Gépszerelés
Végre sikerült szinte minden alkatrészt elhozni az otthoni gépemből, mikor múltkor visszajöttünk. eddig is itt volt vagy 6 winchester (ebből elvileg 2-3 jó, de nem tudom pontosan, hogy melyikek) meg a videokártya. most elhoztam még az alaplapot processzorral és a ramokat. A ház sajnos túl nagy és nehéz kézipoggyásznak, dehát házat lehet kapni itt is.
Szombaton felkerekedtem és elmentem Blanchardstown-ba (kb. fél óra busszal), merthogy ott van Írország legnagyobb bevásárlóközpont félesége. Sajnos Petra nem tudott eljönni velem, mert fájt a lába.
Mivel a városban nincs normális PC bolt, gondoltam ott csak találok majd olyan házat, ami táppal együtt sem kerül 200€-ba. merthogy a belvárosban csak olyan helyet találtam, ahol ilyen überprofi szép házak vannak táp nélkül 100-150€-ért.
Naszóval ott voltam, baromi nagy az egész, van vagy 40 áruház egyhelyen, abből 3 nevezte magát PC boltnak.
Budapesten ugye szinte nem lehet úgy nenni két sarkot a belvárosban, hogy ne legyen legalább egy PC alkatrészbolt közben. Hát kéremszépen itt nem olyan a PC bolt, mint otthon. Itt ugyanis mindenhol tökugyanazokat az előre szerelt komplett gépeket lehet kapni minden boltban. A kiegészítőkben van különbség, de de a gépek ugyanazok. Persze ház külön, az nincsen nagyon. Szerencsére a 3-ból volt egy, ahol volt. Meg is vettem egy utolsó darabot, ami 400W-os táppal együtt volt 50€. Persze vettem még csavarhúzót, meg wifi kártyát, hogy netezni is tudjak, hamár egyszer újraépítem a kis gépet.
Boldogan cipeltem haza a szépnek ugyan nem nevezhető, de új házikót. El is kezdtem egyből kitördelni azokat az elemeket, amik akadályozták az alaplap útját. Ezt persze utólag már megbántam, hiszen azok az édes Dell-es emberek jól kitalálták, hogy a processzor hűtőbordáit úgy rögzítsék, hogy ne lehessen másba, csak Dell házba berakni. Próbáltam leszedni, de ezek a fifikás barbárok a hűtőbordához ragasztották a processzort.
Szóval ott álltam és kissé ideges voltomban elindultam, hogy nézzek egy szép és profi házat a környéken, amibe belefér az alaplap. aki tudja, hogy milyen érzés ez, az azt is tudja, hogy ilyenkor nem számít az ár, megoldást kell találni, hiszen a gépnek mennie kell. Nagy égés lenne Petra és magam előtt is, ha 10 évnyi házi gépszerelgetés után egy ilyen baromság kifogna rajtam.
Találtam egy szép házikót. Viszonylag drága sem volt táp nélkül, de tápom úgyis volt már, hiszen a kissé meghajlítgatott, megtördelt másik házat már úgysem vihetem vissza, hogy "bocsi, de nem fért bele". Petrának nagyon tetszett az új ház, hiszen nem ocsmány fekete, ami folyton poros, hanem szép fehér. Tényleg jól néz ki, bár nekem a fehérsége az elején nem tetszett. Mostanra már megszerettem.
Mondanom sem kell, hogy ezen a házon semmit nem kellett tördelni, minden pattintható és csavarozható. Pikk-pakk beleugrott az alaplap, ramok, videokártya, wifi kártya, DVD író, meg a winchesterek. Bedugom, minden flottul felpörög, de semmi több. Meg se nyekkent a szerencsétlen gép. Úgy néz ki, hogy szegény alaplap nem bírta az utazást és megmakkant.
Tehát kiadtam egy adag lóvét és ugyanúgy nincs gépem, amin minden szépen és gyorsan futna, pedig végre megint tudtam volna játszogatni. Mit is mondhatnék, a sírás kerülgetett.
Mostanra már sikerült lecsillapodnom. Csak egy új alaplap kell, meg persze processzor, mert ez nem megy bele semmibe, amit mostanában lehet kapni, meg persze, ha már új dolgot veszek, akkor legyen jobb és gyorsabb minden. És akkor már új ramok is kellenek. Majd' kitéptem a maradék hajamat, mikor belegondoltam, hogy itt minden alkatrész ára kb. a duplája az otthoninak. Aztán jött az isteni szikra. János barátom úgyis meglátogat valamikor augusztusban, majd megkérem, hogy hozzon nekem ilyen dolgokat, aztán szokásunkhoz híven együtt össze is rakhatjuk majd a kis gépet.
