Eltelt pár hónap amíg nem volt túl sok kedvem írni és túl sok kommentet nem kaptam, hogy bárkinek is hiányozna, de most irogatós hangulatban vagyok, úgyhogy aki olvassa, aki nem, jöjjön egy új post.
Ma aláírtam a szerződésemet, ami azt jelenti, hogy jövő szerdától munkába állok egy budapesti pénzügyi multinál. Mivel régóta voltam már munka nélkül és az interjúk során kizárólag jófej emberekkel találkoztam, kifejezetten örülök ennek a fejleménynek. Márpedig ha örülünk, ünneplünk. Petrával azt találtuk ki, hogy ma kicsit kirúgunk a hámból és nem az én főztömet esszük, hanem a Pasaréti téri Matteo étterembe megyünk. Nem olcsó hely, de híres a főszakács, így nem foghatunk mellé.
Este 7-re foglaltam asztalt. Időben oda is értünk, kedvesen kérdezték, hogy kint avagy bent szeretnénk helyet foglalni. Mivel igencsak kezdődött a vihar, a benti helyet választottuk. Kicsit csodálkoztunk, hogy töküres a hely és csak mi meg a 3 felszolgáló vagyunk ott, de hát ugye nem olcsó hely és válság van. Na itt kellett volna eszembe jutnia Gordon Ramsay műsorainak. De ez egy szép nap szép estéje, tehát minden eszembe jutott, csak Gordon nem.
A kiszolgálás tökéletes volt, a pincérek előzékenyek és kedvesek voltak. Petra tapast kért én pedig egy ragulevessel kezdtem. A tapas a lehúzás magasiskolája volt, de mivel Petra annyit eszik, mint egy ovodás, nem kezdtem el őrjöngeni. A leves nagyon finom lett volna, ha fele annyi só lett volna benne. Így viszont kifejezetten el volt sózva.
Persze most sokakban előjön, hogy akkor vissza kell küldeni. Ma semmit nem akartam visszaküldeni. Balhézás nélküli, nyugodt, kellemes estére vágytunk mindketten. Petra a tapas felénél tartott, mikor végeztem a levessel, ígyhát megvárta velem a főételemet, ami Szürkemarha steak volt vargánya szósszal és grillezett zöldségekkel.
Hol is kezdjem? Tán ott, hogy Írországban a céges menzán nem mertek volna ilyen rágós steak-et adni. Az ízével semmi gond nem volt, ránézésre is kellemesen lédúsnak igérkezett (egy közepesen sült steak legyen is lédús), de elvágni sem volt egyszerű, nemhogy megrágni és lenyelni. A grillezett zöldség 70%-a paprika volt, meg 3 db kicsiny cukkíni és némi lilahagyma. Elég kiábrándító volt. A vargányás mártás ízre jó volt, de lehetett volna benne kicsit kevesebb homok.
Petra közben végzett a tapassal és desszertnek kért egy Creme brulée-t, amit itt 3 ízben adnak egyszerre, azaz vaníliás, csokis és kávés trió kiszerelésben szervírozzák. Már akkor láttam, hogy valami nincs rendben, mikor kihozták. Kis négyszögletes üvegedényekben (decis pohár) voltak, tetejükön egy-egy cseppszerű vastag karamelldarabbal. Itt már eszembe jutott az öreg Gordon, amint vöröslő képpel ordítva anyázza azt a szerencsétlen szakácsot, aki fele ennyire elcseszi ezt a finomságot. Az állaga olyan volt, mintha torta tésztának készítették volna, az íze a kávés kivételével kis semmilyen, a tetejére égetett cukor pedig a közepére koncentrálódott és ott viszont túl vastag lett.
Lényeg a lényeg, elég komoly összeget hagytunk ott és nem szándékozom mégegyszer betenni a lábamat oda. Félreértés ne essék, tudtam, hogy nem lesz olcsó. Ha azt akartunk volna, akkor máshova megyünk. Különlegességeket szerettünk volna egy kellemes étteremben elfogyasztani. Persze lehet jó szakács valaki, ha nem tud creme brulée-t készíteni, sőt, még akkor is, ha a steak sem megy neki, csak akkor mi a rézfánfütyülő kurvaannyáér teszi az étlapra? Azért mert máshol ilyen nincs, hát akkor nincs. Ha meg van akkor tessék normálisra elkészíteni.
Összesen: 27/50 (Ezzel ugye még egy normál vizsgán sem menne át)
Soha semmikor nem fogok visszamenni. Akkor sem, ha ez alapján megkeresnek és ingyenes vacsorát ajánlanak. Szinte megkoronázta az estét, hogy hazafelé sétálás közben már kezdődött a gyomorfájás, ami erős gyomorrontásba ment át kb. 10 perccel azután, hogy hazaértünk.
Azért a budin ülve még fontolgattam egy ÁNTSZ feljelentést. Lehet, hogy meg is teszem.
Tegnap éjjel 1 körül felébredtem és fülhallgatón keresztül az RTE rádiót hallgattam. Pont 70-80-as évek zenéi voltak, de egyikben sem volt ének. Pont azok, amiket én is hallgattam gyermekkoromban. Azóta is kedvelem ezeket és úgy gondolom, hogy ezek alapozták meg a zenei izlésemet. Bár leginkább trance kedvelő vagyok, mégis úgy gondolom, hogy ezeket a régebbi mesterműveket meg sem közelítik a mai DJk és producerek.
Sajnos úgy néz ki, hogy minden video akad, amit youtube-ról ágyazok be a blogba, ezért most inkább csak linkeket rakok azokhoz, amik biztosan voltak az éjszakai rádiós összeállitásban és én is régóta ismerem őket.
Mike Oldfield - Tubular Bells A rádióban persze a rövid verzió volt, de nekem ez a kedvencem. Ez az, amit gyerekként hallgattunk Adriánnal (a bátyámmal), és amit sajnos kb. 20 éve nem hallottam. Pedig ahogy két és fél perc után elkezdenek bejönni az újabb és újabb hangszerek, az egyszerűen csodálatos.
Mike Oldfield - Sheba Nem az egész az, csak az első 3 és fél perc, de ez a legjobb minőségű felvétel youtube-on
Még pár szám, de aztán elkezdtek ismétlődni a számok a rádióban. Merthogy ez nem kereskedelmi, hanem állami rádió, így nincs pénz éjszakai DJ-re. Gondolom beállítottak 20-30 dalt lejátszásra, aztán elmentek aludni, akinek meg tetszik az hallgathatja egész éjjel. :)
Nekem mondjuk tetszett, úgyhogy csak azzal volt gondom, hogy megint kb. 4-ig ébren voltam.
Új évünk van és szerintem igazán ránk fér egy kis szórakozás és nevetés. Netezgettem és egy másik blogon megtaláltam az egyik kedvenc internetes vidót, amit még a Youtube előtti időkből ismerek. Ez pedig a norvég békefenntartók Kosovo című klipje.
Mindig is kedveltem az effajta szórakozást az olyan munkahelyeken, ahol általában kemény a meló és nem ténfergésből áll az élet.
De régen írtam már. Sokminden történt az elmúlt 1 hónapban. Egy ideig azért nem írtam, mert egyrészt nem akartam folyton keseregni, hogy hogy utálom a munkámat, másrészt mert napi 10 óra meló és 3 órányi tömegközlekedés után bizony nincs kedve az embernek (vagy legalábbis nekem) még írogatni is. Ám ez a helyzet megváltozott. Mivel nem ért annyit az egész, hogy tönkrevágjam magam, 2 hete felmondtam. Múlt pénteken volt az utolsó napom, tehát az elmúlt hetet pihenéssel és álláskereséssel töltöttem. Így decemberben persze nincs sok esélyem egy másik állásra, de azért hívogatnak a fejvadászok. A következő hetekben is jelentkezgetni fogok az állásokra azért, hátha összejön valami. Mostmár azonban inkább itt a belvátosban szeretnék elhelyezkedni, mert az itteni tömegközlekedés egyszerűen siralmas. Majd kiderül, hogy mi lesz, de úgy érzem, hogy ez a felmondás akkor is jó ötlet volt, ha most egy ideig figyelni kell minden kiadásra.
Tudom, hogy régen nem írtam már. Ráfoghatnám mindenfélére, de már megint csak egyszerű lustaságról van szó, meg úgysem történik soha semmi. De ha jól meggondolom, végülis történtek dolgok. A hétvégén voltunk Cork-ban, ami Írország legdélebbre lévő "nagyvárosa". Szerencsére gyönyörű időnk volt és a szálloda is tetszett. A belváros szívében aludtunk egy "kis" hotelben. Sétálgattunk a belvárosban és pihengettünk a szobában, amolyan igazi kikapcsolódós hétvége volt. Hétfőre aztán kijött rajtam egy kisebb torokgyulladás némi lázzal és hangszálgyulladással. Mivel teljesen elment a hangom, be sem mentem dolgozni. Voltam dokinál, aki vírusra gyanakszik és még holnapra is kiírt. Mondjuk €55-ért mondhatott volna többet is, de a kis pihenő is megéri.
És persze a fő hír. Petrát felvették a Creative Labs-hoz! :) A közreműködésért köszönet jár János barátomnak is. Szóval elvileg Petra 2 hét múlva kezd a Creative európai központjában (European Operations and Technical Center) Blanchardstown-ban. Itt már Ő is véglegesített pozícióban lesz évi 24 nap szabival és egyéb bonuszokkal. Itt is gratulálok neki, nagyon ügyes volt. Nem semmi ebben a gazdasági helyzetben ilyen jó kis logisztikus állást kifogni.
Pár Cork-i kép is van azért.
