Itt a tavasz, tán megtörik a jég is
Újabb kellemes napra ébredtünk. Bár felhős volt az ég és a szél is fújt, mégsem volt túl hideg. Ilyen időben indultam a mai interjúra.
Egy nagy multinál kellene folyamatokat fejlesztgetni. A leendő főnökömmel és egy munkaügyissel találkoztam. Leendő főnököm egy 50-55 körüli úriember, akin látszott, hogy tudja mit akar és minden alkalmat megragad, hogy el is érje céljait. Egyébként egy nagyon szimpatikus emberről van szó. Az elején leszögezte, hogy ez a mai csak egy informális találkozó, hogy tudjuk, kivel is állunk szemben. Ha leszek annyira jó nála, hogy legyen következő forduló, akkor majd jöhet a normál, vaskalapos interjú.
Egész jól elbeszélgettünk az általam egy darabig még 'Álommeló' néven futó dologról, amit munkaként kellene művelnem, majd közölte, hogy neki sietnie kell a reptérre. Később még átgondolja a dolgot, aztán majd értesítenek (a fejvadászon keresztül), hogy lesz-e legközelebbi alkalom egymás jobb megismerésére. Mondtam is, hogy nekem semmi problémát nem jelentene egy következő találkozó.
Nos örömmel jelenthetem, hogy neki sem okozna problémát. Még a délután folyamán hívott a fejvadász, hogy nagyon pozitív volt a cég véleménye és jövő hétre betennék a következő fordulót. Sajnos még nem tudta, hogy pont mikor, de jövő héten.
Szóval végre sikerült egy cégnél elérni a 2. fordulóhoz.
Megtörni látszik az átok, amely vaskos karmaival kapaszkodik belém, nehogy álláshoz jussak.
Ezt elk*rtam
Arvatoékhoz nem megyek dolgozni. Alig pár órával az interjú után már meg is jött tőlük a levél, hogy találtak egy nálam nagyobb tapasztalattal rendelkező embert a munkára.
Abban mondjuk nem kételkedtem, hogy van nálam nagyobb tapasztalatú ember a piacon, de azért reméltem, hogy így is jól el tudom adni magam. Hát nem sikerült.
A holnapi viszont remélem jobb lesz.
Zöldmezős beruházás
Valószínűleg nem ez a legmegfelőbb meghatározás arra, hogy mi lesz szerdán, de nekem tetszik.
Most hívott az egyik fejvadász, ahol sikerült egész jól eladnom magam, hogy szerdán várnak egy nagy nemzetközi cégnél (még egyenlőre nem szeretném leírni, hogy melyiknél) egy interjúra. Ez már önmagában jó hír, de nem ez a lényeg.
A történet úgy szól, hogy Rachel (a fejvadász cég üzletági vezetője) az ottani interjúm után 1-2 nappal átküldte az önéletrajzomat ennek a cégnek pénzügyi vezetőjéhez, hogy van-e a számomra nyitott pozíció? Ott nem volt, de ez a pénzügyes főnök átküldte az önéletrajzomat egy másik osztályra (cégfelépítési és tervezési osztály), hátha ott van valami.
Nos, ott sincs. Viszont az ottani vezetőnek kifejezetten tetszik az önéletrajzom, ígyhát behívott egy interjúra. Ha jól el tudom adni magam és tudok olyat mondani, ami igazán felkelti az érdeklődését, akkor pik-pak csinálnak egy új pozíciót a cégnél, ahová egyből fel is vesznek.
Ez persze nagyon jól hangzik, csak sajnos még Rachel sem tudta megmondani, hogy igazán milyen jellegű tudásra és felkészültségre lenne szükségük. Mivel engem hívank be, valószínűleg a Lean Six Sigma, vagy az azon alapuló fejlesztések érdeklik, de ezt 100%-ra nem állítom azért.
Szóval ott van a zöld mező, azt csinálok, amit akarok, aztán a végén majd kiderül, hogy erre gondoltak, vagy valami teljesen másra. :)
Ennek a cégnek nem csak azért örülnék, mert végre lenne állásom, hanem azért is, mert szép helyen van, ha sikerülne esetleg pár évig ott maradni, akkor bárhol a világon jól mutatna az önéletrajzomban és ráadásul még kifejezetten érdekel is, hogy egy ilyen jellegű cégnél hogy állnám meg a helyem.