Tulajdonképpen így még mindig olcsóbb lesz, mintha itt vennék egy hasonló tudású előreépített vackot.
Itthon - Otthon
Rengeteg dolog történt, mióta utoljára írtam. Megpróbálok időrendben haladni és kevés dolgot kihagyni, de nem lesz egyszerű.
Júni 18-án felültünk a Budapestre tartó repülőre és este 8 körül szerencsésen le is szálltunk. Este volt és forróság, mikor megérkeztünk. Petra szülei vártak minket a reptéren. Jó volt már újra találkozni. Mindenki otthon volt, ígyhát volt beszélgetés rendesen vacsore előtt, közben és után. Valamikor éjfél körül indultunk haza.
Már nagyon vártuk, hogy befekhessünk az otthoni ágyba. Az itteni ugyanis nagyon kényelmetlen, minden rugót érezni lehet benne. És az otthoni olyan volt, mint amilyenre emlékeztünk. Annyira puha, amennyire kell és olyan kényelmes, hogy az embernek semmi kedve sincs kimászni belőle. Ettől függetlenül reggel korán volt kelés, mivel Petrának sok elintéznivalója akadt. Én heverésztem még egy kicsit, aztán bementem a városba Jánossal találkozni. Bekísértem az EDS-hez is, Ő meg beengedett a 2. emeletre, ahol korábban dolgoztam. Volt nagy meglepődés, hogy hogy kerülök az irodába, mikor érkrztem, meddig maradok, milyen Írország és hasonló kérdések záporoztak. Ott nem sok látványos változás történt az emúlt 3 hónapban.
Délután 5-re mentünk haza anyuékhoz. Kicsit féltem, nehogy anyu elájuljon a nagy meglepetéstől (merthogy meglepi volt, hogy hazamentünk pár napra). Nagyon örültek nekünk, meg persze mi is nekik. Hát igen, a család és a barátok hiányoznak leginkább. Sőt, szinte csak ők.
Jót beszélgettünk és eszegettünk, de aztán elmentünk hazafelé, merthogy igen fáradtak voltunk.
Másnap reggel már nem keltünk korán. Aludtunk vagy 12 órát. Pénteken is voltunk szülőknél mindenfelé, Petra szüleinél este hússütős party is volt, aztán éjszaka János barátommal találkoztam, aki (vagy mert pont így jött ki, vagy mert meg akart várni vele) éppen gépfelújítást végzett. Új alaplap, proci, ramok. Jót beszélgettünk, mire összeállt az új rendszer, ráugrott a Vista és láthattuk futni a manós játékot (World of Warcraft). Úgy hasít az új gép, mint az nyíl. Nem került túl sokba a felújítás, de úgy látszott, hogy nagyon megérte, mert jó gyors lett a kicsike.
Szombaton is még szülőknél voltunk, végre találkoztam Adriánékkal is (aki nem tudná, a bátyámról és kis családjáról van szó). Aztán eljött a pillanat és este felszálltunk a hazafelé (mármint Dublinba) induló gépre. Két nagy csomagunk volt. Viszonylag sok ruha Petrának és 1-2 kábel, alaplap, íprocesszor, ramok, DVD rom és hasonlók nekem. Nameg persze a jó kis
Kameleon távirányító is velünk jött.
Nem gondoltam volna, hogy úgy átengednek a reptéri security ellenőrzésen, hogy semmibe sem kötnek bele, de sikerült nekik. Este fél 9-kor szálltunk fel és (itteni idő szerint) fél 12 körül már a belvárosban voltunk. Gyorsan hazamentünk aludni, mert már alig láttunk a fáradságtól.