A városháza éjszaka
A szállodánk (mármint nem a miénk, de itt aludtunk)
Kicsit nehéz volt visszaszokni az írországi időbe. Egész héten napi 3-4 órát sikerült csak aludni, ami miatt folyamatosan hulla fáradt voltam. Ráadásul a napi 4-5 meetingen kívül elég sok tennivalóm is akadt. Azt hiszem évek óta nem dolgoztam annyit, mint amennyit ennél a cégnél. Viszont legalább kezd tetszeni a dolog. A kinti tréning alatt még úgy gondoltam, hogy baromira nem érdekel ez az egész és semmi kedvem sincs hozzá, de aztán ahogy élesben kezdtem dolgozni, napról napra változott a véleményem. A kollégák is egész jófejek, úgyhogy semmi gond sincs (egyenlőre). Azért mondjuk nem egyszerű 3 hét tréning után a cégnél lévő német Agency Services részlegénél az atyaúristen szerepét játszani. Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy márciusban kezdjük a terjeszkedést a német piacra és addig minden rendszernek és folyamatnak rendben kell lennie. Namármost ami Agency Services-el kapcsolatos, abban én döntök és én teszek javaslatokat. Nem mondom, hogy ez a legegyszerűbb dolog, amit valaha csináltam, de hamár egyszer elvállaltam, akkor már megpróbálom jól csinálni. Most 3 napos hétvége van és végre sikerült egy kicsit pihenni. Péntek délután meg vettem egy video-vágó programot (tudom, hogy letölthettem volna a netről, de nem volt drága). Mikor kb. 10 éve vágással foglalkoztam hobbiként, akkor egy 6 perces klippen 3 hétig dolgoztam. Szerencsére azt néhány baráton kívül senki sem látta. :) Most 3 este kellett hozzá. Sajnos a youtube-ra nem lehet feltenni a jó minőségű 1GB-os változatot, de azéert a közepes minőségűt meg lehet nézni alább.
A zene választásnak több okai is volt, de maradjunk csak annyiban, hogy ez tetszik és megvolt vágás nélkül. Akinek lassan töltődik, az ne aggódjon. 70MB néha eltart egy darabig. :)
Kéne egy kicsit aludni, de nem tudok, úgyhogy egy rövidkét írok inkább. Sikerült hazaérni tegnap reggel. Nem tetszett túlzottan a repülőút, bár ebben biztosan nagy szerepet játszik, hogy a New York - Dublin járaton kb. 10-15 alkalommal elment az áram (5-10 másodpercre) az utas részen. A pilóta többször is bemondta, hogy nem kell aggódni, mert a repülésirányítási rendszereket nem érinti a zavar, de azért amikor turbulencia közben minden sötétbe borul és elkezd rázkódni a gép, az elég húzós érzés. Nomeg hozzáteszem, hogy 240-280 km/h hátszéllel jöttünk, ami dobálta a "kis" gépet rendesen, igaz, így legalább másfél órával a menetrend előtt földetértünk. Szóval egy árva percet sem aludtam a gépen, aztán itthon persze egész napos pihi következett, amitől éjszaka megintcsak nem aludtam túl sokat. Persze ma is egész nap hulla fáradt voltam, most meg nem tudok aludni.
Holnap talán lesz annyi erőm, hogy képeket is tegyek fel.
Tegnap este volt egy kis bucsuvacsi a csapatunk itteni tagjaival. Bridgiten kivul meg Sheila es Suellen volt ott. Suellen egy 50 koruli igazi buta szoke no, Sheila pedig 40 koruli eszmeletlen jofej afro-amerikai no. Egesz jo kis este volt, Sheila miatt szinte folyamatos volt a rohoges, ugyhogy alig tudtam megenni a vacsorat azalatt a 3 ora alatt, amig az olasz etteremben voltunk. Egyebkent most, hogy mar lassan elmegyek, nem is utalom annyira ezt a helyet. Vegulis szep a taly es nem ok tehetnek arrol, hogy Petra nelkul nem erzem tul jol magam. Holnap 2-re kivisznek a repterre, 4-kor indul a gepem a JFK-re es 5-korul elvileg mar ott is leszek. Kicsit szorakozom a NY-i repteren, aztan 8 elott par perccel indul a gep Dublinba, ahova elvileg vasarnap reggel 8 korul erunk. Szoval a legkozelebbi bejegyzes mar ujra ekezetes lesz. :)
Mar csak 3 napot kell kibirni tavol az otthontol, a connecticut-i Hagymafalvan. Biztos valami rossz fat tettem a tuzre valamikor, hogy Amerikan belul is pont videkre szamuztek. Bar most, hogy mar ket varost is lattam (Hartford, New York), tulajdonkeppen azzal sem jartam volna sokkal jobban, de azert megis. Ma el kellett mennem taskat venni, hogy haza tudjam vinni a cuccokat amit vettem, meg azt a kb. 5-6 kg dokumentaciot, amit ezalatt a 2,5 het alatt atvettunk. Merthat hely meg lenne a cuccaimnak a szep nagy borondomben, csakhat a sulyhatart meghaladnam. A lenyeg az, hogy Bridget vitt el a Wal-Mart-hoz, ahol kis nezelodes utan talaltam is egy jo es olcso kis taskat, aztan felhivtam a hotelt, hogy mikor tudnak ertem jonni. Este 8-at igertek, de ekkor meg csak 6 ora volt. A munkatarsak mondtak, hogy nagy mazlim volt multkor a taxival, ugyhogy hacsak nem az eletem mulik rajta, hagyjam a Hartfordi taxikat. Szoval volt 2 szabad oram. Elsetaltam a fout melletti fuves reszen egy masik bevasarlo helyre, hatha ott van valami erdekes. Persze nem volt, de azert megint vettem 1-2 ruhat, hogy tenyleg legyen ertelme a taskanak. Mire odaig jutottam, hogy visszainduljak a Wal-Marthoz, mar besotetedett. Igy kicsit mokasabb volt a seta, de veszelyes azert igysem volt igazan. Azaz egyszer majdnem osszecsinaltam magam, ugy megijedtem. Setalok nyugodtan, egyszer csak a bozotbol elosetal ket ozike. Szerintem en jobban megparaztam, mint ok, mert nem nagyon zavartattak magukat, legelesztek tovabb. Kicsit hozza lehetnek szokva a zajhoz es az emberekhez, ha 3 meterre a fordalmas uttol kajalnak. Azert sikerult oket elijesztenem, mikor probaltam elohalaszni a fenykepezot a hatizsakombol. Mire a kezemben volt a gep, mar a bokrok sem mozogtak mogottuk. Gyorsak ezek a vadallatok. :) Gond nelkul visszaertem az uzlethez, megvettem a taskat meg egy pici lakatot, hogy ne nagyon nyitogassak a csomagot a repteri munkasok, aztan megjott a kisbusz es irany "haza" a hotelbe. Ez mondjuk egy nagyvarosban kb. fel ora lett volna. Meg ha lenne ostoba credit kartyam es tudtam volna kocsit berelni, ugyancsak kevesebb lett volna egy oranal. Dehat ugye az meg nincsen nekem. Sulyt az elet, amiert nem bankhitelbol, hanem sajat penzembol szeretnek elni. A sofor visszafele megjegyezte, hogy olyan sokaig vagyok itt, hogy vehettem volna kocsit. "De jofej vagy"- gondoltam magamban, de aztan csak horkantottam egyet, mintha nevetnek.
Na mindegy, mar csak 3 nap es visszaterek az europai, civilizalt eletbe. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire varom mar. Tulsagosan idegen nekem ez a hely. Meg a humorerzekemet is elvesztettem.
Mikor fiatalabb koromban a Portside-ba jarogattunk Janossal, Csanaddal es Miklossal, az utolso szam hajnali 4-kor mindig Frank Sinatra New York c. dala volt. Tulajdonkeppen mindig is erdekelt, hogy a filmeken kivul milyen lehet a varos, mely sosem alszik.
A tortenetem a pentek estevel kezdodik. Miota itt vagyok amerikaban, azota egyre kesobb alszom el. Ezt csak tetezte, hogy kisse izgultam, hogy nem tudok majd felkelni hajnali 4-kor es lekesem a buszt. Mindebbol az lett, hogy este 6-tol 7-ig aludtam, aztan ebren voltam hajnali fel 4-ig. Akkor persze elaludtam es aludtam is fel 5-ig. Gyorsan osszekaptam magam, mikozben ugy bevertem a sarkamat az agy szelebe, hogy pont ott jott le a bor, ahol a cipo a legjobban dorzsoli. Jol indul a nap, gondoltam. Ettol fuggetlenul pontban 5-kor lent voltam a szalloda elott, de a taxi sehol sem volt. 10 perc varakozas utan a portas felhivta a taxiceget, akik termeszetesen megfeletkeztek a dologrol. Az egyik vendeg viszont a repterre ment es hallotta, hogy mi tortent, majd rogton felajanlotta, hogy elvisz. Berelt kocsija volt es az idejebbe siman belefert a dolog, radasul jol ismerte a kornyeket. TehatWill witt be a varosi buszpalyaudvarra. Kozben kerdezgetett, hogy mit csinalok erre, honnan jottem, hova megyek es hasonlok, vagyis kellemesen beszelgettunk. Szoval azert nagytobsegben normalisak ezek az amerikaiak. Mi persze leginkabb a filmekbol ismerjuk oket, de a normalis hetkoznapi emberekrol sosem keszul film. Ott voltam a buszpalyaudvaron, felvettem a jegyemet es fel 7-kor indult is a busz. Szerencsere nem ult mellettem senki, viszont elottem egy 5-6 ev koruli afro-amerikai kislany volt az anyjaval. Amig sotet volt, addig csenben ult, viszont 7 korul felkelt a nap. Onnantol kezdve percenkent 2-3 alkalommal hangzott el a Look mam! (Nezd anya) kialtas 15000 decibellel. Olyan mertekben idegesitett, hogy mar szinte szoltam, hogy halkitsa le a gyereket, de aztan egy idosebb utas megtette helyettem. Na ezt nem kellett volna, szegeny kislanynak ugyanis volt kitol tanulni a rikacsolas muveszetet. Anyuci vagy fel oran at tepte a szajat, hogy hogy mer valaki beszolni neki es hogy neki milyen okos lanya van, hogy milyen sokmindent eszrevesz a buszbol. Hat tenyleg, vagy 150 alkalommal vette eszre a folyot, ami mellett az autopalya ment. Hullafaradtan ertunk New Yorkba reggel 9-kor menetrend szerint. Ez azt jelentette, hogy vegigmentunk Harlem reggeli almos es eszmeletlenul koszos, szemetes utcain, majd a belvarosba erve bementunk egy epulet alatti parkolohaznak kinezo buszpalyaudvarra. Azt hozza kell persze tennem, hogy fogalmam sem volt, hogy a varoson belul hol vagyunk, sot, terkep sem volt nalam. Tulajdonkeppen kicsit koncepcio nelkul keszultem erre a napra. Kileptem a palyaudvarrol es elindultam balra, mert az tunt szimpatikusnak. 5 perc mulva a Time Square-en voltam. Az azert komolyan nez ki a rengeteg futo felirat es reklamkivetito miatt. Ott elkezdtem a Broadway-en menni eszak fele, hogy lassam, mi van arra. Kb. fel ora mulva mar a Central Park mellett voltam. Ekor meg szinte senki nem volt az utakon. Setaltam ide-oda es neztem a felhokarcolokat. A legtobbje regebbi epitesu, de azert vannak ujabbak is. Sydney-ben tetszettek a felhokarcolok, mert csak a belvaros sziveben voltak es azok is mind szepek, szinte elegansak es ujak. Itt ez annyira nem igaz. A 8.sugaruton eppen szombati vasar volt, igy nezelodtem egy ideig. Mindenfele gagyi dolgot lehetett kapni kozepesen dragan. Latvanyosan a turistakra mentek a hienak. Raadasul fura alakbol is kezdett egyre tobb lenni az utcan, igy a szep, uj, draga kamerat sem nagyon akartam elovenni a hatizsakbol. Jobb ha szegenynek tunok, akkor talan nem engem akarnak majd kirabolni. Mire mentem 6-7 utcasarkot, mar televolt minden emberrel es elojottek a hot-dog arusok is. Na ezek mar nem csak hot-dogot arulnak, hanem csirke kinezetu saslikot is, amit faszenen sutnek szenne. Mivel majdnem minden utcasarkon van egy ilyen, szinte az egesz belvarost ellepi a fust es az egett hus szaga. Bar eleg ehes voltam, inkabb egy Wendy's-be mentem be. Vegre egy hely, ahol meg van ilyen. Regen volt egy otthon, az Oktogonon, de vagy 10 eve bezart, mivel nem birta a versenyt az olcso Mekdonaldszal es Borgerkinggel. Az volt a kedvenc hamburgeres helyem, ahol a husi kilog a bucibol es finom es sok salata van rajta. Itt is hasonlo volt, de azert kicsit mu ize volt. Mondjuk 6 dolcsiert ne varjaon csodat az ember. Ezutan elsetaltam a Chrysler towerhez. Nekem a sok NY-i felhokarcolo kozul ez tetszett eedig is a legjobban es ezutan is ez fog. Egyszeruen gyonyoru az az epulet.