Eddig a holnapi interjú miatt izgultam egy kicsit, mostmeg hülyére parázom magam a szerdai miatt.
Címkék: Dublin, LSS
Már megint esik az eső
Az volt a tervem, hogy ma délelőtt sétálok egy nagyot, aztán nekiállok készülni a holnapi interjúra. Ez ment volna, míg Petra haza nem ér a munkából. Ja, hogy ezt még eddig nem írtam le: Petrának van munkája!
Mondjuk sosem tartoztam nagy blogírók közé, így tán nem is csoda, hogy néha kimarad pár nap. Végülis miért írnám le minden nap ugyanazt a szánalmas dolgot, hogy mást sem csinálok, csak állásra jeletkezem és még mindig nincs munkám. Jó, mondjuk ha egyszer bejön, akkor tejjel-mézzel folyó kánaán lesz, de most ezt a tej-méz dolgot elég lassan csatornázzák.
Az utóbbi 2 napban egész szép idő volt. Már olyan is megesett, hogy kabát nélkül mentünk sétálni. Erre mondjuk az otthoniak felkacaghatnak, hiszen ott milyen jó meleg van most, de az azért hozzátartozik az itteni hűvös, szeles időjáráshoz, hogy a belváros szívében lakunk és semmi szmog nincs, sőtt, egy félórás sétával a tengerparton lehetek.
Ha így nézem, mindjárt felveszem a sapkámat és megyek is az esőbe sétálni.
Azt azért még leírom, hogy moziba is járunk már. Itt van olyan jegy, amivel havi 20€-ért bármennyiszer mehet az ember moziba. Hát persze, hogy befizettünk. Egyébként 1 mozijegy 10€ lenne,úgyhogy már megérte a dolog, hoszen a hétvégén 4 filmre ültünk be.
Ez amolyan Ádámnak való szórakozás, de most jólesett. Otthon az utóbbi 3 évben nem láttam ennyi filmet moziban. Jó, azt azért hozzáteszem, hogy a mozi az utcánkban van tőlünk 2 percre, úgyhogy nem kell túl sokat kinlódni, ha filmet akarunk nézni.
Holnap megint céges interjú lesz. Kéne rá készülni, mert állítólag az fontos. Na de miből készüljek? Magamból? Az utóbbi időben több, mint 20 interjún voltam. Az elején még elég rosszul ment, de most már profi módon adom elő, hogy mivel is foglalkoztam az elmúlt években és mit szeretnék csinálni a jövőben.
A legutóbbi interjúm éppen vérprofikkal volt egy jónevű belvárosi hotel bárjában. Kávézgattunk egy kicsit interjú közben. Mit mondjak, most először volt olyan érzésem itt, hogy nem is interjú ez, hanem kollégák beszélgetése egy jó kávé mellett. A végefelé azért megkérdezték a szokásosat is (nem lehet teljesen eltérni a kliséktől), miszerint mi a legnagyobb hiányosságom/problémám? Mondtam, hogy nem igazán tudok jól interjúzni, a munkában inkább ki tudok teljesedni. Az egyik fickó, merthogy ketten voltak, majdnem belefulladt a korty kávéjába a röhögéstől. Mint mondták, az interjúzók többsége általában meg sem tud mukkanni az idegességtől, de ha sikerül is, akkor sem angolul, mert azt addigra elfelejtik, ráadásul ritkán értenek igazán ahhoz, amilyen munkára szeretnének menni. Ez azért jól esett. Kérdeztem is, hogy ha már itt tarunk, mit gondolnak rólam? Szerintük, ha az amit leírtam és elmondtam csak 50%-ban is megfelel a valóságnak, akkor nagyon jó lehetek. Mondam is nekik, hogy akkor nagyon jó vagyok. Még csavegtünk pár dologról, atán fizettek és mentünk.
Szóval nem hiszem, hogy magamból kéne készülnöm. A cégről már olvastam a neten és hallottam más fejvadászoktól, akik oda akarták küldeni az önéletrajzomat. Hagytam, hogy meséljenek a cégről, majd közöltem, hogy már beadtam hozzájuk a jelentkezésemet önállóan és van is megbeszélt időpontom.
A cég egyébként az
Arvato Finance.
