majdnem 2 hónap után. Az egyik persze bejött és most melózok is és mindent megteszek, hogy meghosszabbítsák a szerződésemet. És mikor kezdenek visszajelezgetni és érdeklődni a cégek? Most. Pár fejvadásznak megírtam, hogy egy ideig felejtsenek el, mert a Micro-nál dolgozom, azok meg felhívták azokat a cégeket, ahová rajtuk keresztül beadtam a jelentkezésemet. Már múlt héten is hívtak 2 helyre, de ma megint megtalált kettő. az egyik a Vodafone, a másik a BearingPoint (ha jól tudom, a KPMG tanácsadó része). A Vodafonról kiderült, hogy az a pozíció már nincs meg, amire jelentkeztem, de lenne esetleg egy másik. A bajom csak az vele, hogy elég hitványul fizet, ráadásul messzebb van, mint a mostani cég. Szóval ez ki is esett. A BearingPoint meg állítólag kifejezetten azért érdeklődik így hirtelen, mert meghallotta, hogy hol vagyok most. Sőt, már előre mondták is, hogy amennyiben megfelelek, megvárják, míg lejár a mostani szerződésem. Azt sajnos nem tudom, hogy itt mennyi is lenne a fizu, de a meló nem lenne rossz és ez legalább a központban van.
Szóval csajszik ezek az itteni cégek, de azért a női résszel ellentétben itt egyet-kettőt megnézegetek közelebbről, mielőtt véglegesen elutasítanám őket.
Csapat
Érdekes a mi kis csapatunk itt a melóhelyen. Mindenki haláli kussban melózik, amikor éppen nincs conf-call. szóval általában nem nagyon beszélnek egymással. Aztán eljön az ebédidő és kezdődik a csacsogás. Rendesek, mert próbálnak bevonni a beszélgetésbe, de azéert ez nekem még nem megy olyan egyszerűen. Amikor nyugodt körülmények között beszélnek, akkor egész jól értem őket, de lent a kantinban, ahol vannak vagy 200-an, erős a zaj és mindenki félig tele szájjal beszél, akkor azért még néha elvesztem a fonalat.
Ma reggel az egyik kolléga úgy jött be, hogy este piálni akar a városban (merthogy mi azéert messze vagyunk a közponntól), úgyhogy úgy néz ki, 10-20 perc múlva indulunk egy kis csapatépítő kocsmázásra.
Végülis ma van mit ünnepelnem. Sikerült befejeznem pár dolgot, amire azt hitte a főnököm, hogy jövő hét végén is csak a közepén fogok járni. Szóval elvileg egész jó vagyok a melóban, pedig annyira azért nem egyszerű, mint amilyennek eleinte gondoltam. Persze így mégjobban tetszik a meló, hiszen van benne kihívás és lehet belőle tanulni.
Ha már a tanulásnál tartunk, Brian (aki a projektben a főnököm) egyfolytában kifejezésekben (expression) beszél, ami egyrészt azért jó, mert jókat használ jókor és egész jó humora van, másrészt lehet jókat tanulni. Sőt, néha kifejezetten azért teszi, hogy tanítson valami újat.
Még a fejvadász is azt mondta, hogy hatalmas mázlim van vele. Tényleg így van és valahogy az utóbbi években 1-2 kivétellel mindig normális főnökeim voltak.
Szóval egyre jobb lenne, ha meghosszabbítanák a szerződésemet. Persze most, hogy van munkám hívogatnak vissza a külömböző fejvadászok, hogy milyen jó kis melók vannak a piacon. Modtam is egynek (aki eddig az istenért se akart visszajelezni), hogy tán kicsit előbb kellett volna keresnie. Viszont ma hívtak egy miatt, amire kb. 3 hete adtam be a jelentkezésemet és amire most behívnának interjúzni. Erre mondjuk azt mondtam, hogy megyek szívesen, úgyis eltart nekik a kiválasztás vagy 2 hónapig. Aztán majd kiderül, hogy mikor is akarják azt az interjút.
Melóról vagy jót vagy semmit
Mivel nem túl publikus, hogy konkrétan mivel is foglalkozom, meg egyébként sem szokás a mindennapos munkámról irogatni, ezt továbbra sem fogom megtenni ebben a blogban.
Azt azért mindenesetre elmondhatom, hogy már megint mázlista vagyok. :)
Egy viszonylag kis csoport tagja lettem, ahol mindenki kifejezetten kedves, ha véletlenül van kis idejük, akkor próbálnak beszélgetni (legalább 1-2 kérdés erejéig) és segítenek mindnben, ahogy csak tudnak. Ma már a főnökömmel is beszéltem, aki felvázolta, hogy a mivel is foglalkozik a csapat és melyik részlegeknek dolgozunk.