Persze ha mar ott jartam, bementem a Grand Central, azaz kozponti palyaudvarra is. Egesz szep kis hey ahhoz kepest, hogy palyaudvar. Eppen valami jotekonysagi penzgyujtes volt. Lehetett venni tombolat $1.000-ert. 3 kulon tombola is bolt. Az egyikre 400 jegyet lehetett venni, a masikra 300-at, a harmadikra pedig 100-at. Az elsonek a fonyeremenye egy vadiuj Maserati Quattroporte volt, a masiknak egy Maserati Granturismo, a harmadiknak pedig 2 uj Vespa robogo. Mindharom tombola masodik helyezettje 2 szemelyes olaszorszagi utat nyerhet. Eppen nem volt nalam ennyi penz, tehat nem jatszottam. Innen az utam az Empire State Building-hez vezetett. Ekkor mar elegge fajt a labam, igyhat fogtam egy szep sarga taxit es azzal mentem. Vegulis ezt is ki kell probalni, hamar ott van az ember. Kezdett dugo lenni igy 2 korul, de azert 10 perc alatt odaertunk. Tudom, most megkovezes lesz, de nem mentem fel a tetejere. 2 oras sorbanallas es nemi penz lett volna az ara. Leginkabb a sorbanallas nem tetszett, de aki ismer, az tudja rolam, hogy 10 percet is alig birok ki egy sorban, nemhogy 2 orat. Egyebkent lehet, hogy ez NY legmagasabb epulete, de egyben szamomra az egyik legcsunyabb is. Semmi szepseget nem lattam benne, tehat inkabb besetaltam a vilag legnagyobb boltjaba, ahova egyebkent is terveztem a benezest. A Macy's az a hely, ahol minosegi sajatmarkas es designer ruhakat, haztartasi felszerelest es muszaki cikkeket lehet kapni. Ez azert a vilag legnagyobb boltja, mert hatalmas az alapterulete es 8 emeletes. Itt legalabb 3 orat toltottem el. Vettem is 2 Hilfiger inget, mivel iden 150 eves az uzletlanc es egesz jo akcioik vannak es a turistaknak lehet visitor kartyat kerni, amivel a learazasokon feluli plusz 11% kedvezmenyt kap az ember. Persze kiprobaltam egy igazi NY-i utcai hot-dogot is. Igazi penzkidobas volt. Semmi kulonos nincs benne. 1 puha hot-dog kifli felbevagva, bele a legolcsobb virsli, ketchup, mustar, meg nemi barna leben uszo hagyma. Egy hasmenesre jo, de masra nem nagyon. Ekkor mar kezdett keso lenni, ugyhogy meg visszasetaltam a Time Square-re megnezni, hogy milyen naplemente utan, aztan mentem a buszhoz, nehogy lekessem a 10 oras jaratot, mer az az utolso. Hajnali 1-re ert be a busz a hartfordi allomasra, ahol 3 taxi allt, de mire en odaertem nemi penzfelvetel utan, mar csak egy volt. Beultem, elhadartam a cimet, aztan eszrevettem, hogy furcsa legfrissitoje van a taxisnak. Egyfolytaban dalolaszott es nevetgelt, majd kozolte, hogy jamaikai, de jol ismeri a kornyeket. Na ekkor realizalodott hogy nem legfrissito, hanem baromira be van fuvezve a ficko. Hirtelen Amsterdam-ban ereztem magam. Fel is vetettem a hatso ulesrol, hogy mikor Ams-ban jartam, akkor ereztem ilyen szagot. Nagyot rohogott, majd kijelentette, hogy bar ez itt illegalis, neki megis segit a vezetesben. Alapvetoen szorakoztato urge volt es eleg lassan ment, hogy ne nagyon feltsem az eletem, de azert megkoronazta a napomat. Nem akartam semmi mast, csak otthon lenni Petraval, de mivel ez most nem megy, csak felmentem a szobamba es 10 orat aludtam. Lehet, hogy jo hely New York, de nekem tulzsufolt es budos, ugyhogy nem nagyon vagyom vissza.
Szegeny Hartford majd' 200 eves tortenetenek nem ez volt a legjobb hete. Mikor 3 hete dolgozni kezdtem itt, meg $60 felett volt a reszvenyunk. A mai zarasnal ez $18,27 lett. Monjuk jo lenne, ha hamar kiderulne, hogy mi is lesz a ceggel, ha ez meg sokaig igy megy. Nehogymar akkor csodoljon be, mikor mar beletanultam mindenbe es megkedveltem a helyet. Most meg benne vagyok az interjuzasban, ugyhogy konnyebb lenne az uj valtas. Egyebkent ahhoz kepest, hogy minden reggel olyan erzessel megyek be, hogy nem tudok az egvilagon semmit, egesz jol megy ez a betanulas. Ma mar tesztrendszerbe vittem be adatokat az egyik UAT (User Acceptance Testing) miatt. Bridget (aki betanit) adott a dologra masfel orat, hogy majd jol elleszek vele. El is voltam vagy 25 percig. Akkor fejeztem be. Szerencsetlen no dobott is egy hatast, hogy akkor most mivel toltsuk el az idot, mikor olyan jol kitervelte ezt nekem mara. Mondtam, hogy hamar egyszer tesztelunk, akkor jo lenne meg 2x ennyi adatot felvinni, hogy tenyleg biztosak legyunk a dolgunkban. Aztan persze igy is lett. Elvileg hetfo delutanra atnyomjak az adatokat mind a 3 rendszeren es akkor orulni fogunk, hogy egy dolgot kipipalhatunk a 30-40-es listarol.
Lassan aludnom kene, mert mindjart 10 lesz, nekem meg reggel 4-kor kell kelnem a NY-i ut miatt. Fogalmam sincs, hogy fogok felkelni, mikor mostanaban ejjel 1 elott nem tudok elaludni. 3 or alvas meg eleg keveskenek tunik. Ha lesz erom, akkor holnap ejszaka meg frissitek, de valoszinuleg csak a vasarnapi ebredes utan lesz uj bejegyzes.
Kisse esemenytelenek a hetkoznapok. Persze folyamatosan uj dolgokat tanulok a kulombozo nyugdijbiztositasi es befektetesi dolgokrol es a rendszerekrol valamint rendszerkovetelmenyekrol, de tulajdonkeppen semii erdekes nem tortenik. Talan majd holnap. Merthofy vegiglatogatjuk azokat az egysegeket, amiknek a mukodesere hatassal van a munkank es amelyek mas kozpontokban vannak kb. 25km-es korzetben. Tehat a kozpontban csak 2 orat leszunk reggel. Sajnos az elso talalkozot lemondtak a telefonos call centeresek a megnovekedett hivasforgalom miatt, de ebben a penzugyi helyzetben nem csoda, hogy hirtelen a haromszorosara emelkedett a beerkezo hivasok szama. Vasarnap az Alliance 2,5 milliard dollart fektetett be nalunk (reszvenyeket vett hatalomgyakorlati jogosultsag nelkul), de ettol meg szarban van a globalis penzugyi helyzet es sokan telefonalgatnak. Szoval ez elmarad, de 10-kor kocsiba pattanunk (az enegm betanito csaj kb. 2 eves Audi A4-esebe) es megyunk ide-oda. A terv az, hogy valamikor 5 korul vegzunk es utana beugrunk a kornyeken levo bevasarlokozpontba kicsit nezelodni. Kene meg vennem taskat a kamerahoz, meg plusz aksit is meg persze nemi ruhat, hamar egyszer itt viszonylag sokminden van a meretemben (itt XL helyett csak L-nek szamitok :) ). Na de miert is kell maris plusz aksi a kamerahoz? Ma este lefoglaltam a szombati buszjegyet New Yorkba. Reggel fel 7-kor indul a busz Hartfordbol es elvileg fel 10-kor mar ott is leszek. Sajnos az ottani szallasok nem tul olcsok, ezert a kb. $300 (ennyibe kerul a nemcsotanyos szallas 1 ejszakara) kifizetese helyett inkabb meg aznap este 10-kor visszaindulok. Ha meg nagyon tetszik a hely, akkor vasarnap ugyanebben az idoben megyek vissza varostnezni. A jegy oda-vissza $54, ugyhogy elmeletileg nem verem magam oruletes koltsegekbe. Vegulis a draga es szamomra fontos dolgokat mar megvettem, tehat tenyleg csak a varosnezes miatt megyek. Persze aki mar volt ott, az azt mondja, hogy 1 honap is keves, de ha tenyleg jo, akkor majd inkabb Petraval kettesben szeretnem megnezni es nem igy egyedul. Es vegre kezdunk ott tartani, hogy mar csak masfel hetet kell itt kibirni. Biztos jo hely ez az Amerika, de nekem az elmult het alapjan nem nagyon tetszik. Jo nekem a ven Europa (vagy Ausztral-Azsia). Na mostmar lessan lefekszem aludni, mindenki masnak is jo ejszakat (vagy jo reggelt) kivanok!