Akinek nencs kedve megnézni, annak elárulom, hogy különféle pénzügyi tevékenységeket végeznek outsourcing-ban néhány cégnek, mint például Google, AOL, Amazon, Emirates, stb. Szerintem nem rossz referencia a részükről.
Tehát róluk is tudok jó dolgokat, úgyhogy nem marad más mára, mint a szokásos álláskeresés és előtte egy kis séta az esőben.
Címkék: Dublin
Talán...
... lesz valami mostmár.
Kedden két céges interjúm is lesz. Az élet furcsa fintora, hogy mindkettő mobilos cég, a város ellenkező csücskeiben vannak (kelet-nyugat irányban) és egyik sem fejvadászon keresztül megy. Reggel 10-re az O2 nevű céghez megyek. Róluk annyit érdemes tudni, hogy az iphone-t itt Írországban egyenlőre egyedül ők forgalmazhatják. Szóval van náluk egy Accounts Payble Leader állás. Nem mondom, hogy ehhez értek a legjobban, de nem hiszem, hogy túl sok problémát jelentene. Mivel elvileg a folyamatok fejlesztése lenne a fő feladatom, lazán elvállalnám, ha megfizetnek érte. Mondjuk csk 6 hónapos szerződés, de arra tökéletes lenne, hogy meglegyen az úgynevezett ír tapasztalat (Irish market experience), ami nélkül sok cég szóba sem áll az emberrel.
Délután 2-re a Meteor-hoz megyek (tőlük van a telefonom is, mert olcsók, ráadásul egész jók a szolgáltatásaik). Ott Business Analyst (sajnos fogalmam sincs, hogy ez magyarul hogy hangzik. Ha valaki tudja, írja be commentbe) a pozíció és ponosan azt kell csinálni, amit leginkább szeretek. Csapatokat összehozni külömböző részlegek dolgozóiból és pénzügyi folyamatokat fejleszteni. Ezt aztán szépen, részlatesen leírni, kitalálni, hogy mennyi pénz befektetéssel mennyit lehet spórolni, vagy milyen minőségjavulást lehet kimutatni. Erre külőmböző területi vezetőktől engedélyt kell szerezni és szépen átadni egy projekt managernek, aki levezényli a változtatást.
Sajnos ez is csak egy 8 hónapos szerződés, de itt tényleg azon a területen dolgoznék, ahol a továbbiakban is szeretnék. Kédezték a telefonba, hogy mennyit kérek. Próbáltam elég alacsony összeget mondani (azért átlag feletti), hogy jó legyek náluk. A HR-es fickó egyből rávágta, hogy ennél azért ők többet fizetnek, ha nem is sokkal. :) Szóval jó lenne, ha felvennének.
Más nem nagyon történt. Múlt vasárnap elugrottunk sétálni Dun Laogharie-be, mert szép idő volt és mikor utoljára ott jártunk, szakadt az eső. Tényleg szép volt, majd teszek is fel pár képet valamikor. Sétáltunk egész nap (kb. 8-10km), melynek az kett a hatása, hogy hétfőre bedagadt a talpam. Fájt, mint a háborodás mikor ráálltam, de minden nap volt egy interjúm, úgyhogy mentem azért rendesen. Pénteken és tegnap kicsit pihentettem, mert már nagyon elegem volt belőle és mára el is kezdett múlni. Ma délben indultunk sétálgatni a városba. Délután 5-re értünk haza. Mondjuk túl messzire nem mentünk, de benézegettünk amolyan igazán elegáns boltokba, ahova egyébként nem nagyon járunk. Ki is néztem egy 1500€-s Armani öltönyt. Nem mintha igazán különleges volna, de pár év múlva már remélhetőleg fogunk annyira jól állni, hogy lazán beleférjen. Azaz, hogy előbb is bele fog férni, de nem lesz rá szükség, míg fel nem kerülök valami magas pozícióba. :) Néztünk még Petrának is pár szép ruhácskát (Prada, Armani, Hermes, DG, stb). Azok sem voltak sokkal olcsóbbak. Szóval kicsit ábrándoztunk ma.
És továbbra is csak remélem, hogy a 2 telefonos társaság közül felvesz az egyik.
Címkék: Dublin
1 Hónap
Ma van 1 hónapja, hogy megérkeztünk.