Tegnap kellemes napra ébredtünk valamikor dél körül. Nem volt az a forróság mint otthon és eléggé fújt a szél. egyedül indultam sétálni, mivel Petrának fájt a lába, de negyed óra után visszamentem érte. Kiderült, hogy csütörtökön kezdődött a nagy nyári leárazási hullám. Itt ilyenkor nem csak a ruhákat akciózzák meg rendesen, hanem az elektronikai berendezéseket és konyhai felszereléseket is. Nameg úgy majdnem mindent. Vettünk egy normális vasalót, mert a Tescós, amit eddig használt szegény Petra, az elég ramaty és szereti megégetni a ruhákat 1 mp alatt. Ez az új remélem nem fog ilyet tenni. 90 €-ról 50-re lett leárazva. Petra nagy örömére (persze én is örülök neki) az elegáns férfi kabátokat is leárazták. Már régebben kinéztünk egyet 220€-ért, de annyiért azért nem vettük meg. Most ugyanez csak 150 volt, ígyhát ezt is megvettük. Még gondolkodóba ejtett egy
32 colos Sony Bravia LCD TV is, de szerencsére bezárt a bolt, mire oda jutottunk, hogy azt is meg kéne venni. Most 800€ helyett csak 700-ba kerül, ami nem rossz ár érte, de ha megvettük volna, akkor a költözést el kellett volna halasztani legalább fél hónappal, márpedig már nagyon várjuk, hogy elköltözzünk a csehektől.
Egy egyszerű DVD lejátszót azért vettünk még, hogy legyen mit nézni, hamár egyszer elhoztunk otthonról bagy 30 DVD-t.
Azért lehet, hogy még szétnézünk valamerre a héten és tényleg veszünk valami leárazott LCD TV-t valahol, mert ahogy nézem most elég silány a felhozatal normális lakások terén. :(
Vajon lesz-e hosszabbítás? + Update
A mai napon eldől, hogy hosszabbítják-e a szerződésemet a cégnél, vagy nem.
Persze az is kérdés, hogy ha igen, akkor mennyivel. Most egy kissé izgulok, mivel már nem olyan könnyű jó munkahelyet szerezni itt Írországban, mint az elmúlt 4-5 évben.
Persze minden cégnél van sok probléma és nehézség (amely alól ez sem kivétel), de már kezdem megismerni az itteni kollégákat és munkamenetet. egy szó mint száz, most még nem szeretném itthagyni ezt a társaságot.
Ha jó hír lesz, akkor ma még frissítek, ha nem, akkor is lehetséges. :)
Addig is egy pici kép a helyről ahol dolgozom. Sajnos bent az épületben tilos a fényképezés. :(
Update:
Egyenlőre 2 hónappal hosszabbítják a szerződésemet, mivel nagyon tetszik a főnöknek a munkám és van még mit csinálni. Szóval ma este erre inni kell (persze mértékkel, mert holnap meló).
A munkám egyébként kicsit megváltozik és az augusztusi SOX auditra is elő kell készítenem a folyamatokat. Ha jól sikerül, talán sikerül további hosszabbítást is kiharcolni.
Hej, most nagyon örülök, hiszen a fejvadász szerint nagyon kevés esély volt a hosszabbításra. Itt meg is kell jegyeznem, hogy nagyon király vagyok (és úgy látszik, hogy nem csak szerintem). :)
Címkék: Dublin, Meló
Bray
Van még egy kis elmaradásom. Héfőn szünnap lévén elmentünk Bray-be, ami Dublintól kb. 20 km déli irányban a tengerparton. Kellemes háromnegyed órás Dart (az itteni HÉV) út volt, ahol kb. az út felétől már a parton mennek a sinek, ígyhát a kilátás is szép.
Leszálltunk és egyből a partra mentünk. Csodálatosan sütött a nap, bár kicsit fújt a szél is. Azért jó, hogy odafelé vettünk naptejet, mert szükség volt rá.
Nagyon szép hely kavicsos tengerparttal és egy nagy dombbal, amire fel lehet menni egy hosszú úton, de mi a nagy melegben nem nagyon vágytunk erre. Majd talán legközelebb.
Nézegettük, hogy hol ebédeljünk, merthogy hamár sehol sincs 15€/fő alatt semmi, akkor legalább legyen jó. Aztán végülis találtunk egy utcai fish&chips árust, megvettük a dolgokat és a part melletti füves területen megebédeltünk. Tán még jobb is volt, mint egy normál étterem és mindketten jóllaktunk 10€-ból.
Még sétáltunk egy kicsit, aztán mentünk hazafelé.