Kemeny kis napom volt. Reggel 7-kor keltem, 9-kor a repteren voltam kocsit berelni. Na\ mondjuk azt speciel credit card nelkul nem lehet. Azaz lehet, ha amerikai a debit cardja az embernek. Ha kulfoldi vagy es csak debit cardod van, akkor is lehet, de 6 hettel a berles elott mar be kell jelentkezni. Szoval mondtam nekik magyarul, hogy Anyatok! es mentem vissza a szallodai minibusszal. 10-kor mondtam a szalloda portajan, hogy kene a minibusz, mert szeretnek bemenni Hartfordba. Kerdezte, hogy mit szeretnek ott csinalni. Mondtam, hogy varostnezni, setalni, vasarolgatni, meg ilyenek, aztan majd keresek egy taxit es hazajovok. Hat, nem tul finoman, de lebeszelt rola. Egyreszt, mint kiderult, a belvarosban nincsenek igazan boltok. Az kint van a varoson kivul mashol, masreszt Hartfordban az egvilagon semmi sincs, amit erdemes lenne megnezni (nehezen hiszem el, de megiscsak o az idevalosi). Raadasul azt mondja, hogy nem tul biztonsagos celtalanul setalgatni a varosban. Inkabb ne menjek oda, a kisbuszos elvisz szivesen vasarolni. Na a jo kis amcsi filmek alapjan ezzel sikerult elteriteni eredeti tervemtol. Vegulis tenyleg szerettem volna venni 1-2 dolgot, tehat irany a kornyek legtutibb bevasarlo kozpontja, ami a hoteles szerint jo elektronikai cuccok es ruhak vetelere. Ok, odaertunk, kerdezi a sofor, hogy mikor jojjon? Mondom fogalmam sincs, inkabb majd en hivom, hiszen ugyis akarok itteni mobilt venni (merthogy az otthonival rendkivul mokas modon nem tudok itteni szamokat hivni). Ok, majd szoljak es jon. Kiraly, elkoszonunk, elmegy. A "bevasarlokozpont" olyan volt, mint a Budakeszi melletti outlet. Ruha volt dogivel (foleg noi), de az, amit en szerettem volna, az nem volt. Ott alltam a nagybudos semmi kozepen. Persze vehettem volna ruhat, csakhat ez megiscsak Connecticut, ami divatilag nem igazan a modern dolgokrol szol. Vehettem volna dolgokat, amik otthon kb. 100 eve mentek ki a divatbol, csak ezek eppen uj anyagokbol (erttsd muszal) voltak. Ja, meg vehettem volna 2000 dolcsiert modern, hiper-szuper futogepet, vagy eppen konyvet (ami Dublinban olcsobb), de meg 4-5000 dollaros gyuruk es nyaklancok is voltak. Szoval, OK, hogy a 4*-os szallodabol oda vittek, csak en nem ezt akartam. Elindultam hat lefele a dombrol az ut szelen a fuben, hogy ratalaljak arra a helyre, amit utkozben lattam. Sikerul is fel ora gyaloglas utan eljutni egy masik "bevasarlo kozpontba". Ez azert van idezojelben, mert nem tartom igazan bevasarlo kozpontnak azt, mikor egymastol 2-500 meteren belul vannak a kulombozo uzletek. No mindegy,volt ott egy Best Buy, ami az elektronikai bolt a kornyeken (15 merfoldes kornyek). Bementem es egybol megtalaltam par dolgot, amit szerettem volna. Szoval mar a birtokomban van nehany amerikai sorozat (How I Met Your Mother 1-2, Chuck 1, Psych 1-2) DVD kiadasa es sikerult vennem egy videokamerat is. Ez pedig egy SONY HDR-SR11 tipusu (olcsobban vettem, mint a linken talalhato darab) 60 GB wincsivel rendelkezo full HD kamera. Ezt mondjuk mar otthon kineztem, mert hogy itt sokkal olcsobb, mintha Dublinban vennem. Mobiltelefon persze nem volt. Sebaj, lejjebb az uton van valahol a Wal-Mart, ott lattam. Petra pont akkor hivott, mikor kijottem az aruhazbol. Elmondhatatlanul jol esett, hogy tudtam vele beszelni. Uj erot kaptam. ------ Kicsit off csaladi tortenet -------- Egyebkent egesz nap ugy ereztem magam, mint mikor valamikor 14-15 eves koromban egy live fantasy kirandulas alkalmaval Kuvik mondta, hogy neki eros helyismerete van es tud egy rovidebb utat a celhoz a Borzsonyben. 2 perccel utana mar el voltunk tevedve. Na akkor tanultam meg, hogy ha ilyen estben faradt az ember, akkor nem leulni kell, hanem tovabbmenni. Koszonet erte Adriannak. Eszembe jutott, mikor ott annak idejen meg a mokabol csomagolt savanyucukrot is kiporcioztak a haverokkal, hogy maradjon esetleg ejszakara es reggelre is. Ez lehet, hogy nem tartozott nagyon ide, de ha Adrian olvassa, akkor talan O is emlekszik meg az estre. Tobbek kozott az eletemet is megmentette ott egy szinte fuggoleges szakadeknal. Amig elek nem fogom elfelejteni, ami aznap tortent, pedig semmi bajunk nem lett. ----------- Offtopic vege ------- A Wal-Mart ujabb feloranyi setara volt (persze meg mindig az ut mellett 20 cm-re, merthogy jarda sehol). Meg is vettem a telefont (nem egy csucsmodell, de telefonalni es SMS-ezni lehet vele (elvileg, de erre meg kiterek majd). Persze kicsomagoltam egybol a kis joszagot, amire az volt irva, hogy azonnal hasznalhato. Na ez persze nem teljesen volt igaz. Azonnal hasznalhato, ha kocsival vagy es ra tudod tenni az autos toltore. Sajnos en ezt nem tudtam megtenni. Ez az en hibam, nem az ovek, en nem vagyok felkeszulve az itteni viszonyokra. Szoval a hatizsakom kezdett megtelni, a hotel baromi messze volt es en meg mindig nem tudtam hivni oket, pedig ekkor mar deluten 1 mult. Megint bementem a Five Guys-hoz, de megint nem tudtam a felet sem megenni a legkissebb menunek, pedig igazan ehes voltam. Gondolkoztam, hogy mit is csinaljak, aztan rajottem, hogy semmi gond sincs, hiszen vittek mar haza innen, tehat tudom az utat. Kicsit hosszu, de egy kis seta nem art. A Wal-Mart persze mar Avon-ban van es nem Simsbury-ben, de a ketto kozott csak 3 merfold van. Legyalogoltam az Avon kozpontjaban levo utkeresztezodesig, dobtam egy balost es mar rajta is voltam a hazavezeto uton. Na ilyenkor jo az a kis tulajdonsagom, hogy ha egy nem tul bonyolult uton megyek valahova, akkor 1-2 even belul nem tevedek el ugyanazon az uton. Utkozben volt egy italbolt, ahol vettem egy light (diet) coke-t es egy pici uveg Balantines-t. Azert kis uveg, mert csak fel liter. Itt a nagy uveg 1,75 l, a normal 0,75l, a kicsi 0,5 es a pici 0,05l. Kerdeztek is azeladok, hogy biztos eleg lesz-e. Nekem vagy 2 hetre, ami a cel. Nem hittek el, de ok. Egyebkent sokkal olcsobb, mint Dublin-ban, de azert Budapesten megolcsobb a pia. A feles Bali 12 dolcsi volt, ami kb. 9 euro. Setaltam tovabb hazafele es neha megprobaltam stoppolni. Na ez nem ment nagyon. Egyszer allt meg egy idosebb no, hogy hol robbant le a kocsi, segitsen-e szerelot hivni. Mondtam, hogy nincs kocsim, erre meg sem tudott szolalni. Mondtam, hogy merre mennek (tokegyenesen az uton), de erre csak kozolte, hogy o elobb elkanyarodik, aztan a gazba taposott es elviharzott. Pedig egy darabon elvihetett volna. Na mindegy, mentem tovabb. Avon es Simsbury tenyleg kb. 3 merfoldre van egymastol. Csakhogy Avon kozpontjatol a Simsbury Inn-ig az ut kb. 5-6 merfold. Delutan fel 5-re sikerult hazagyalogolni. Kisse elfaradtam, de azert nem volt rossz nap, hiszen legalabb nem unatkoztam. Ettem vacsit, es most itt az iras. Este 9 ora mult par perccel es hat ma sem kell altatni. Azert persze az kiderult, hogy a telefon aktivalasa utan meg 2 napot varnom kell, hogy nemzetkozi szamot hivhassak, de sebaj, hetfon mar tudok majd szabadon telefonalgatni. A kamerat iskiprobaltam 5 perc erejeig. Nagyon kiraly, majd teszek fel filmeket, ha hazamentem. Most pedig asszem lefekszem es reggelig alszom. Baromira elfaradtam. Jo ejszakat mindenkinek!