Sokminden történt ezidő alatt. Már viszonylag jól ismerjük Dublin belvárosát, tudjuk, hogy hol van olcsó üdítő, kenyér, viszonylag olcsó (amde szép árúval rendelkező) hentes, vagy éppen olcsó és használható lakásfelszerelés.
Már nem okoz gondot megérteni a lengyel eladót a boltban vagy éppen az ír buszvezetőt.
Túl vagyok kb. 25 fejvadászos interjún és már tudom, hogy hála a globális recessziónak, idén sokkal kevesebb pozíciót nyitnak meg, mint tavaly ilyenkor.
Bár néha kicsit csüggedek, azért nem adom fel. Szerencsére Petra sokat segít, hogy kibírjam a nehéz napokat és pozitívan lássam a dolgokat.
Gondoltuk, hogy itt sincs kolbászból a kerítés, de azért titkon reméltük, hogy mégis. Hát nem. Kolbász csak a magyar, lengyel és litván boltban van és ott sem olcsó.
Címkék: Dublin
Charles Stewart Parnell
Mivel itt lakunk a Parnell street-en, gondoltam legyen szó róla is. Parnell úr 1846-1891-ig élt és a Britt-Ír parlament tagja, valamint később az Ír Parlamenti Párt alapítója volt. Munkásságát többen is nagyra becsülték és az angol-ír politikai élet legfontosabb 19. századi emberének tartják. Lord Haldane (angol liberális politikus, ügyvéd és filozófus) szerint pedig egyenesen a legerősebb ember a britt parlamentben 150 év során. Szegény jó Parnell 45 évesen pár hét tüdőgyulladás után halt meg.
A Parnell és O'Conell utca sarkán, tőlünk 2 perc sétára található az emlékszobra.
Szóval bent vagyunk a központban rendesen. Bár ez egy új építésű ház és viszonylag jó a szigtelése, a forgalom eléggé behallatszik a lakásba. Ez persze állítólag csak az első pár napban zavaró, utána megszokja az ember.
A pzitív része viszont az, hogy minden nagyon közel van. Az épület aljában nyílik napokon belül egy TESCO áruház és a Lidl sincs messzebb 30 méternél. Ráadásul a nagyobb bevásárlóközpontok is a környéken találhatók. Így azért könnyebb a bevásárlást intézni, mintha kilométereket kellene sétálni az olcsóbb boltokhoz.
A szobánk nem nagy, de nekünk egyenlőre elég. Innen a főbb tömegközlekedési csomópontok is csak pár perc sétára vannak, ígyhát kicsit rugalmasabbak lehetünk olyan téren, hogy Dublin mely részén vállalunk munkát. Mondjuk most már kezdek ott tartani, hogy bárhol.
A ház ahol élünk
Belső kert is van
Kilátás a szobánkból
Ez itt a lépcsőház
Állítólag Dublin legidősebb kocsmája is az utcában van, de már máshol is láttam ilyen feliratot. :)
Címkék: Dublin
Van Internet a lakásban!
Bár igazság szerint ez tegnapi előtti hír. Kedden délután behozták a netet és éjszakára sikerült is megoldanom, hogy folyamatosan legyen is és ne kapcsolódjon le percenként. Tegnap aztán sokáig aludtunk és készültünk a délutáni interjúkra. Szerencsére mindkettőnknek ugyanakkor kezdődött és egymáshoz viszonylag közel, úgyhogy együtt mentünk és jöttünk haza. Mikor haza értünk csak arra volt erőnk, hogy együnk pár szelet vajas szalámis kenyeret, aztán bedőltünk az ágyba kicsit pihenni. Ebből az lett, hogy délután 4-től este 9-ig aludtunk. Gyorsan felöltöztünk és elindultunk sétálni, hogy újra elfáradjunk és tudjunk aludni éjszaka. Nem sétáltunk túl sokat, 10-kor már itthon is voltunk, benyomtunk egy filmet a lapitopiba és a vége után el is aludtunk. Ez jónak számít, mert eddig még egyikünk sem lakott ennyire belvárosban és kicsit furcsa, hogy szinte egész éjszaka forgalom megy az ablakunk alatt.
Ma is voltunk már interjúkon. Ahogyan János barátom mondta a minap, hatalmas sztárok lettünk mióta kijöttünk - folyton interjút adunk.
Mivel Petra most éppen Swords-be tart egy immáron céges interjúra, lehet hogy késöbb még felteszek pár képet a lakásról is.