Egyébként nagy mázlink volt az idővel ezen a hétvégén, mert úgy játszik velünk az időjárás, mint macska az egérrel. Mikor reggel elindul az ember valahová, nem tudhatja, hogy délután milyen idő lesz vajon. És az előrejelzésekből sem lehet semmi konkrétat megtudni. Tegnapra például azt mondták, hogy délután lehet pár felhő. Ehhez képest délelőtt 11-től éjszakáig szinte folyamatosan esett.
Ilyen egy jó hétvége
Mit csinál az ember egy jó hétvégén? Egyrészt mindig mást, másrészt ez mindenkinél külömböző, de mégis úgy gondolom, hogy jó hétvégénk van és még nincs is vége. Szombaton takarítás és buli, vasárnap séta és templom.
Az egész úgy kezdődött, hogy szombet estére bulit szerveztünk hozzánk, merthát mégiscsak hétvége, meg nálunk még nem volt buli, nincsenek még itthon a csehek, meg ilyesmi. Laza kis buli volt pizzával és sörrel, valamint egy kevés jó magyar pálinkával. Kilencen voltunk, ebből Heten az EDS-nél is együtt dolgoztunk (Petra 3 hetét is beleszámolva). Közben átkopogott a szomszéd, hogy nála lakásavató party van és elnézést kért a hangos zenéért és egyben meghívott, hogy ugorjunk át,ha van kedvünk. Mikor nálunk végelett a bulinak ésmindenki hazament én még átugrottam, hogy ismerkedjünk a szomszédokkal is. Petra lefeküdt aludni, így azért én sem maradtam sokáig. Annyit azért sikerült megtudni, hogy a szomszédot Vincent-nek hívják, francia és ő is a Microsoftnál dolgozik arra ahol én, csak másik épületben. Itt volt még egy másik francia és egy olasz munkatársa. Teljesen jófejek voltak, de náluk is kezdezz leülni a hangulat, úgyhogy indultak egy szórakozóhelyre. Én akkor már inkább hazajöttem aludni.
Ma reggel kicsit pakolásztunk, aztán felkerekedtünk, hogy megnézzük a Liffey parján rendezedd Maritime Festival elnevezésű kis hajós ünnepséget.
Már tegnap is jó idő volt, ígyhát lenge ruhában indultunk el és nem kellett csalódnunk, megint leégtem. :) Ez a fesztivál arról szólt, hogy behoztak a folyóra 4-5 db régi háromárbócos hajót, amire fel lehetett menni megnézni, hogy milyen is az. Ezen kívül még volt egy bazársor, ahol a bajor sültkolbásztól a holland sajtokon át a perzsa szőnyegekig mindenféle mókás dolgot lehetett kapni. Büszke is vagyok magunkra, hogy 1 dolgot vettünk, egy kék cserepes virágot 3,5 euróért, de azon kívül semmire sem költöttünk. Mondjuk mérges is voltam magamra egy kicsit, mivel reggelire olyan sokat ettem, hogy megkóstolni sem tudtam a faszénen sült bajor kolbászt, pedig azt nagyon imádom.
Ami furcsa volt, az az, hogy az árusok itt nem vitték az egekbe semminek az árát, sőt szerintem a kaja néhány helyen olcsóbb volt, mint 4-5 utcával odébb a belvárosban. Jó volt nagyon, az idő is és a hajók is.
Szóval nagyot sétáltunk és nagyon jól éreztük magunkat, de azért eléggé el is fáradtunk, ígyhát 2-3 óra sétálgatás után elindultunk hazafelé. Csináltunk még 1-2 képet az úton, de aztán volt egy kis pihenő, mielőtt újra útnak idultunk az esti sétára.
Eljött az este és ementünk még egy kicsit sétálni, aztán mikor már elkezdtünk hazafelé jönni, betértünk oda, ahová azóta szeretnénk, mikor először megláttuk a Templomot (
http://www.thechurch.ie/). Azt mondtuk magunknak, hogy az első fizetésünkből eljövünk ebbe a templomba és hálát adunk a helyi szokások szerint.
Bizony templomban voltunk, ahol a helyi szokáskoknak megfelelően ittunk egy pohár bambit, aztán hazajöttünk. Azéert ez a Church nevezetű hely nagyon szépen van megcsinálva. Megtartottak egy csomó eredeti berendezést, megvan még az orgona is és csodák csodájára az oltárból sem csináltak DJ pultot, mint a Melbourn-i székesegyháznál.
Remélem még sokszor lesz okunk hálát adni valamiért ezen a helyen.
Címkék: Dublin