Voltam ma Walmartban, merthogy par dolgot sikeresen otthon felejtettem. Egesz olcso kis hely. Amolyan Teszko fele, csak amerikaiaknak, azaz meg a hifi osztalyon is lehet csokit, cukrot meg hasonlo oda nem illo dolgokat kapni. Majdnem vettem egy mobil telefont, de aztan megsem, merthogy eleg gagyi volt. Kartyas telefon 9.95-ert, amihez 25 dolcsiert lehet olyan feltoltokartyat kapni, amivel 1 orat lehet kulfoldre telefonalni. Azert lehet, hogy ha hetvegen latok ilyet, akkor megveszem. Amig vartam a hoteles kisbuszra, merthogy mindenhova azzal jarok a nagy tavolsagok es a jarda teljes hianya miatt, beugrottam egy Five Guys nevu hamburgereshez. Ok arrol hiresek, hogy az utobbi 10 evben mindig oket valasztotta a Washington magazin kozonsege a legjobb "olcso hamburgeresnek". Azert a Makdonaldsz meg a Burgerkinga tenyleg seholsincs ehhez kepest. Mondjuk rendeles utan kellett varni vagy negyed orat, mire megkaptam a kajat, de ez az itteniek miatt lehetett. Volt, aki 15 hamburgert vett. Lefagyasztjak, vagy buli van? Vagy lehet, hogy megeszik vacsira. Szoval egyszeru sajtburgert kertem kozepes kolaval meg krumplival. A husin, sajton es zsemlen kivul mindent szabadon lehet megadni, hogy mit kersz a hambiba. Egyebkent pedig a sima hamburger az dupla. A kolat barmennyiszer utantoltheted, a normalnak eladott oruletes adag krumplit pedig ott helyben vagjak hasabra es sutik ki. Mivel foldimogyoro olajban sutik a krumplit, teljesen mas ize van, mint amit mi megszoktunk. Ja es mivel ezek kedvesek es aranyosak, foldimogyorot minden mennyisegben ingyen magadbatomhetsz tokingyen, csak a kajaldabol nem lehet kivinni.
Az elkovetkezo 3 hetben sajnos ekezetek nelkul tudok csak irni, mert a ceges laptopon meg annyi jogosultsagom sincs, hogy magyar karakterkeszletet allitsak be. Ezert elore is elnezest kerek az olvasoimtol. :) Szerencsesen megerkeztem Simsbury-be. Kisse hosszu volt az ut, reggel 5-kor ebredtem es dublini ido szerint este 7-re ertem a szallodaba. Nagyon szep kis hely, Simsbury Inn neki a neve. Ezegy kis falu, mindenki ismer mindenkit es nagyon kedvesek az emberek. A hotel 4 csillagos, de en meg eletemben nem voltam ilyen jo szallodaban. Limuzinnal jottek elem a repterre, csak a nevemet kellett mondanom a becsekkolaskor, de mar minden elo volt keszitve. Van egy etterem es egy pub is hazon belul. Vacsoraztam is az etteremben. Mit is mondhatnek? Nem tudom, hol tanult a foszakacs, de eletem legjobb francia hagymaleveset sikerult elfogyasztanom. Az utana kovetkezo borju steak krumplipurevel es langusztas spargafejekkel is lenyugozo volt. Az ar persze eleg huzos, de szerencsere megiscsak ceg fizeti, igy ezzel nagyon nem kell foglalkoznom. Az elso pillanattol kezdve mindenki a nevemen szolit, ami meg akkor is jol esik, ha keptelenek kimondani a Kovacs nevet. A hotel kertjeben (meg errefele mindenhol) egyfolytaban ide-oda rohangalnak a mokusok. Nagyon baratsagos hely. Egy dolog van, ami a sok jo dolog ellenere ranyomja a belyeget erre az utazasra, hogy Petra nincs velem. Nelkule pedig azert semmi sem tokeletes, sot. Most lefekszem kicsit aludni, mert nagyon faraszto volt az ut, de talan mostanaban 1, maximum 2 naponta lesz frissites. Kepeket nem tehetek fel a ceges gepre, de utolag majd feltoltok egy parat. Joejszakat mindenkinek!
... indulok a nagy vízen túlra. Péntek délután meglett a vízumom, úgyhogy ma lefoglalták a repcsit, holnap meg a szállás is meglesz. 3 hét a hűvös (kb. mint Dublin) connecticuti kisvárosban (inkább falu), Simsbury-ben. Hát, kíváncsi leszek. Időközben sikerült eljutnunk addig is, hogy mégiscsak lesz laptop. Sőt, előleget is kapok, hogy legyen miből finanszírozni a kiadásaimat, amiket aztán majd elszámolhatok, ha hazaérek. Végül a 3 hétből két és fél lett a vízum miatti 3 napos csúszás miatt, de nem igazán sajnálom a dolgot.
Na ez sem lett a leghosszabb post, de talán majd kintről.
Vagy legalábbis jogilag, merthogy reggel az amerikai nagykövetségen kezdek és az amerikai felségterületnek számít. Azaz én így emlékszem a jogi tanulmányokra, bár annak idején többek közt abból sem voltam túl jó. Szóval tegnap reggel még úgy volt, hogy okt. 16-ra lenne időpontom, de aztán ez holnap reggelre változott. Még így sem biztos, hogy vasárnap indulhatok a nagy útra, de jövő héten biztos, hogy megyek. Egyébként a meló tényleg kicsit komolyabb, mint amit eddig valaha csináltam. Ma odajött hozzám a főnököm, hogy van egy kis számítgatás (3 excel fájl, fájlonként 10-12 tab), azt át kéne néznem, hogy leellenőrizzem, hogy jól számolták-e ki az amcsik az épülő németországi központ munkaerő igényét. Holnap délután ülünk össze, hogy megbeszéljük a dolgot részletesen, merthogy erről kint már érdemben kéne tudnom tárgyalni. Mondjuk az se lenne rossz, ha előbb megtudnám, hogy milyen folyamatokról lenne szó pontosan. Nomeg persze a használandó rendszerek még készülnek, így elég nehéz meghatározni, hogy micsoda mennyi időt igényel. Hullafáradtan érek haza minden nap és szerintem ez még sokáig így lesz. Azt sem tudom igazán, hogy hogy fogok blogot frissíteni a nagy vízen túlról, mert a cégnél le vannak tiltva a blogok, laptopot meg nem kapok. Érdekes kis út lesz...
Megvolt az első nap a "gyárban". Egyből azzal kezdték, hogy vasárnap kellene indulni a 3 hetes amerikai útra, ahol el kéne tanulnom, hogy mit csinál az, aki 15 éves tapasztalattal végzi most a munkát, hogy aztán lassan leépíthessük az amerikai szálakat és ez a funkció teljes mértékben hozzám kerüljön. Felvilágosítottam őket, hogy mint magyar állampolgár, jelenleg még ehhez nekem vízum kell. Kicsit meglepte őket a dolog, de most ketten azon dolgoznak, hogy minél előbb meglegyen a vízum. Egyébként nem rossz kis hely, csak elég erősek az elvárásaik, úgyhogy nem lesz túl egyszerű a meló. Egész nap a külömböző befektetési formákról olvasgattam, de szinte egész héten erről fogok tanulni. Mit is mondhatnék, mindjárt lecsukódik a szemem, ezért ez most csak ilyen rövidke bejegyzés. Megyek aludni.
Megjött a hír. Sikeresen végigellenőrizték a múltamat a Hartfordnál, ígyhát hétfőn reggel 3/4 9-kor kezdek a melóhelyen. Mivel mostanában 10 előtt nem nagyon szoktam kikászálódni az ágyból és a munkahely 1 órányi buszútra van, ez érdekes lesz majd. Persze menni fog, hiszen úgy érzem magam, mint egy kisgyerek a nyaralás előtt. Örülök, ha egyáltalán aludni tudok előtte.
Mint kiderült, az első hónapban főleg tréning lesz, melyből valószínűleg 1 hetet valamelyik amerikai központban "kell" tölteni. Nem igazán sikerült követnem az otthoni eseményeket, hogy akkor most vízumköteles még Magyarország, vagy már eltörölték, de ez végülis most nem az én gondom lesz. Biztosan könnyen megodják majd innen Írországból, hogy megkapjam az amerikai vízumot 1-2 hét alatt.
Mit csináljon az ember, ha az éjjel kellős közepén arra ébred, hogy kialudta magát? Hát frissít egyet a blogon. Munkáról még mindig semmi hír, de elméletileg hétfőn kezdek. Csak azt nem tudom, hogy hányra és kihez kell menni, de talán délután erre is fény derül.
Ma egy olyan dologról írok, amiről már régóta szerettem volna. Ez pedig a Laser Debit Card (debit card - folyószámlához kapcsolódó kártya, melynél hitelt nem lehet igénybe venni).
Nem tudom, hogy más országokban hogyan működik a külföldiek bankszámla nyitása és a kérhető bankkártyák, de valószínűleg ez az itteni egy egyedi szisztéma. Az ember megjön az országba és bankszámlát nyit, hogy legyen hova utalni a fizetését (ha majd persze lesz neki). Ezzel nincs is semmi gond, nekünk 10 perc volt az Allied Irish Bank (AIB) fiókjában. Ez a mai napon még mindig Írország legnagyobb lakossági bankja. 1-2 héten belül postán küldenek ki mindent, amire szüksége lehet az embernek. Kártya pin kód, netbank elérés, azonosító, pin ahhoz is, külön levél a számlaszámról és a dombornyomott Laser Meastro Debit Card. Ez jó, mert lehet vele vásárolni éspénzt felvenni automatából )meg persze cash back-re is jó). Csakhogy ebben a mai világban az ember néha szeretne online vásárolni. Na erre ez nem jó. Vagy legalábbis az online boltok 99,9%-a nem fogadja el.
Utánanéztem, hogy miért is van ez a Laser dolog? Hát bizony, az ír bankok nem csatlakoznak a nemzetközi online debit banki rendszerhez (mert nekik ez így olcsóbb, az emberek meg le vannak szarva), ezért aztán normál debit kártyát nem forgalmazhatnak. A kis Laser meg használható külföldön is, tehát csak a internet korára nincs felkészítve a rendszer. Ez persze azért is jó nekeik, mert így mennek a hitelkártyák, amivel többet költenek az emberek és utána fizethetik a zsíros törlesztéseket.
Még nyáron bementem a bankba, hogy nekem kell egy normál Visa, vagy MasterCard, hiszen szeretnék online repjegyet venni, meg mást is persze. Jött a párbeszéd: - "Sajnos csak a Laser az, ami debit kártya." - "Akkor kérek credit cardot (folyószámlához kapcsolt hitelkártya)." - "OK, töltse ki ezt az 5 oldalt, majd elbírálják a kérelmet. Ja, és csatolja az elmúlt 1 évre a bankszámlakivonatokat." - "Ha venné a fáradságot, hogy megnézze a számlám, akkor látná, hogy annyi ideje még nem vagyok itt." - "No problem, az otthoni kivonatok is jók lesznek." - "Király! Nem baj, hogy magyarul lesz?" - "Nem, miért lenne?" - OK, tényleg EU tag vagyunk mi is, a magyar is elfogadható. - "Köszi, kitöltöm és jövök."