Úgy vettem ki a szavaiból, hogy már az eddig itt töltött időm alapján (másfél nap) szertnék, ha sikerülne meghosszabbítani a szerződésemet. Mondtam is, hogy rajtam aztán nem múlik a dolog.
Nem tudom, hogy milyen rendszerességgel tudom majd frissíteni a kis blogot, merthogy fél 7-kor kelek (aki ismer, az tudja, hogy otthon fél 9-kor is alig tudtam kimászni az ágyból), így elég fáradt vagyok, mikor végre hazaérek. Azért megpróbálom továbbra is az 1-2-3 napi frissítést, de nem igérek semmit.
Címkék: Én
Aprópuha
Ahogy az öreg kontinens legtöbb részén, itt is javában dől a meleg, itt a nyár. Ahogyan a felhők eltűnek Dublin egéről, úgy szálltak el felőlem is. Napok óta kiváló hangulatnak örvendek és úgy néz ki, hogy ez meghozta a gyümölcsét.
Magam sem hittem volna 3 napja, hogy jövő hétfőtől az Aprópuha nevű cégnél (köznapi néven Microsoft) fogok dolgozni.
Bár csak 7 hetes szerződés, de jobb, mint a semmi. ráadásul utána talán lesz lehetőség a hosszabbításra. Az első időkben üzleti folyamatokat kell majd feltérképezni (köznapi néven business process mapping), aztán majd kiderül, hogy mi mást varrnának még a nyakamba. Nem tudom miért vannak odáig ettől a process mapping-től. Úgy tesznek, mintha atomfizika nehézségű dologról lenne szó, pedig némi józan paraszti ész és egy kis Visio ismerettel 2-3 óra alatt elsajátítható tudás. Na mindegy, nem beszélek magam ellen, hiszen örülök, hogy olyan dologért vettek fel és fizetnek meg, ami számomra igencsak egyszerűcske.
Mondjuk az jó poén, hogy a legtöbb cégnél azt sem tudják, hogy milyen cég az EDS (mondjuk otthon sem ismerik túl sokan) és ezért az őrületbe kergetnek a két fordulós, 1-1 órás felvételi beszélgetésekkel, a Microsoft-nál meg szimplán az önéletrajzom és 20 perc könnyed csevely után már fel is voltam véve. Állítólag nekik kifejezetten sokat nyomott a latban a 4 év EDS-es tapasztalat.
Most be kell fejeznem, mert lassan hív az itteni könyvelőm, akivel megbeszélem a fizetési részleteket :)
Leégtem
Ki gondolta volna, hogy az ír tavaszi napsütésben alig 3 óra alatt pirosra ég a fejem?
Hát én nem. Írország valahogy nem arról híres, hogy milyen sok naptej fogy. ettől függetlenül, ha marad a jó idő, akkor vennem kell egy flakon naptejet.
Mivel ma bank holiday van, kigondoltuk Petiékkel, hogy megnézzük az állatkertet, mivel az elmúlt kicsit több, mint 1 évben még ők sem értek rá, hogy megnézzék. Jőtt Laci is, így öten találkoztunk 11-kor a Spire-nél. Villamosoztunk pár megállót, aztán kb 10 perc séta után megtaláltuk a sor végét. Nem volt rövid sor, de 1 óra alatt bejutottunk. Tán még életemben nem láttam ennyi kisgyereket egy helyen. Alig lehetett előre jutni a sok babakocsitól. Mondjuk nem nagyon vágom, hogy 3-4 éves kor előtt miért kell állatkertbe vinni a gyereket, de Noncsika talán majd beírja kommentbe :)
Egyébként jó kis állatkert. Van nekik kiselefántjuk is, mely csak pár napja kapott nevet. Látszik, hogy nem magyar volt a névadó, mert Budi lett a neve. Ez indonézul erős, kitartó. Volt fókaetetés is, de ezek kaliforniai fókák voltak, nem itteniek.
Sajnos egyenlőre nem tudok képeket felrakni, mert Petiéknél volt fényképező, úgyhogy majd csak pár nap múlva.
Fél 1-körül jutottunk be és kb. 4-ig sétáltunk. Közben szakadatlanul sütött a nap, az itteni szokásoktól eltérően pedig egy darab felhő sem volt az égen. Úgy látszik kezdjük megszokni az itteni időjárást, mert elvileg nem volt 21 foknál több, mégis pólóban melegem volt.
Persze meg is lett a napsütés eredménye, de remélem szerdáig kicsit fakul majd a fejem vörössége.
Címkék: Dublin