Ktöltöttem az 5 oldalt, ahová szerencsére az iskoláimat nem kellett beírnom, de ezenkívül szinte mindent. Letöltöttem az otthoni kivonataimat, és csak mert jófej vagyok (és nem hiszek el mindent) csatoltam hozzá fordítást a mindenhol megjelenő kucsszavakról. Kb. 1 hét múlva jött a telefon a közpntből, hogy sajnos elutasítják a kérelmemet. Nincs csatolva az angol nyelvű kivonat. Mondom, persze, hiszen ez a magyar egy olyan furcsa ország, ahol anyanyelven, azaz magyarul lehet online letölteni a a kivonatokat. Pont ezért írtam hozzá fordítást. Hát az neki nem jó, mert akár hazudhatok is. Mondom, ha akarnám akkor pár óra alatt készíthettem volna angol nyelvűt is otthon, de ez eredeti. Hát neki ez így akkor sem jó. már csak a telefon letétele után mondogattam, hogy Deine schöne zukker mutter (kezdők, vagy túl jó németesek kedvéért "a te jó édes anyád"). Na akkor most mit tegyek?
A St. Stephen's Green mellett pont volt egy Halifax hírdetés, hogy ők VISA Debit kártyát adnak az új számlákhoz. Több sem kellett, online kitöltöttem a nyomtatványokat, beküldtem, postán jött, hogy miket kell még csatolnom, amit postán vagy személyesen tehetek meg. Elkocogtam egyik nap a fiókjukba (arra jártam dolgozni, úgyhogy kb. 1 perces kitérő volt) és 5 perc alatt megvolt a dolog. Itt az a móka, hogy ha havi minimum 1.500€-t teszek a számlára, akkor egyedül a nem eurós utalások kerülnek pénzbe, egyébként pedig minden utalás, készpénzfelvétel, beszedési megbízás ingyenes (mármint a bank nem számít fel kezelési költséget, ami az AIB-nél minden esetben minimum 20 cent) és természetesen havidíj sincs. Na ez az előnye Írországban az angol bankoknak.
Nemrég megkaptam az utolsó Microsoft-os fizetésemet és egyből utaltam is 1500-at az új számlámra, amiről már ki is fizettem a karácsonyi repülőjegyet haza és vissza.
Megszereztem az általam ismert eddigi legszemétparasztabb (most már van ilyen szó) játékot. GRID neki a neve és teljesen kiborít. Alapvetően egy gyönyörűen kidolgozott, jól kinéző kis autóversenyes program. Na ez így nem igaz. A legszebb grafikával rendelkező autós program, amit valaha láttam. Ilyenkor tudom elhinni, hogy az újabb PC-knek legalább olyan jó, sőt, akár jobb grafilája lehet, mint egy PS3-nak. Lehet élvezni a menürendszert, az autók kidolgozottságát, azt, hogy minden horpad és törik. Az külön tetszik, hogy az alején normálisan be kell írni a játékos nevét, majd egy listából lehet választani, hogy hogyan hangzik. Mikor a pályán vagyunk és a navemet mondja a boxutcai kolléga mikor folyik a kárjelentés, az azért elsőre komoly érzés. Egyvalamit nem élvezek, hogy túlságosan reális. Vagy legalábbis, ha végig tud menni a pályán az ember utolsóként és lassan manőverezve, akkor már mámoros hangulatba is kerülhet. Elsőként célbaérni szinte lehetetlennek látom (vagy legalábbis billentyűzettel). Na de miért is? Először is, a kocsi minden alkalommal, amikor kanyarba kerül és a sebesség nagyobb, mint 40km/h, megpróbál kitörni, megfarolni, egyszerűen nem akar engedelmeskedni.Persze az is lehet, hogy ilyen szarul vezetek, de szerintem meg nem. Az gyönyörű, hogy repkednek a karosszériaelemek minden egyes kis koccanásnál, de ezek bizony tönkreteszik az autót. És nem lassan. Itt az első kanyar előtt is ki lehet esni a versenyből, ha az ember nem vigyáz. Ha nem a városban van a verseny kijelölt pályán, akkor lehet éppen versenypályán is, de az sem egyszerűbb. A kavicságyról tényleg szinte lehetetlen visszakerülni a pályára, ráadásul a kavicsok nem tesznek jót a kerekeknek és innentől kezdve szinte irányíthatatlan a jármű. Egyvalamire viszont nagyon jónak találom. Ha ezzel játszik a gyerek jogosítványszerzés előtt, akkor nem lesznek olyan tévképzetei, hogy az utcán mindent lehet és semmi sem árthat. Végezetül pár filmecske a játékról
Mondhatnám, hogy nem történik semmi és azért nem frissítettem egy darabig, de ez nem lenne igaz. Egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá.
Múlt pénteken volt az utolsó napom a Microsoftnál. Nagyon kedves voltam és vittem a csapatnak egy üveg magyar bort. Mint kiderült, itt ilyen egyáltalán nem szokás, az emberek felállnak nap végén, összepakolják a cuccukat és többet nem mennek be. Igazi csapatszellem mi?
Na mindegy, azért otthagytam nekik a borocskát. Valamikor majdcsak megisszák.
Már múlt hét elejétől elkezdtem újra a munkakeresést, sőt, mult csütörtök délután el is mentem egy interjúra Swords-be (kb 15km a belvárostól északra) a Hartford nevezetű céghez. A fejvadásszal találkoztam előtte. Rendes, kb 50-es nő, aki egyáltalán nem kérdezett arról, hogy mit is csináltam eddig, meg a hasonló szokásos dolgokról, inkább csak arról, hogy hogyan látom a mostani gazdasági helyzetet, hogy érzem megam dublinban, stb., aztán átkülde ehhez a céghez az önéletrajzomat. Mikor a cég behívott, előtte megint találkoztunk Anne-el (a fejvadi), hogy megbeszéljük, hogy mivel készüljek a céges interjúra. Odamentem, mondtam, hogy pár dolgot már összeírtam, ami szerintem fontos lehet. Már kezdtem volna előrángatni a táskámból a jegyzeteket, mikor mondta, hogy azt inkább hagyjuk, szerinte azt nem kell neki is előadnom, épp elég lesz nekem majd az interjú. Csak azt tartja fontosnak, hogy az EDS-es tapasztalatomról beszéljek sokat és hogy legyek magabiztos. Na ezek alapján mentem interjúra. Jó kis interjú volt, nem kérdeztek túl sokat és látszott rajtuk, hogy ők is tetszeni akarnak. mondjuk tetszett is a munka is és az emberek is. Mondták, hogy majd jelentkeznek a fejvadásznál hétfőn. Persze nem jelentkeztek, rajtam meg kicsit úrrá lett a mellőzöttség érzés. Nem akarom, hogy megint az legyen, mint mikor kijöttünk. Szeretek dolgozni, ha hagyják (és persze megfizetik). Hétfő óta tegnap mentem ki a lakásból először. Na de miért is volt tegnap jobb kedvem? Reggel Anne hívott. Mondta, hogy üljek le, mondom ülök, felkészültem, mondhatja a rossz hírt. Hát nem rossz hírrel hívott. Nagyon jól sikerült az interjú a Hartfordnál, őgyhogy átküldték a szerződéstervezetet, jelentkezési lapot és egyebeket. a jelentkezési lapot ki kell töltenem, visszaküldeni a cégnek postán, az alapján leellenőrzik a korábbi munkahelyeimet, iskolákat, egyebeket. Ha mindent rendben találnak (miért ne találnának?), akkor szeptember 22-én lesz az első munkanapom a The Hartford nevű cégnél Operational Business Analyst munkakörben.
Ezek szerint van 2 hét szabadságom, aztán jön a kemény meló. Mit is mondjak? madarat lehetne fogatni velem. :)
Ma van a 2 éves házassági évfordulónk. Ebből az alkalomből szeretnék gratulálni Petrának, hogy ilyen jól bírja velem. :) Baráti körömben ez a házasság dolog nem szokott túl jól menni (már ha éppen van egyáltalán), ezért külön is örülök, hogy ezt nem sikerült átvenni a barátoktól. :) (Na erre Csanád valószínűleg bekommenteli, hogy milyen genya tudok lenni.) Estére foglaltam asztalt a Church-be, amiről már korábban is írtam. Utána, ha a szokásokkal ellentétben szép idő lesz, még egy esti séta is lesz a programban. Sokan mondták már, hogy a külföldre költözés vagy szétbontja, vagy sokkal inkább megerősíti a párkapcsolatokat. Szerencsére mi ebbe a második csoportba tartozunk. Persze tavaly ilyenkor is imádtuk egymást és boldogok voltunk együtt, de valahogy mégis sikerült fokozni ezt az érzést. Az épet külömböző dolgaiban persze felmerülnek problémák (munkakeresés, enyhe honvágy, hiányzó család és barárok, stb.), de együtt mindent sikerül megoldani.
Sokminden történt, mióta frissítettem. Elkezdtem edzésre járni, amitől majd egyszer biztosan jól fogok kinézni. Egyenlőre csak azt érzem, hogy folyamatosan minden izmom fáj (azok is, amikről nem is gondoltam, hogy vannak) és minden este hulla fáradtan esek haza, nehogy valami értelmes dolgot tudjak még művelni. Na mindegy, jó lesz ez még. Egyébként szép a hely és közel is van. Egy kissé exkluzívnak néz ki, de árban nem rosszabb, mint bármelyik itteni fitness studió. A másik, ami történt, hogy végre kiderítette a fúnököm, hogy mi lesz a szerződésemmel. Sajnos tovább nem hosszabbítanak. Bár meg voltak elégedve a munkámmal, pont most van managerváltás és az új főnök inkább azok közül vesz át 1-2 embert, akiket már ismer más részlegen. Mondjuk mondhatták volna előbb is, hiszen enm 2 hét munkát találni és a szerződésem jövő pénteken jár le, tehát igencsak össze kell kapnom magam. Szerencsére azért 1-2 fejvadásszal eddig is tartottam a kapcsolatot, így például a héten is megyek egy céges interjúra. Remélem hamar sikerül találni valamit. Pont most érkeztünk volna arra a pontra, hogy megvettük azokat a dolgokat, amik nélkül nem éreznénk túl jól magunkat (TV, PC, megfelelő ruhák, stb.), úgyhogy azt hittem, most már nem lesz akadálya, hogy elkezdjünk törleszteni és félretenni, erre meg jön ez a hülyeség. Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.
Ilyenkor jó, hogy szerződésesként dolgozom és saját céget kellett alapítanom, hogy dolgozni kezdhessek. Persze eddig is jó volt, hogy a munkakezdéstől számított első 3 havi lakbért elszámolhatom, mint relocation cost. A villamos bérlet is elszámolható, ami azért csak havi 70€. Mint most kiderült, a gépalkatrészeket is elszámolhatom, így olyan, mintha nem került volna semmibe (itt nem csak az adótartalmat lehet levonni). Azaz, mivel a házat és a monitort már régebben vettem, tulajdonképpen a gépem 400€-ba került nekem. Ennyiért azért már kifejezetten megéri. :) Még jó, hogy most vettem és nem vártam vele, mivel még mindig semmi hír róla, hogy meghosszabbítják-e a szerződésemet. Kicsit neki kéne feszülni a munkakeresésnek, nehogy rossz vége legyen. Persze teljesen nem hanyagolom el ezt a dolgot. Éppen múlt héten voltam egy cégnél az interjú 2. körén. Ha sikerülne, akkor lehet, hogy akkor is váltanék, ha esetleg a Microsoft hosszabbítani akar, mivel az új helyen véglegesített a pozíció és a fizetés is csak havi kb. 100€-val kevesebb. Ennyit viszont megér, hogy a városközpontban legyek és ne törjön a frász kéthavonta, hogy akkor hosszabbítanak avagy nem.
Egészen Frankeinstein hangulatom van. Kéremszépen megvan az itthoni gépem és tökéletesen működik! Épp ezen írom a blogot. Na de hogy is volt ez? Régóta szemezek egy géppel az ebay-en. Szállítással együtt kb. 750€-ért osztogatják. Bár sokat adnak el mindenféle termékekből, mégis volt pár negatív kritika a szállítóról. Itt most köszönetet mondok Apunak, aki felvetette nekem ezt a dolgot. Szóval kb. 180.000 Ft kifizetése után nem szeretnék semmi problémát. Nézegettem már bolti gépeket és alkatrészeket, de az előre összerakott gépekben mindig volt 1-2 dolog, ami nem tetszett. A boltban kapható alkatrészek árai meg az eget verdesik. Szerdán volt egy kis szabadidőm a munkahelyen és elkezdtem interneten nézni olyan írországi helyet, ahol elfogadják az itteni "Laser" kártyát és lehet rendelgetni normális áron. Szerencsére nem telt bele sok idő és találtam egy jót. Gyorsan összeraktam rendelési listába egy álomgépet, majd - csak a miheztartás végett átmentem az aqua.hu-ra és szinte teljesen ugyanazokat az alkatrészeket összeválogattam, hogy vajon mennyiből jönne ki? Itt jött a meglepetés. 235-ös euróval számolva 28€-val olcsóbb az ír bolt. Meg is rendeltem, merthogy volt náluk olyan lehetőslg, hogy 2 napon belül a megrendelt cuccért lehet menni, így nem számítanak fel szállítási költséget. Ma mehettem az alkatrészekért és már megy is a jó kis gép (bár Jánost egyszer fel kellett hívnom, mikor kicsit elakadtam az összeszerelésben).
Mi volt már itthon? - Ház (Cooler Master + 400W táp) - Korrábban itt vettük - Winchester (1x80GB ATA + 1x500GB SATA2) - Otthonról hoztuk - Monitor (Samsung 22" LCD) - Korrábban itt vettük - CD/DVD író (LG) - Otthonról hoztuk - Billentyűzet (Logitech) - Korrábban itt vettük - Egér (Logitech) - Otthonról hoztuk
Mit is mondjak? Csodálatosan fut rajta a Vista. Ez a 8GB memória meg a proci és az 1GB video azért jót tesz neki. És több, mint egy százassal olcsóbb volt, mintha ebay-ről rendeltem volna előre összerakva. Most már csak a külömböző progikat és játékokat kell feltennem, dehát ez így szokott menni.
Hol is tartottunk? Ja igen, vasárnap este kissé leverten és elázva vacsiztunk és aztán aludtunk. Azt kifelejtettem, hogy a bed & breakfast-ban - ahol aludtunk - nagyon kedves volt a házinéni és berakta a farmereket a szárítógépbe, így amikor vacsi után a szállásra értünk, azok már szárazok voltak. Sajnos azonban még mindig nem tudtuk hordani őket, mert valamitől elég büdösek lettek. Valószínűleg a szárítógép volt kissé büdöske. Na mindegy, a szándék a lényeg. Hétfőn reggeli után indultunk a Giant Causeway-hez. Ez a hely arról híres, hogy egy ősi vulkánkitörés hatására bazaltoszlopok keletkeztek. Nade nem csak 1-2 darab van, hanem kb. 40.000, ráadásul gyönyörű, néhol szinte szabályos ötszög alapúak. Egyik ilyen oszlopnak az átmérője sem éri el az 1 métert.
A legenda szerint az ír óriás építette ezt az utat Skócia felé, hogy megverekedjen az ottani óriással. Valamiért az egyik cipőjét ott is felejtette, vagy legalábbis van egy bakancs formájú bazaltdarab az út mentén. Orgonája is volt ennek az óriásnak, vagy legalábbis a hegy oldalában van egy olyan rész, ahol a bazaltoszlopok orgonasípokra hasonlítanak. Ezután megnéztünk még egy romos várat, ami nem messze volt. Újkorában nem lehetett rossz hely, de mistanra, hogy csak néhány fal áll, már nem egy olyan hely, ahol túl sok időt tölt az ember. Mivel Bushmill kisváros mellett voltunk, egyértelmű, hogy (az én unszolásomra) meglátogattuk a Bushmills whiskey gyárat. Ez a legrégebbi engedélyel működő whiskey gyár a világon. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy az 1600-as évekig nem is volt sehol engedélyhez kötve a whiskey gyártás. No mindegy, a lényeg az, hogy itt 1608 óta gyártanak egész jó whiskeyt. A gyárlátogatás egész érdekesre sikerült, de sajnos tilos volt a fényképezés. azért egy kis kóstolót kaptunk a végén, s mivel Peti vezetett és Petra nem szereti a whiskeyt, én benyomtam 3 felest. Kipróbáltam egy 10 évest és két 12 évest. Egyszer, amikor régebben Dublinban voltam tréningen, egy svájci kollégával ittunk 16 éves Bushmillst. Olyat azonban nem adtak a gyárban kóstolónak, hiszen abból egy üveg kb 70€, szemben az átlagos 25-40€-val. Ezek után elindultunk hazafelé. Ebédre még megálltunk Belfastban, aztán robogtunk tovább. Este hazaérkezés után csak arra volt erőnk, hogy egy gyors fürdés után bezuhanjunk az ágyba. Kissé fárasztóra sikerült a hétvégi kiruccanás. Olyannyira, hogy csak mostanra kezdjük kipihenni. Sosem voltam igazán az aktív pihenés megszállottja és őszintén szólva ezután sem leszek. Nem megy nekem igazán ez az egyik helyről másikra rohangálás. Az, hogy megnézünk egy várost 2 nap alatt, az megy, de ez a 3 nap alatt 10 helyet nézünk és egyfolytában sietünk valahová, valahogy nem nekem való. Mondjuk ettől függetlenül jó volt a hérvége.
Egyben megérkeztünk a 3 napos "nyaralásból". Szombat reggel 9-kor találkoztunk az autókölcsönzőnél, ahol Peti pár perces papírmunka után meg is kapta a lépcsőshátú 1.6-os Ford Focus-t. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat és már mentünk is. Jobb elől természetesen Peti volt, mint sofőr, mellette én, merthát nem vagyok túl kicsi termetű, jobb hátul Adri, középen Petra és bal hátul Laci volt. Peti jól ismerte már a dublinból kivezető utat, sőt, az autópályán is jól ki volt táblázva Belfast, de azért bekapcsoltuk a GPS-t is, amit még Adriántól kaptam. Gond nélkül elértünk Belfastba, ami egy szép belvárossal és nekem nem túl szimpatikus külvárossal rendelkezik. Az egész város csak 115 négyzetkilóméter (ami 50-el kevesebb, mint Pécs), úgyhogy letettük a kocsit egy belvárosi parkolóházban és gyalog indultunk útnak. Megnéztük a városházát és felültünk a mellette lévő óriáskerékre, ahonnan beláttuk egész Belfastot és egész jó képeket tudtunk készíteni.
Városháza óriáskerékkel
Városháza felülről
Ezután még elmentünk a Hotel Europe-hoz, ami állítólag a legtöbbet bombázott hotel rekordját tartja. Kisétáltunk a partra is, ahol a folyó a tengerbe ömlik. Itt hirtelen elkezdtek jönni a zenés-táncos kamionok. Mint kiderült, éppen a melegfelvonulás közepébe csöppentünk. Itt nem volt tojásdobálás, mint otthon, bár viszonylag szoldak is voltak. Visszamentünk a kocsihoz, majd ellátogattunk a botanikus kertbe. Nekem ez tetszett a legjobban egész Belfastban. Gyönyörűek voltak a virágok a fák és a fű és ott akkor éppen a nap is sütött.
Csipet Csapat a botanikus kertben Jobbról kezdve: Laci, Peti, Adri, Petra és én
Egyetem a botanikus kert mellett
Később még elmentünk a kastélyhoz és megnéztük azt a helyet is, ahol a Titanic-ot építették 1912-ben. Tényleg jó nagy csónak lehetett, mert eszméletlen nagy daruk alatt készült.
A kastély egy része (és persze mi)
A sárga kapuk alatt készítették a Titanic-ot
A várostól 15 mérföldre volt a szállásunk a nemzetközi reptér mellet kb. 200 méterrel. szerencsénkre jó szállás volt és a reptéren sem volt forgalom este 10 és reggel 8 között. Petinek ezúton is köszönjük, hogy elintézte mindkét éjszakára a szállásfoglalást.
Vasárnap az északi tengerhez mentünk a parti úton. Reggel gyönyörűen sütött a nap, majd kicsit eleredt az eső. Egy ideig úgy esett, hogy meg kellett állni a kocsival, mert semmit sem lehetett látni. ráadásul a parti út olyan széles, hogy két kocsi alig fér el rajta egymás mellett. Mire odaértünk ahová tartottunk, már el is állt az eső. ez a hely a Carrick-a Rede Rope Bridge volt. Ez arról híres, hogy egy mini szigetet függőhíd köt össze a szárazfölddel. A kis sziget annyira kicsi, hogy senki sem lakik rajta és 20 fő már soknak tűnik. No szóval megérkeztünk a parkolóba, befizettük a belépőt és elindultunk az 1 km-es sétára a szigetig. Mikor félúton jártunk elkezdett esni az eső. Mikor az út háromnegyedét megtettük, már baromira esett és a hegyről patakokban folyt le a víz. Mire odaértünk, már teljesen átázott minden ruhánk. Szánalmasan nézhettünk ki és úgy is éreztük magunkat. azt azért még hozzá kell tennem, hogy mindenkin volt esőkabát és sapka, de az egy idő után már nem ért sokat. Átmentünk a kötélhídon, ellőttünk pár képet és már mentünk is vissza. Petinek, Adrinak és Petrának volt másik nadrágja, de Lacinak és nekem pizsoma alsőba kellett átöltözni. Természetesen mindenki papucsba bújt, mert a cipők mind teljesen eláztak. Szerencsére (véletlenül) Lacinál volt egy üveg Jagermeister, úgyhogy Peti kivételével mindenki elkezdte megelőzni a meghűléses betegség kialakulását. Ezután már nevetni is tudtunk, bár még mindíg inkább csak kínunkban. Gyorsan megkerestük a szállásunkat, becsekkoltunk és mentünk a közeli városba ruhát venni. Azt azért el lehet képzelni, mikor szép szál termetemmel bemegyek a Tesco szerű áruházba pólóban, pizsialsóban (amiről lerí, hogy pizsi), zokniban és papucsban és aztán cipőt és nadrágot próbálgatok. No mindegy, a lényeg, hogy pár bolt után már mindenkinek volt mindene. Cipő az mindenkinek kellett, ezért nem sikerült az első helyen megoldani a dolgokat. Gyorsan elmentünk még vacsorázni, aztán visszamentünk a szállásra és reggelig aludtunk.
Tegnap előtt volt nagymamám születésnapja. Sajnáltam, hogy nem tudom személyesen felköszönteni, de azért telefonon tudam vele beszélni. Gyerek és kamasz koromban rengeteget voltam nála. Azt hiszem azafajta nagymama, amilyen leginkább csak a mesékben van. Amolyan szinte mindent megengedő, akinél mindig történik valami, akivel mindent meg lehet beszélni és aki eszméletlenül jól tud főzni. Mikor kicsi voltam, elég sovány alkatom volt (sajnos mostanra már elmúlt), s nemegyszer a lakáson át "fogócskáztunk", merthogy én valamiért rendkívül élveztem, hogy egy tányér étellel szalad utánam, hogy egyek valamit. Nem is tudom hogy bírta szegény. Volt mindenféle kalandunk együtt. Jó, mondjuk tudta, hogy hogyan kell egy fiúgyermekkel bánni, hiszen felnevelt két fiúgyermeket, de azért mégis, tudom jól, hogy nem mindenki ilyen mázlista, mint én, hogy "szupernagyi" legyen vele. Szóval tényleg sajnáltam, hogy nem vagyok ott. Tegnap aztán hazafelé elmentem abba a húsboltba, ahol lehet csirkemájat kapni (a legöbb helyen nincs) és vettem is egy kisebb adagot. Hazamentem és miután sikerült este lisztet venni, nekiláttam a sütésnek. Nagymama minden ételt csodálatosan tud elkészíteni, de a sült csirkemájat még senkinek nem sikerült úgy csinálni, mint neki. Többször is próbáltam már, néha még közel is jártam hozzá, de olyan jó sosem tudott lenni. Most sem, de mégis jó volt legalább egy picit olyasmit vacsorázni, mint amit ő szokott nekem készíteni. Nincs benne elvileg semmi ördöngősség. az ember megforgatja a csirkemájat lisztben, aztán olajban kisüti. Mégis, valahogy olyan jó sohasem lesz. Sebaj, tudom, hogy vannak utánozhatatlan dolgok. Ez is ilyen.
Egyébként van már otthon netünk, de kissé fáradtak vagyunk, mikor hazaérünk, ígyhát inkább innen bentről írok inkább. Holnap reggel indulunk Belfast-ba, ott alszunk egyet, aztán kicsit északabbra megyünk a tengerpartra, ott is alszunk egyet, aztán hétfőn hazajövünk. Biztos jó kis út lesz, hiszen a társaság jó, a táj állítólag gyönyörű és ha mázlink van, akkor csak az idő 70%-ában fog esni az eső. :)
Fénykép biztosan rengeteg lesz, majd teszek is fel párat.
Szombaton bekötötték a digitális tévét és hozzá a felvevőt. mostmár lehet a tévé előtt ücsörögni és browsolni a csatornák közt. Van kb. 100 csatorna, amiből egy adag hírcsatorna, egy másik edag zenecsatorna, egy harmadik adag sportcsatorna, van egy csomó ismeretterjesztő, meg az egyebek. Sajnos még elég kevés csatorna ad HD adást, de azért ha van olyan, azon látszik a külömbség. Egyébként meg teljesen el vagyunk ájulva a tévétől. Nem hülyeség a Bravia reklám. Főleg a zöld, kék és piros szín, amit egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni. Eszméletlenül élethűek a színei. tényleg, mintha ott lenne az ember a domboldalon, vagy a tengerparon. Szombat este 3 órán át néztünk olyan műsort, akol írek vagy angolok mentek spanyol és franciaországba házat venni. azok a tengerpartok és domboldalak olyan gyönyörűek voltak, hogy szinte éreztem az orromban a tenger sós, vagy a frissen vágott fű és vidéki levegő édes illatát. Tényleg nem tudok mást mondani, egyszerűen lenyűgöző.
Azért természetesen volt egy kis üröm is az örömben, mert a UPC elfelejtette, hogy nem csak tévét, hanem internetet is rendeltünk, ígyhát netezni még mindig csak a munkahelyről tudunk. Pont ebben a percben jött egy levél a UPC-től, amiben elnézést kérnek. szerda délután jönnének bekötni a netet is. most hívhatom fel őket, hogy 4 után jöjjenek, de nem igazán tudom, hogy hogyan érhetnénk haza olyan korán, mikor Petrának is sűrű hete van és nekem is projektleadás lesz pénteken. Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.
Vasárnap voltunk csokifesztiválon. Volt 8-10 stand, ahol kóstólók voltak és eladás is persze. Ezek nem a nagy gyárak tucattermékei voltak, hanem kézzel készített csokoládék, amik a mai napig nem teljesen gépesített üzemben készülnek. Petra óvatosan megkóstolt 2-3 darabot, de szerencsére nem nagyon ízlettek neki, ígyhát inkább csak nézelődtünk és fényképeztünk. sétáltunk egy hatalmasat a déli kánikulában, aztán hazamentünk kicsit hűsölni. Bizony hűsölni, mivel megjött a nyár és hétvégén már majdnem elviselhetetlenül meleg volt. Árnyékban 26 fok. Ez azért az itteni 18 fokos átlaghoz képest tényleg meleg, bármennyire is kevésnek tűnik a magyar nyárhoz képest.
Azért remélem marad a jóidő, mert hosszú hétvége következik (szombat-hétfő) és nagy kirándulást tervezünk. Azaz mi csak élvezzük, hogy a többiek tervezik. Peti, Adri és Laci társaságában egy kocsit bérlve megnézzük kicsit Észak-Írországot. Szombat délelőtt indulnánk és este Belfast-ban aludnánk, majd a vasárnap éjszakát egy északi tengerparthoz közeli városban töltenénk, aztán hétfőn irány haza. Szerencsére Peti már sokszor vezetett itt, ígyhát a közlekedéstől nem kell félni. A részleteket meg úgyis megírom majd jövő héten.
Mivel szombat délután bekötik a digitális TV csatornákat, lassan ideje volt venni egy olyan tévét, amit szabad szemmel is lehet látni a nappali foteljéből. Már jó ideje nézelődtünk, hogy milyet is vegyünk. A válogatás elég korai stádiumában kitaláltuk, hogy lehetőség szerint egy SONY Bravia típusú gépet veszünk. Igen, nyugodtan lehet kommentelni, hogy bedőlünk a divatos és ötletes reklámoknak és jópár eurót csak a sony emblémáért fizetünk. ettől függetlenül én úgy vettem észre, hogy látható különbség van a Braviák és egyéb LCD tévék képei között. Az LG és a Samsung is rendelkezik jópár használható modellel, de ami annyit tud, mint az amit kinéztünk, az másfélszer annyiba kerül.
Szóval már vagy 2-3 hónapja nézzük a mindenféle LCD tévéket (régi CRT-t már sehol nem lehet kapni) és álmodozunk, hogy melyik is legyen. Mivel lassan a végére ér a nagy nyári árleszállítás, határozásra kellett jutnunk. És ez sikerült is.
Tegnap előtt bementünk a közeli Sony márkaboltba és vettünk egy SONY Bravia KDL 32T3000 típusú masinát, amit 5 percnyi sétával haza is vittünk. Dióhéjban annyit kell róla tudni, hogy 32 colos, azaz 82cm a képátlója, gyönyörű fekete és borotvaéles a képe. Ja, és mint az LCD tévék általában, negyed annyi áramot eszik, mint az ugyanekkora CRT tévék. Természetesen HD Ready a kicsike, azaz a jó kis digitális adást és a Blue-Ray filmeket eszméletlen minőségben lehet majd nézni.
Nem ez volt a legdrágább a kategóriájában, sőt, 32 colosoknál inkább már az olcsók közé tartozik, de arra, amire nekünk kell teljesen jó és jó lesz még remélhetően egy pár évig.
De vettünk hozzá még valamit, ami viszont kissé drága volt az én szememben, de Petra e nélkül nem engedte volna bekapcsolni a szép új tévét. Ez a kütyü egy túlfeszültség védő és elektromos-zaj csökkentő csodaaljzat. Utánanéztünk, az átlagosan vásárolható túlfeszültség védők kb. 300 Joule-t bírnak, míg egy modern számítőgép-hez, vagy LCD tévéhez legalább 1.900 Joule-t tanácsolnak. Szóval ez, amit vettünk, egy ilyen cucc. Kicsit több, mint 100€ volt az ára, de legalább van rá 100.000 font biztosítás. Mostmár jöhet a villám, meg az áramszünet, nem szivat meg többé. :)
